TERMEL
TERMEL, (ter-ěm-el) áth. m. termelt. Új alkatásu ige, melyet némelyek a latin producit, s német erzeugen nemzetgazdasági értelmében kezdettek használni. Azonban ,terem’ igétől származván nem jelenthet mást mint a termést eszközölni, előmozdítani, azaz más szóval: termeszteni; lásd: TERMESZT. Azon szók egyike, melyre oly jelentést erőszakoltak az irók, mint amelylyel az a magyar nyelv természeténél fogva nem bír, pl. aranytermeles, sótermelés, vajtermelés; még megérjük, hogy csizmatermelést, nadrágtermelést is ránk tukmálnak. ,Termel’ kétségen kivül a ,terem’ szótól származik; tehát nem tehet mást, mint a termést eszközli, elősegéli. ,Terem’ tulajdon jelentésében növényi vagy állati oly életre vonatkozik, mely természeti erejénél fogva vagy ennél fogva is létesül. Arany, vas, só is terem ugyan, de a mi munkásságunk magához a terméshez nem járul, hanem ha már termett, csak kivájja, kibányászsza azokat. A magyar ember csak növényeket termeszt vagy termel, már az állatokat tenyészti; az erdőt növeszti, növeli; az érczeket vájja; az iparmiveket készíti stb. Az általános ,productio’ szó magyarosítására a Kereskedelmi Szótár a ,jövesztés’ szót használja.
