RAPITTYA
RAPITTYA, fn. tt. rapittyá-t. Dunán túli tájszólás szerént am. apróra tördelt, vagy szakgatott, repegetett diribdarab. Innen: rapittyán törni valamit, am. apró darabokra; rapittyánként = darabonként.
Mint alakja mutatja, a nyelvhasonlat szerént azon tya, tye, tyu, tyű végzetü szók osztályába tartozik, melyek igenevekből alakultak, s illetőleg meglágyultak, mint parittya, rokottya, rekettye, pattantyu, tarigátyu, fergetyű, stb. E hasonlatnál foga törzsöke az elavult ige rapít, melyből lett igenév rapító, s ebből fejlett ki a rapittya, azaz, oly valami, mit el-, szét rapítottak, szokottan: repesztettek. Rokon hozzá a himlő által darabosra szakgatást jelentő rapancz, rapanczos, rapos, továbbá hangváltozattal: ripancs, ripancsos, és mint föntebb érintők, a vékonyhangu reped, repeszt. Csakugyan a rapittya szóban a repedés alapfogalma rejlik. Ide tartozik a ruhakopásra vonatkozó rifol is. Szinte ily módon divatos a magas hangu ,repcsen’ helyett a székelyeknél rapcsan.
