ASZ
ASZ, elvont gyök, melyből aszal, aszik, aszott, aszú s ezek rokonai származnak. Alapért. száradás, mely különösen melegség, tűz által történik, midőn az illető test nedvei elpárolognak elröpülnek, s ez által tömege kevesbedik. Ezen értelménél fogva rokona a magyar izz, melyből izzik, izzó, izzad származtak, a szanszkrit: asz (ég), latin: asso, hellen: αιδω (aszik, szárad), német: heiss, Asche, török isszi, sinai szie (assare comburere), héber és vagy essáh (tűz), stb.
