RÁMA
RÁMA, fn. tt. rámá-t. 1) Kemény testből csinált szegélyforma foglalvány, mely valamit körülkerít, pl. a képnek, ablaknak, tükörnek rámája. Kerekded, tojásdad, négyszögü, aranyos, ezüstös ráma. Képráma. Rámába foglalni a képet. 2) Némely mesteremberek ilyetén eszköze, melyre valamit feszítenek, p. a szűcsök, vargák, csizmadiák rámája, melyre a bőrt ráfeszítik.
Valószinüleg a német Rahmen után alakult, melyhez ugyancsak a német nyelvben rokonok Rand, Ranft, Ramme, mint valaminek szegélykörét, vagy köralaku testet jelentök. (Adelung). Egyébiránt nyelvünkben is némileg egyeznek vele a ráncz, rács, rácsa szók. V. ö. RÁNCZ. Újabb időben némelyek keret szót használnak helyette.
