VASTAG
VASTAG, mn. tt. vastag-ot. 1) Molnár A. szerint megfelel neki a latin solidus, nervosus, robustus, firmus, validus, fortis, azaz tömött, minek sok inai, izmai, illetőleg rostjai, rétegei sürüen és szorosan érintkeznek egymással, ami kisebb terimében aránylag nagyobb tömeget foglal, s ennek következtében szilárd, kemény, erős. Minél fogva a vastagság eredeti értelme: erővel párosult tömöttség; s ellentétei ritka, léha, laza, foszlány, gyönge, erőtlen. De ezen jelentése, úgy tudjuk, elavult. 2) Mai közönséges ért. oly tömör test, melynek oldallapjai távolabb állnak egymástól, s több tömeget zárnak magukban, pl. vastag fal, vastag deszka, vastag kőtábla, kőréteg; vastag könyv, vastag pengéjü kés stb. továbbá, oly hengerded test, melynek külső pontjai, külvonalai aránylag távol fekszenek a középponttól, és nagyobb beltartalmuak. Vastag fa, dorong, rúd, bot, karó, pipaszárhenger, sodrófa. Vastag derék, czomb, lábikra, kar, ujj. Ellentéte: vékony, karcsu. 3) Tompa. Vastag toll, vastag ék; ellentéte: hegyes, éles. 4) Átv. ért. maga nemében durvább, gorombább. Vastag eledel. Vastag tréfa, vastag felelet. 5) Hangokra vonatkozva mély, kemény, erős, mint az a, o, u; vagy a zene és ének hanglejtőzetén alsóbb, mélyebb foku hang.
Ha e szónak eredeti jelentése valóban az, melyet Molnár A. jegyzett föl; úgy valószinű, hogy gyöke az erőnek jellegét viselő vas, és egy értelmű a vaskos, vasmat szókkal, s mennyiben tömöttet jelent, szintén hasonlitható a vashoz mint kitünőleg tömör testhez. Mi ellemzését illeti, vagy öszvetett szó, vas-tag, mint vaskar, vasfej, melyek átv. ért. a magok nemében valami- szilárdat, erőset jelentenek; vagy létezhetett önható ige vasad, mint, avad, olvad, horgad, gornyad, szörnyed stb. a valamint ezekből lett avatag, olvatag, horgatag, gornyatag, szörnyeteg stb. úgy amabból, vasatag, öszvehúzva vastag. V. ö. VASKOS és VASMAT.
