átkozott pipöretyúk, az
A kert bánatjában meghajlott.
Szarka a kertre repült.
Mondta a szarka:
– Ó te kert, mikor máccor reád repültem,
milyen szép egyenes vótál, mi az oka, hogy most meghajlottál;
– Aranyos tyúk alám tojgaték,
bánatomban meghajlottam.
Mondta a szarka:
– én is a farkamot kitépem ... –