OROT
OROT, (or-ot) áth. m. orot-tam, ~tál, ~ott, par. oross. Valamely fanemü növényt gyökeréről, vagy gyökerestül kivág, kimetsz, kiás. A székelyeknél divatozó tájszó, mely egy az ort, irt hasonló értelmü igékkel, s legközelebbi rokona a nyiltabb ajakkal ejtett arat, előtéttel: gyarat, sarol, tarol. V. ö. OR, elvont gyök.
