Assziria
Assziria (Assyria), az előázsiai ó-kori nagy birodalmak egyike, melynek kiinduló pontja azon terület, melyet a Tigris folyó, az alsó (nagy) Zab (Caprus) és a kurdisztáni hegyek határolnak s melyet az őslakók Aszur-nak, a zsidók és föniciaiak Asúr-nak, az aramaeusok Athúr-nak, a. persák Athurá-nak, s a görögök N. Sándor hadjárata után Aturiá-nak neveztek. Későbben ezen elnevezés azon sikságra is vonatkozott, mely a Zab folyótól dél felé a Diala (Gyndes) folyóig kiterjedt s ezzel összeköttetésben a Tigris jobbparti vidékére is, Az assziriai nagy birodalom terjedésével az Assyria név is lassanként mindazon tartományokra .kiterjedt, melyek a hódító királyok által a birodalomhoz csatoltattak, úgy hogy a. sziriai tengermelléket valamint az Eufratés és Tigris alsó (torkolati) vidékét is amaz elnevezés alatt ismerték a görögök, sőt Hérodotos éppen ez: utóbbi területet nevezi A.-nak. Az eredeti A. a Dialatól az alsó Zabig csak a Tigris mellékén a. mesterséges öntözés következtében volt művelhető,. a folyótól távolabb eső terület (Garamaia) a siva-taghoz tartozott s leginkább bő aszfaltforrásairól nevezetes. Az alsó Zabtól fölfelé termékeny területe volt Assziriának, amelyet a kurdisztáni hegyekben eredő patakok szelnek, s melyben márvány s alabastrom, kemény homokkő, vas, ólom, vörös réz és ezüst, ezenkivül jó minőségü agyag is előfordul, minek következtében az építészet és szobrászat A.-ban könnyebben felvirágozhatott, mint. Babiloniában.
A. történetét még e század első felében csak a. görög irók adatai alapján ismertük, s ezek között. megemlítendők különösen Hérodotos, Ktésias és Béróssos. Azoknak regeszerü előadása szerint az: A.-i birodalmat Ninos és neje Semiramis alapították, kik után fiok Ninyas és más 30 fejedelem uralkodott; ezek között a legutolsó volt Sardanapalos, ki buja és tunya életmódja és dicstelen haláláról nevezetes. Mind Ninos mind Semiramis mitikus alak, az első Ninua (Ninive) városának hérosz eponimosza, az utóbbi a feniciai Astarté az asszir Istar (körülbelől a görög Aphrodité) istennő. Éppoly megbizhatlan azon évszám, mely Ktésias szerint Ninos dinasztiának uralkodását meghatározza 1360, mert ez 22*60, a 60-as szám pedig keleten kerek szám, mely történeti értékkel nem bir; épp oly kevéssé felel meg a valóságnak ugyanazon iró azon állítása, hogy a mediai Arbekes és a babiloniai Belerys foglalták el az A. i birodalmat 788-ban. A. története csak a helyszinén megejtett ásatások óta kezdett lassanként a rege homályából kiemelkedni s ezen ásatásokat 1820. kezdte meg Rich Jakab Moszulból, s 1842 folytatta Botta, az ottani francia konzul, ki mellett Flandin is működött, valamint későbben Place is, különösen a régi Dur-Sarjukinban, mostani Korsabadban. A franciákhoz csatlakozott önálló munkatársnak az angol Layard, ki Kujandsikban a Ninive romjait ásatta fel, azután Kalah maradványait Nimrudban; utódja Rassam és Loftns és mások folytatták a munkát, mely a francia és angol kormány, illetőleg a British Museum támogatása mellett a legujabb időkben is folyt s váratlan eredményekre vezetett. A felásott királyi palotákban ugyanis nem csak épületés domborúmű-maradványok kerültek nagy számmal napfényre, hanem irásos, ékiratos emlékek is, melyek nem csak történeti, hanem vallásos, nyelvtani, kereskedelmi és sok egyéb adatokat tartalmaznak. Ezeknek olvasása, miután ezt Grotefend már e század elején az ékiratok megfejtése által lehetővé tette, eleinte gyengén, későbbén egyre biztosabban haladt elő, s habár jelenleg is még soktévedés mutatkozik ezen a téren, az A.-i s vele rokon ékiratok olvasása a tudomány megbizható vivmányai közé számítható, mely az A.-i történet megirását lehetővé tette.
