KÉSZŰL
KÉSZŰL, KÉSZÜL, (ké-esz-ül) önh. m. készül-t. 1) Tulajd. ért. oly intézkedéseket tesz, melyekből látszik, hogy valamit cselekedni, véghezvinni akar, v. szándéka vagyon, v. hajlandó, pl. aki útra készűl, alkalomról, illő öltözetről, költségről stb. gondoskodik; aki templomba készűl, diszesen öltözködik, imakönyvet vesz. Falura, városba készűlni. Vadászatra, halászatra készülni. Gyónásra, esküvőre készűlni. Harczra, ütközetre készülni. Elkészülni a rendelt időre. Fölkészülni az indulásra. 2) Szorosb. ért. legott valamihez fogni szándékozik vagyis megkezdi, amit tenni akar. Neki türődzik, s hozzá készül a dologhoz, viaskodáshoz. A trombitaszóra rohanáshoz készül. Bajuszát megsimitva iváshoz készűl. 3) Átv. ért. mondjuk lelketlen tárgyakról, melyek munkában vannak, hogy bizonyos czélra alkalmasokká legyenek, midőn a munkálót megnevezni nem akarjuk vagy nem szükséges. Készül a ruha, épület. Készülnek a hajók. Készül a bőr a timár keze alatt. Elkészül a lakhely. Ez a híd tíz évig készült. V. ö. KÉSZ.
