Septa.
Septa. Már régi időben voltak a népgyülések helyén (ovile) fonállal (licium) bekerített s így egymástól elkülönített helyek a szavazásra gyülekező polgárság egyes osztályai számára. Varr. l. l. 6, 86–95. E kerítéseket később (a II. pún háború ideje körül) deszkákból csinálták meg és septának nevezték el. Serv. Ecl. 1, 34. Juv. 6, 529. Liv. 26, 22. Ezek helyébe kezdték Julius Caesar terve szerint építeni (54-ben Kr. előtt) a nagyszerű septa marmoreát, a melyeket Agrippa fejezett be (27-ben Kr. előtt) s Augustus tiszteletére septa Juliának neveztek el. CS. JÓ.
