Erdei magvak
Erdei magvak. Az erdei fákon termő magvakat az illető fanemek szaporítására, vagyis vetésre, takarmányozásra, nevezetesen hizlalásra v. ipari feldolgozásra, p. olajütésre lehet használni. A vetésre használandó magnak mindenekelőtt egészségesnek, teljesen érettnek és csiraképesnek kell lennie. A legtöbb E. őszszel, nevezetesen október hó elején érik, vannak azonban korábban érők is, p. a szilfa magva, mely már májusban érett. Az érett mag összeszedése és további kezelése annak természetétől függ. A mag beszerzése akként történhetik, hogy a fára másznak s azt az ágakról szedik le, vagy a magvas ágakat letördelik. Az előbbi eset fenyőknél, az utóbbi pedig a gyertyánfa- s a nyirfánál szokásos, ámbár ennél célszerübb a maggal dusan megrakott fáról egyes ágakat levágni, vagy az egész fát dönteni; más fanemnél a földre hullott magot, p. a tölgy- és a bükkmakkot összeszedik. A lucfenyő, az erdei fenyő, a vörös fenyő tobozait legjobban lehet a levágott fákról összeszedni, ha a magérés ideje a vágatás idejével összeesik. Kereskedés céljából a mag üzletszerüen is összeszedhető és számos eset van arra, hogy ez tetemes nyereséggel történik. Az összeszedett mag azután további megfelelő kezelésnek vetendő alá, mi mellett annak ép állapotban való fentartása kiválóan fontos. A kereskedésbe továbbá közönségesen leginkább csak megtisztított mag kerül. Az E. kezelése és előkészítése magfejtő intézeteknek nevezett vállalatokban szokott történni. Ilyenek hazánkban a Jóny Ottó-féle, Leibitzon (Szepesség) s a Leitner Jánosé Körmenden. Házi szükséglet fedezése céljából a kincstári erdőhatóságok közül is több rendelkezik ily magfejtőkkel vagy magpergetőkkel, mint p. a besztercebányai erdőigazgatóság, a zsarnócai erdőhivatal stb.