A. őslakói sumer-eknek vagy akkad-oknak nevezték magokat s nyelvök után itélve a turáni népcsaládhoz számíttattak, de meggyőző okok nélkül. Ezen néptörzshöz későbben, már a második évezred kezdete előtt egy sémi származásu törzs csatlakozott, mely Babiloniából jött s lassanként megerősödvén az elfoglalt területen városokat alapított, Arbail-t (Arbela), Assur-t, Ninua-t és Kalah-t. Az assziriai állam kiinduló pontja Assur volt melynek legrégibb uralkodói Belkapkapu Sulili és Belbani, Adasi fia, voltak; Ismidagan fia Samsiraman 1760 körül Kr. e. Anu és Raman isteneknek templomot épít s egy másik ily nevü király Assur istennek és Ninivében Istar istennőnek emel templomot. Ő valamint utódja patesi (assziriai nyelven isakku) cimet viseltek, mely annyit jelent mint «fejedelem», de már a XV. század kezdete óta felveszik a fejedelmek a királyi cimet. Ezen ideig Assziria a legszorosabb összefüggésben állott Babiloniával, amennyiben annak egész műveltsége babiloniai eredetü, s mindkét állam fejedelmei szövetséget és rokonságot kötöttek egymással, Karaindas és fia Burnaburias, Babilon királyai Assurbebnisesu, Pusurassur és Assuruballit assziriai fejedelmekkel, ez utóbbi leányát nőül adta Burnaburiasnak, s ennek folytán volt alkalma Babilonia politikájába fegyveres kézzel beleavatkozni; ezenkivül valószinüleg Assziriához csatolta a Chaboros folyó völgyét Charrau városával. Utódjai Belnizari, Pudiel, L Ramannizari (1325 körül Kr. e.) és L Salmanassar szintén kibővítették Assziria határait, de még inkább I. Tagultininep (1280-1250 Kr. e.), aki Nazimurudast, Babilonia királyát megverte és babiloniai királylyá lett, de csak rövid időre; két utódja Belkuduriussur és Nineppalikur ismét Babilonia ellen harcolnak, de sikeresen csak Assurdan (1200-1100 körül) és Assurrisisi, habár ez eleinte verességet szenvedett.
Fia I. Tiglatpileser (Tugultipalesarra) minden irányban kiterjesztette az assziriai birodalom határait; elfoglalta ismételt hadjáratokban az Assziriához Északra tetrjedő hegyvidéket, Nyugati Assziriát s a Fekete tenger mellékét, azután Sziriát a Földközi tenger partjáig s Mezopotámiát, későbben Babiloniának egy részét is. Az általa alapított birodalom azonban már fia Assurbelkala alatt hanyatlott; Babilonia független lett s még több ment veszendőbe Assurbanijal király alatt úgy hogy az Eufratés mellett lassanként több független fejedelemség keletkezhetett. Különben ezen időről adatok hiánya folytán keveset tudunk, csak 950 után Kr. e. hallunk ismét Assziria királyairól, kik közül II. Ramannirari (megh. 890.) Babilonia ellen sikeresen harcolt s utódja I. Tugultininep a hegyvidéken viselt háborukat. Ennek fia Assurnasirpal (884-860) eleinte a keleti hegyvidéken s az Eufratés folyón tul, azután a Masios hegységben s a Tigris jobb partján a Dialaig tett hódításokat s ezeket folytatta a későbbi években az Amanos és Libanon hegységekig. Élete utolsó éveiben úgy látszik inkább építkezésekkel foglalkozott, melyekhez a fát az Amanos hegységben vágatta. Fia II. Salmanassar (860-824) szintén számos háborut viselt, különösen nyugat felé a Földközi tenger partjáig, és Észak felé Armeniába; amazok alkalmából adóztak neki a feniciai városok Tirosz, Szidon és Biblosz valamint Jehu Izrael királya, emezeken Kappadocia, Mitiléne és Cilicia fejedelmei, végre pedig délfelé hordozta fegyvereit az Eufrates és Tigris torkolatáig s a persa öbölig. Közvetetlen utódai közül III. Ramannirari (811-782) kiterjesztette birodalmát a Kaspi tengerig: Babilonia adózik neki, valamint egész Fenicia, Tirosz, Szidon, Izrael országa és a filiszteusok, Damaszkus roppant hadisarcot fizet neki. E hódítások dacára a