MONY
MONY, fn. tárgyeset: mony-at v. ~t, tb. ~ak, harm. sz. ~a. 1) A madarak tojása, innen a közdivatu tyukmony v. tikmony, továbbá lúdmony, fürmony stb. Vörhenyeges mint a fürmony. (Km.). 2) A madártojáshoz némileg hasonló, egymással öszvegömbölyödött edényekből és csövekből álló magtartó szeméremrész a férfiaknál és hímállatoknál. Erről nevezik különösen a hímlovat monyas-nak. 3) Elterjedt szokás szerént a hímállatnak, nevezetesen férfinak nemzőveszszeje. – Nincs kétség benne, hogy a mony szóban a gömbölyüség, kerekdedség alapfogalma rejlik, melyet főleg a gömbölyü ajakkal utánzott o hang képvisel, mint a bogy, mogy, szinte gömbölyüt jelentő, és rokonhangu szókban. – Egyszerübb alakban, t. i. m előhang nélkül megfelel neki a hellen ωον s a latin ovum, melyekkel egyeredetü a német Ei, és szláv jajo, jajcza, jajczo v. vajczo is. Különféle finn szójárásokban: muna, munna, muno, monu. A tatárban Beregszászi szerént: monn vagy muno. Minthogy ezen szó a szeméremtest elnevezésére is használtatik: innen van, hogy némi társadalmi illem miatt tulajdon értelemben már alig használjuk, a helyette tojás vagy pete szóval élünk. Hasonló oknál fogva maradt ki a tisztességes beszédből a szurást jelentő gyak, és némely mások.
