Mezőgazdasági szakoktatás.
Mezőgazdasági szakoktatás. A gazdálkodást tisztán gyakorlati (empirikus) úton meg lehet tanulni, ha valaki egy gyakorlati gazda mellé csatlakozva utasításait követi s annak eljárásait sajátítja el, v. tisztán elméleti úton lehet a mezőgazdasággal megismerkedni, ha valaki szakkönyveket olvas v. elméleti tanfolyamot hallgat, v. végül a gyakorlati és elméleti ismeretek szerzésének összeköttetése mellett lesz valaki gazdává. Régi időktől fogva vita tárgya, melyik út vezet legbiztosabban célhoz. A tisztán gyakorlati úton nevelkedett gazdák körében nagy hajlandóság tapasztalható az elméleti tanulmányok szükségességének kétségbe vonására, viszont az elméletileg képzett gazdák némelyike, kivált a fiatalja, nem ritkán becsmérli azon gazdákat, kik tisztán gyakorlati úton lettek azokká. A M. feladata e két ellentétesnek látszó érdek kielégítése s oly hatás előidézése, mely azt eredményezi, hogy egyik a másik rovására ne essék tultengésbe, hanem karöltve, egymást támogatva emeljék a gazdát az okszerüség (intelligencia) legmagasabb fokára. Azoknak az iskoláknak azonban, melyekben a gazdaságot tanítják, oly szervezet és berendezés adása, mely mellett a tanulók egyenlő foku kiképzést nyerhetnek ugy a gyakorlatban, valamint az elméletben is, áthághatatlan nehézségekbe ütközik, mely nehézségek még fokozódnak, ha fontolóra veszszük, hogy azok előképzettsége is nagyon eltérő, kik a gazdasági pályára készülnek és hogy azok a jövőre irányzott törekvése is nagyon különböző. Kétséget nem szenved nevezetesen, hogy bár mindannyi a gazdálkodás terén működik, mégis egészen más célja és törekvése van a kisgazdának, mint a közép- és a nagybirtokosnak s ennek megfelelőleg eszközei megválasztása és tudásának terjedelme tekintetében szükségletei és igényei is eltérők. Ugyanez áll olyanokra nézve is, kik a gazdaság terén szolgálatban való alkalmazást s ezzel életpályát keresnek. A tanulók iskolai előképzettségének mértéke határoz tehát mindenek előtt arra nézve, mily célja tűzessék ki az oktatásnak és mily eszközök és módok alkalmaztassanak a kitűzött cél elérésére. De még e felállított kereten belül is oly sokféle változatban láthatunk gazdasági szakiskolát, hogy az oktatás egyik ága sem mutathat fel oly nagy változatosságot, mint a M. szolgálatában álló intézmények, ugy hogy a M. minden országban - a fennálló gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodva - más-más módon fejlődött, sőt sok országban elég hosszu mult dacára mostanig sem jutott végleges megállapodásra és több irányban még mindig a kisérletezés korszakát éli. Ennek okait keresve, azokat főleg abban találjuk fel, hogy az illető országok mezőgazdasága van átalakulásban s ezzel, ha rendeltetését teljesíteni kivánja, a M.-nak szükségképen lépést kell tartania. A gazdasági szakiskolák eltérő jellegét még az a körülmény is nagy mértékben elősegíti, hogy azok felállítói és fentartói vagy azokra befolyást gyakorló tényezők, magán személyek, hatóságok, társulatok, községek vagy kormányok lehetnek s a szervezés és berendezésnél nem az egyöntetüséget keresik, hanem inkább a helyi és sokszor individuális jelleg kifejtése volt a törekvés, illetve az jutott érvényre.
A gazdasági szakiskolákat, azok különböző rendeltetéséhez képest, következő csoportokra lehet felosztani: 1. felsőbb, 2. közép, 3. alsó szervezetü és 4. különleges gazdasági szakiskolákra.
I. Felsőbb szervezetü gazdasági iskolák alatt azokat értjük, melyek leendő hallgatóiktól érettebb kort s azonkivül oly iskolai előképzettséget követelnek, mely őket a tudomány szinvonalán álló előadások megértésére és önálló gondolkodás és működésre képesíti. Némely ily szervezetü iskola a belépőtől legalább egy évi előleges gazdasági gyakorlat kimutatását is kivánja. Az oktatás célja a hallgatók oly mértékü kiképzése, hogy azok a mezőgazdaság és annak különféle ágairól alapos tájékoztatást nyerjenek, melynek segélyével a jövőben nemcsak nagyobb birtoktestek kezelésére és vezetésére nyerjék meg a képesítést, hanem hogy a mezőgazdaság kapcsolatában alkalmazást találó tudományágak művelésén, önálló kutatásokon v. a gazdasági közigazgatás terén is eredményesen működhessenek.