következő fejedelmek is III. Salmanassar és III. Assúrdan ugyanezen a vidékeken viselnek háborukat, de megveretnek az akkoron keletkezett armeniai (Urartu) királyság fejedelmei által, minek folytán III. Assurdan alatt a sziriai fejedelemségek függetlenek lettek. Assurnirari alatt (754-746) még inkább hanyatlott Assziria, s ezzel együtt forradalom is tört ki, melynek segítségével II. Tiglatpileser, egy uj dinasztia feje jutott a trónra (745). Ez mindjárt trónralépte után Babilonia valamint a többi kisebb államok fejedelmeit alávetette s magát «Sumer és Akkad» királyának nevezte. Következő hadjárataiban Mediát, Armeniát s az ezekkel határos tartományokat foglalta el, mire Sziria leigázása következett, Fenicia városai adófizetésre kényszerítették és Menachem, Izrael királya szintén kénytelen az assziriai királynak meghódolni, későbben Izraelnek egy része Assziriához csatoltatik és Achaz, Juda királya (732) Damaszkusban hódol meg II. Tiglatpilesernek, sőt Arabia törzsei is adóznak neki. Hatalmas birodalmát fia IV. Salmanassar (727-722) örökölte, kinek uralkodása alatt Izrael királya Hoseas valamint Hanno Gaza fejedelme fellázadnak, az első azért, mivel Sabakótól, Egyiptom királyától, segítséget remélt; de IV. Salmanassar, Samaria városát ostrom alá fogta s mikor 722-ben a város elfoglaltatott, az assziriai király helyét már utódja Sargon foglalta el. Eleinte a lázadó sziriai tartományokkal gyült meg a baja mig 720-ban elfojtotta e veszedelmes mozgalmat s mikor Sakako, Egyiptom királya haddal megjelent a filiszteusok földjén, Rafia mellett megveretett Sargon által. Azután birodalma keleti és északi vidékén verte le a lázadókat különösen Deiokest, Media fejedelmét, továbbá Babiloniát is ujból birodalmához csatolta, melyet sikeres hadjáratai után rendszeresen szervezett. Ninivehez 2 mérföldnyi távolságban épített magának palotát Dur-Sarrukin névvel (a mai Korsabad). Utódja Sennacherib (705-681) elfojtotta a babiloniai lázadást és Hiskias, Juda királya ellen indított háborut, ki Egyiptomba bizva fegyverre kelt, s hozzá számos kis fejedelem csatlakosott Sennacherib győzött Altakei mellett s Judát ez alkalommal nem büntette meg. Midőn későbben Egyiptom meghódítását megkisérlette, siker nélkül kellett neki Assziriába visszatérni és Sziria egy részéről lemondani. Későbbi hadjárataiban az alsó Tigris és a Persa öböl mellékeit foglalta el. Trónjától és életétől két idősebb fia fosztotta meg, kiknek leveretése után harmadik fia Essarhaddon (681-668) jutott a trónra, aki. a birodalom régi nagy terjedelmét visszaállította, az ellenszegülő Szidont feldulta és Egyiptom meghódítását megkisérlette, s azután 20 helytartóra bizta az ország kormányát. Essarhaddon lemondott fia Assurbanipal javára (668-626), ki Egyiptom helytartói által kormányoztatta, Lidiát birodalmához csatolta, Babilonban kormányzó testvére ellen háborut indított, mely alatt Egyiptom függetlenségét visszanyerte. A király azonban hadjáratai mellett építkezésekkel, de különösen irodalommal foglalkozott s az általa gyüjtött könyvtár, melynek számos része jelenleg a British Museumban őriztetik, az assziriai műveltség legbecsesebb maradványa. Uralma alatt a médek Phraortes alatt ismét föllázadtak de le is verettek, ámde a szittyák és kimmeriek betörései következtében Assziria tartományal függetlenek lettek s igy a mediai Kyaxares egyesülve Babilonia kormányzójával Nabopalassarral, három évi harc után 606-ban elfoglalta és elpusztíta Ninivét; amikor Assziria utolsó királya II. Essarhaddon halálát lelte. A. műveltségét szintén azon ásatások folytán ismerhetjük meg, melyek az ország történetét felderitették. L. Asszir művészet.
