MEGTÉR
MEGTÉR, (meg-tér) ösz. önh. 1) Oda, ahonnan eltávozott, ismét viszszamegy. Ki háboruba megy, nem bizonyos benne, ha megtér-e. Innen átv. ért. az erkölcs utjára, melyet elhagyott, viszszafordul, megjavítja magát. Különösen katholika egyházi ért. mondják pogányokról, kik a keresztény hitvallást fölveszik, vagy más felekezetű keresztényekről, kik a katholika egyház kebelébe viszszalépnek. 2) Bizonyos téren elegendő helye van. E kocsiban négy ember kényelmesen megtér. Kis helyen sok jó ember megtér. Innen átv. ért. valakivel megtérni, am. szorosabb viszonyban, a közel helyen egymással békével meglenni. E másod értelemben megegyezik vele a megfér.
