ISZIK
ISZIK, (i-sz-ik) k. és néha átható is. Gyökül egyedül az i tekinthető, melynek tiszta származéka i-ik, a jelenidőben sz nyomosító hangot vett fel, s lett i-sz-ik; múltakban v-t: (i-ék) helyett: i-v-ék; i-tt, (I-ott) v. i-v-ott; jövőben: i-and-ik v. i-v-and-ik; parancsolóban (i-j-ál) helyett: i-gy-ál; htn. inni, (i-sz-ni helyett), innen az ohajtó: innám (i-sz-nám helyett). Hogy tiszta gyöke i, itetszik mind a mult és jövő alakokból, melyek a tiszta i gyökkel is általános használatban vannak: i-tt-am, i-tt-ál, i-tt; i-and-om, i-and-ol, i-and-ik; mind onnan, mert a tehetőt és miveltetőt egyedül ez veszi fel: i-hat-ik, i-tat, nem pedig: ísz-hatik, isz-tat. E tekintetben egyeznek vele az alszik, fekszik, nyugszik igék, melyek tiszta gyökei: al, fek, nyug.
Törökül ics-mek (inni), finnül juon. Ezen i gyök több főkép ajakhangok közé rejtve megvan a szanszkrit pí, görög πινω, latin bibo, német trinken, szláv pijem, orosz piin igékben, s ennél fogva a magyarban legtisztábban és legegyszerűbben. Sínai nyelven szu (bibere), a szivás hangutánzása, mely szintén megvan a magyar isz törzsben. 1) Valamely híg, folyó testet a torkon, vagy gégén magába vesz, szí, önt. Aki szomjas, igyék. Aki élni akar, innia kell. Vizet, bort, tejet inni. Pohárból, palaczkból, kancsóból, kulacsból, vödörből, tenyérből inni. Valakinek egészségére inni. Addig iszom, mig a fogam ki nem ázik. (Népd.). Meginná a Krisztus palástját is. (Km.). Eliszsza mindenét. Leitta az eszét. Beitta a mentéjét. Igyál ökör, tóvíz. (Km.). Igyál, ne igyál, elvisz a halál. (Dal). Igyunk derűre, igyunk borúra. (Kölcsey). Iszik, mint a szapusajtár, mint a gödény, mint a perényi törökök, mint a csap stb. (Km.). 2) Átv. ért. a nedvet magába veszi valamely száraz vagy hézagos test. Iszik a föld, ha öntözik. Iszik a szivacs. Iszik az úgynevezett itatós papiros. Iszik a hajó, midőn repedésein vagy nyilásain beszivárog a víz. 3) Költői nyelven valamely folyót, patakot inni annyi mint azon folyó vagy patak mellett lakni. Dunát, Tiszát ivó magyarok. Szinte költői nyelven mondjuk a napsugarakról, hogy a nedvet, harmatot iszszák, azaz páraalakban felszíják. De hisz’ a nap délfelé jár, a harmatot felitta már. (Népd.).