A királyi hatalom korlátlan volt, mert az istenektől erede; s igy a király mindent az istenség parancsára tesz, s minden, amit tesz, az isteni parancs végrehajtás; azért említik a feliratok, hogy ez vagy ama király istenének parancsára indult háboruba, s ölte le ezer számra ellenségeit. A birodalom közigazgatásáról alig tudunk valamit; a meghódított tartományok vagy saját fejedelmeik kormányzata alatt maradtak, az adózás kötelezettsége meg a király által kinevezett helytartók által kormányoztattak. Eme helytartók, valamint a fővezérek, a palota kormányzója, stb. csak egy évig maradtak hivatalban, s ezen hivatalos év szerint történt az assziroknál az időszámítás. A hadügyre a királyok a legnagyobb gondot fordították; s ők maguk, valamint főembereik, hadi szekereken harcoltak, főfegyverük volt a kéziv és nyil, de emellett lovasságuk is volt. A gyalogság nehéz és könnyü fegyverzetüre oszlott s e szerint különböző fegyvereket használt. A háboru mesterségéhez nagyon értettsk, tudtak táborokat ütni és városokat rendszeresen ostromolni. valamint vizen is harcolni. s a legyőzöttekkel a legnagyobb kegyetlenséggel bántak. Assziria ipara sokfelé ágazó volt; az asszirok értettek az arany, ezüst és bronz feldolgozásához, s a görögországi régészeti leletek mutatják e tekintetben A: befolyását a nyugati népekre, melyek kereskedelem utján ismerkedtek meg A. gyártmányaival, szőnyegekkel, ruhákkal, fegyverekkel stb. A házi eszközök és butorzat részben igen ékes s különösen a kardok markolatai oroszlánv. kosfejekkel voltak diszítve. A ruházatra nézve különösen a királyok képei szolgálhatnak felvilágosítással; van rajta egy alsó ruha (tunika) és ékesen himzett felső köpönyegforma ruha; fülein függő van és karjain karkötő, fején a magas süveg (tiara), mely szalagokkal van diszítve; de más egyének is diszes ruházatban vannak ábrázolva, különösen lakomák alkalmából, a kelme finom szövésü és himzésü s ehhez járulnak arany ékszerek, a haj s a szakáll gondosan van kidolgozva s feketére festve és fodorítva. Az irás mestersége s ami vele öszszefügg, a tudomány babiloniai eredetü (l. Kaldea, Ékirás); az irást igen sűrün gyakorolták s iró anyagul részint agyag táblákat, részint mészkövet és alabastromot használtak; a történeti feliratok száma igen nagy, de nem csekély a tudományos feljegyzések száma sem, melyek Assurbanipal könyvtárából kikerültek; ezek a tudomány csaknem minden ágárá, természettudományra, történetre, vallásra, bölcsészetre, földrajzra, nyelvtanra vonatkoznak, sőt vannak köztük szótárak is. A feliratoknak egy része hengerekre és hasábokra van vésve. A vallás azonos a babiloniai vallással, csakhogy Assziria főisténsége Assur (l. o.).
Az Assziriára vonatkozó irodalom össze van állítva Lenormantnál: Histoire ancienne de l'Orient, 9. ed., tome IV. Páris, 1885.
