KÖNNYŰ
KÖNNYŰ, KÖNNYÜ, (könny-ű v. kö-nyi v. köny-jű, mint sarjú, fagyjú stb. l. a czikk végén); mn. tt. könnyű-t, tb. ~k v. ~ek; fokozva: könnyebb. 1) Mint a nehéznek és sulyosnak ellentéte jelent olyasmit, aminek kevés, és alig észrevehető súlya van, tehát amit kevés fáradsággal fölemelni vagy helyéből elmozdítani lehet, vagy ami egy mással összehasonlítva, annál kevesebb súlylyal bir. A levegő könnyü test. A toll, pehely igen könnyü. A fa könnyebb, mint a vas. A vas könnyebb az aranynál. Könnyü ruhában járni. Könnyű fegyvert viselni. Könnyü kocsin útazni. Könnyü lovasság, melynek fegyverzete nem nehéz.
„Mint ama könnyü köd a forgószél előtt,
Violám úgy futott én szemeim előtt.”
Violám úgy futott én szemeim előtt.”
| Zrinyi. |
„Könnyü habok közt lebegve éltünk,
Minden bájképnek oltárt diszesítünk.”
Minden bájképnek oltárt diszesítünk.”
| Kisfaludy K. |
2) Átv. ért. ami nagyobb akadály, s látszó erőködés nélkül mozog. Könnyü lábak, könnyü lépés, járás, táncz, lovaglás. Könnyü kézzel, tollal irni. Könnyü ecsettel festeni. 3) Átv. minek végrehajtása kevés fáradságba, erőködésbe kerül. Könnyü dolog. Könnyü mesterség. Nem szénás szekér a szó, könnyü megfordítani. Könnyű az akarót rábeszélni. Könnyü a forgó szelet kergetni. Könnyü a holtat rágalmazni. Könnyű a szegény embert kinevetni, de nehéz felruházni. Könnyű a jó szolgát igazgatni. Könnyü a lágy követ faragni. Könnyű hat ökör után tolni az ekét. Könnyü Katót tánczba vinni, ha magának is kedve van rá. (Kmm.). Valamit könnyü szerrel (=könnyedén) tenni. Könnyü végét fogni a dolognak. Könnyü munkára fogni valakit. Könnyü szántás esik a porhanyó földben. 4) Átv. a lelki működésekre nézve am. keveset fontoló. Könnyü gondolkodás. Könnyü elmével birni. Innen: könnyelmű, könnyelműség. 5) Átv. mi kevés belerővel, hatással bir. Könnyü fájdalom, könnyü sebet kapni.
Ha ezen melléknév törzsökeül könny alakot veszszük, akkor az ü képző a részesülői ő képzőből alakúlt által. S alapfogalom benne a mozgékonyság, és legközelebbi rokonságban áll a mozgást jelentő köl, költ (kel, kelt) szókkal; tehát gyöke ‘köl’, módosulva ‘kön’-né; ebből lett kön-ő, kön-ű, s az n meglágyultával köny-ű, és nyomatékosabban könnyű. A török nyelvben is l van az n helyett: kolaj. Mások lehetőnek vélik a ke (pl. kevés szóban), ki, kü (pl. kis, küs szóban) kicsinző gyököktől származást is, nyi képzővel: kű-nyi, kö-nyi. Némelyek a köny-től származtatják: köny-jü, azaz ‘köny’ minőségü oly kicsi sulyu, mint egy könycsepp. A finn nemzetségi nyelvek közől legközelebb áll hozzá a voguli kunna, kunne, kannauk és kiina, koinit (könny-id), továbbá a permi: koknit, kokni. A persában khunug, am. könnyüség, a törökben s föntebbi kolaj-on kivül ritkább használattal eléjön genez. A Müncheni codexben egyszerüen: könyő v. könyű, fokozva: könyüebb. Pestinél: kenyő, Erdősinél: könyű. Némely önhangzóval kezdődő képzők előtt az ü véghangot elveti: könny-ebb, könny-ed, könny-ít, könny-ül stb., valamint a könnyelmü öszvetett szóban is. Ezen szóból alkottatott újabb időben a köneny vegyészeti műszó, a könnyüségtől, de a ‘kön’ gyöknek a ‘köneny’ (hydrogen) szóban alkalmazása csak akkor helyes, ha azt köl v. kel-től vagy legfölebb a kicsinyező kű gyöktől származtatjuk; mert ha ‘köny’ a törzs, akkor a gömbölyüséggel alig levén köze a hydrogen görög-latin nevezetü elemnek, a ‘gyulany’ név helyesebb volna. (V. ö. KÖNENY).
