Csörsz mondája
Csörsz mondája. Legrégibb nyomát a XVI. sz. Székely István Világkrónikájában találjuk, ki a 718-ik évnél megemlíti, hogy Seita, Pannónia királya megvítta a Csersz árokját, melyet - folytatja tovább -nem azért hívtak Csersz árokjának, hogy azon Csersz király feleséget hozott magának, hanem azért, mert az árkot ő készítette még az Attila előtti időkben. Csörsz király személyisége sok fejtörést okozott régebbi történetiróinknak. Voltak, kik Caesar nevének valami elferdített alakjára gondoltak; mások (köztük Katona István s ujabban Szabó Károly) a honfoglaláskori Curzan vezérben, Kund fiában vélték föltalálni a mondai Csörszöt, ámbár ugy Anonymus (Curzan), mint az egykoru bizanciak (Kurszanęsz, Kurszęsz) ortografiája szerint csakis Kurzánnak, Kurzának olvashatni Árpád ezen vezértársának nevét, melynek alighanem a mai Karsa helynév felel meg. A monda eredetére a «Csörsz-», «Csersz-» vagy «Csörsz-árka» név vezet, mely - tekintve, hogy több magyar vidéken «ördög-árok»-nak, «ördög-borozdá»-nak nevezik a hasonló barbárkori erődítményeket vagy határárkokat - nem egyéb a szláv «csertovszky-jarek» (szószerint: «ördög-árok») elnevezés átvételénél. Csörsz király tehát éppen nem históriai személy, hanem egyszerüen az ördög (szláv: csert). Magyarország területén, különösen a Székelyföldön, sok olyan őskori erődítmény maradt fenn, melyeknek építését a néphit az ördögnek, tündéreknek vagy óriásoknak tulajdonítja. Sajátságos vonása e mondának, hogy az építést rendesen az ördög házasságával hozzák kapcsolatba s kétségkivül összefügg egy népmeséinkben is gyakran előforduló motívummal, hogy t. i. a mesehős csak bizonyos rábízott feladatok teljesítése után (várkastélyépítés, föld fölszántása s bevetése egy éj alatt) nyerheti el kedvesét. Amit még Székely I. mond a Csörsz-árok megvivásáról s egykori alakjáról: abban kétségkivül valamelyik avarkori nyugat-európai annalistának az avar ringekről szóló leirását használta föl.