Az idők folyamában keletkezett felsőbb szervezetü gazdasági iskolák különféle formát öltöttek. Az első és legrégibb ilynemü intézmények, melyek tipikus alakjai hazánkban a keszthelyi volt Georgikon (l. o.) s a magyaróvári, Németországban a möglini s a hohenheimi, Franciaországban a grignoni intézetek, 1. vidéken helyeztettek el, 2. oktatás céljára nagyobb gazdasági területtel láttattak el, melyet a tanszemélyzet kezel, ugy hogy a tanulók gyakorlati kiképzésben is részesülnek és 3. a tanszemélyzet teljesen és kizárólagosan az intézet rendelkezésére áll; továbbá csak oly szakmák adatnak elő, melyek a gazdasági szakképzésre okvetetlenül szükségesek és csak oly terjedelemben, amilyenben azt első sorban a gyakorlat terére lépő leendő gazda igényli. Minden berendezés is főleg e szempont megtartása mellett van alkalmazva. Az ilynemü intézményeket azért, mert másféle iskolával kapcsolatban nincsenek, önálló vagy elszigetelt (izolált) gazdasági intézeteknek, megfelelő berendezés mellett akadémiáknak is nevezik. L. Mezőgazdaság (története).
A gazdasági főiskolák, melyek némelyike kapcsolt, némelyike azonban önálló szervezetü, bizonyos tekintetekben ellentétei a gazdasági akadémiáknak, amennyiben 1. fővárosban, illetve nagy városban vannak elhelyezve; 2. gazdasági területtel gyakorlat céljából nem rendelkeznek, hanem csak kisebb méretü, többnyire nehezen hozzáférhető kisérleti terök szokott lenni, és 3. a tanszemélyzet nagy része nem kizárólag a főiskola, hanem másnemü tanintézetek szolgálatában áll s a kapcsolt főiskolák hallgatói a tantárgyak egy részét, nevezetesen a természettudományi s egyéb alaptantárgyakat azon intézetek tanulóival hallgatják közösen, melyhez a főiskola kapcsolva van. A kapcsolat mértéke többé-kevésbbé szoros. Németországban, hol a gazdasági főiskola e formája a fent említett módon s az ott nagy számban levő egyetemek befolyásgyakorlása mellett keletkezett, de gazdasági akadémiák is fennállanak, elfogulatlan szemmel tekintve az egyik s a másik szervezet előnyeit és hiányait, a következő itélet jutott megállapodásra: a főiskolák kétségkivül bővebb alkalmat szolgáltatnak kivált a megalapító tantárgyak (természettudományok, kémia stb.) szélesebb alapon való elsajátítására és több oldalu ismeretek szerzésére, feltéve, hogy valaki az erre nélkülözhetetlenül szükséges időt szenteli és szentelheti; a tanszemélyzet továbbá nehézség nélkül szakspeciálistákból levén összeállítható, a képzés több oldalu és intenzivebb lehet. Viszont azonban tekintetbe véve, hogy a szerzett tapasztalás szerint a hallgatók csak igen csekély része fordíthat és fordít tényleg annyi időt tanulmányaira, amennyi a megalapító tantárgyak alapos elsajátítására szükséges, a fennálló szabad tanrendszer mellett e tnatárgyak előadásait többnyire hézagosan hallgatják vagy teljesen mellőzik, e szerint tehát készületlenül iratkoznak be a gyakorlati célt követő szaktantárgyakra, mi annyival inkább félszeg eredményre, u. n. emésztetlenségre és ebből kifolyólag tudákosságra vezet, minthogy a gyakorlati alkalmazásra számított tantárgyakat tisztán elméletileg, csupán a tanterem falain belül tanítják, nem lévén kéznél alkalom a szemlélet nyujtására. E rendszer kivált oly hallgatókra van hátrányos hatással, kik sem elméleti, sem gyakorlati megfelelő előképzettséggel nem birnak, már pedig a gazdasági főiskolákon az előleges képzettség birálat alá sem vétetik s a tapasztalás szerint a hallgatók legnagyobb része nemcsak fogyatékos gyakorlati, hanem hiányos elméleti előképzettséggel is fölvétetik. Azonkivül annak elismerése mellett, hogy a nagy városban való tartózkodás törekvő fiatal emberre művelőleg hat, viszont nem tagdható, hogy a fiatalság jó része a nagy város által nyujtott élvezeteket keresi, mely az erre hajlandókat rendeltetésök komoly irányától eltéríti és kivált a gazdai pályára készülőkre puhító, törekvéseiket veszélyeztető hatással van.
