VALLATÓ
VALLATÓ, (vall-at-ó) mn. és fn. tt. vallatót. Aki vallat. Különösen ahol vagy aminek következtében tanúk és felek kihallgattatnak pl. vallató szoba; vallató parancs, rendelvény.
Továbbá birósági, törvényszéki személy, ki a perbe idézett feleket és tanúkat vallatja: vallató biró; a mai szelidebb eljárásnál fogva, szokottabban: visgáló biró. Tréfás népnyelven: vallató bor = igen savanyú rosz bor, melylyel mint valamely kinzószerrel vallatni lehetne.
