GLIT
GLIT, fn. tt. glit-ět. Régebben használtatott. Egy a német Geleit szóval. Innen glitlevél, am. Geleitsbrief, (ma: ótalomlevél), azaz oly oklevél, melylyel valakit biztosítanak, hogy bántalom nélkül valahová mehessen, s ott tartózkodhassék. Hit és glit alatt hivta őtet, – és ezek hittel glitet adának egymásnak. (Heltai). (Salvus conductus).