Ezzel szemben az akadémiáknak egyöntetübb tanterv mellett a hallgatandó tantárgyak egymásra való következése s a feldolgozandó tananyag is rendszeresítve van; a hallgatók szaktanulmányaira fordítható idő számba vételével igaz, az előadásra kerülő tananyagot a legszükségesebbre kell korlátolni, mindazonáltal éppen nem szükséges, hogy ez az alaposság rovására történjék; megfelelő beosztással és helyes módszer alkalmazásával okvetetlenül elérhető, hogy annyi taníttatik, amennyi elégséges arra, hogy a törekvőbb hallgatók a hézagokat saját szorgalmuk útján kitölthetik. Az egyes tudományágak egyébiránt ma már annyira előre haladtak, hogy azok az egyetemi oktatás mellett sem meríthetők ki. Az akadémiai rendszer keretébe továbbá a fölvételi föltételek szigoru kiszabása és megtartása, a fegyelmezés s a vizsgálatok tétele sőt a tanév közben való tanulmányi előhaladás ellenőrzése is jobban beleilleszthető, mint az egyetemibe. Az akadémiák elhelyezése továbbá megengedi, hogy az elméleti oktatással párhuzamosan a gyakorlati, illetve szemléleti oktatás is figyelemben részesíttessék, minek a gazdasági szakok tanításánál kiválóan nagy fontosság tulajdonítandó, mert összehasonlítás és bármikor szem elé vezethető eljárás és konkrét eset bemutatása itt a tanítás leghatásosabb, félre nem magyarázható eszköze, mig a képzelet tulterhelése félszegséget szül, külnösen kiemelve azt is, hogy éppen nem becsmérlendő az oktatás eredményességére azon körülmény sem, hogy a tanszemélyzet is érintkezésben marad a gyakorlattal s annak igényeit nem egykönnyen téveszti szem elől. Végül kisebb városok kevesebb szórakozást nyujtván, indító okul szolgálhatnak a tanulmányokkal való komolyabb foglalkozásra és tapasztalható, hogy oly fiatal emberek, kik a mezőgazdasági életpálya iránt valódi vonzalommal viseltetnek, e helyzetbe zúgolódás nélkül könnyen beletörődnek, sőt magukra nézve előnyösebbnek tekintik. Egyáltalában állítható, hogy a gazdasági főiskola hallgatói ama befolyás mellett, melyet az iskola a gondolkodásra, törekvés és a cél kitűzésére gyakorol, inkább a mezőgazdság közgazdasági természetü, az akadémiák tanítványai pedig főleg a mezőgazdaság technikai és gyakorlati feladatai megoldása iránt mutatnak fogékonyságot. Végül megemlítésre méltó, hogy akkoriban, mikor a gazdasági főiskolák létesítésének szükségességét bizonyították, egyik fő érv abban állott, hogy ezen intézetek az addig fennállott akadémiákhoz képest tetemesen növelni fogják azok számát, különösen a nagybirtokosok köréből, kik elméleti tanulmány segélyével készülnek a gazdai pályára. Ez a föltevés azonban nem valósult meg s a fölvételi föltételeknek a legvégsőig menő könnyítése és annak dacára, hogy vizsgatétel sem követeltetik, némely gazdasági főiskola tantermei következetesen üresek maradtak. Az intézmény önmagában tehát nem mutatott vonzó erőt a gazdák nagyobb tömegére s a legkeresettebb gazdasági főiskolák, melyek tanítványai több irányu szakot képviselnek, annak dacára sem mutatnak feltünő látogatottságot, hogy hallgatóik nagy része messze külföldről kerül oda, holott a jogi, orvosi vagy technikai szak tanítványainak száma növekvő arányban halad. E jelenség okának magyarázatát keresve, azt - mint egyéb esetekben is - első sorban a mezőgazdaság s a vele kapcsolatos, természetében rejlő sajátos viszonyokban találhatjuk fel, melyeket be nem avatottak könnyen félreértenek vagy egyáltalában nem képesek megérteni.
A következőkben néhány ismertebb felsőbb szervezetü gazdasági iskolát, akadémiát és főiskolát nevezünk meg, azoknak csak legjellemzőbb vonásait ismertetve. Magyarországon: magyaróvári m. kir. gazdasági akadémia. Keletkezésének éve 1818, 1848-ig magánintézet volt, 1850. ausztriai birodalmi, 1869. m. kir. állami lett; tanfolyama 2 éves; fölvételi föltétel: érettségi bizonyítvány s 1 évi előleges gazdasági gyakorlat; félévenkint vizsgálatok tartatnak s a 4 félév hiánytalan befejezése után végbizonyítvány adatik (közelebbit l. o.). Ausztriában: cs. kir. gazdasági főiskola (K. k. Hochschule für Bodenkultur) Bécsben. Törvényhozás útján 1872. keletkezett. Három szakiskola van benne egyesítve, t. i. gazdasági, erdészeti és kulturtechnikai. A gazdasági 1872., az erdészeti az azelőtt Mariabrunnban fennállott erdészeti akadémia beolvasztásával 1875., a kulturtechnikai 1883. nyilt meg. Állami költségen tartatik fenn, a cs. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium alatt áll; létesítése alkalmával elhatározták, hogy sem az egyetemmel, sem a műegyetemmel nem hozzák kapcsolatba, mely mindkét eset Bécsben lehetséges lett volna, hanem önálló szervezetet adtak neki. A rendes tanárok közül évenkint rektort választanak. A tanszemélyzet száma 14 renes, 7 rendkivüli és 14 magántanár, tanító és tanársegédekből áll, a hallgatók száma 250 körül szokott lenni. Évi költségszükséglete 125 000 frt. A teljes tanfolyam 6 félévből áll. A rendes hallgatóktól gimnáziumi vagy reáliskolai érettségi bizonyítvány, rendkivüli hallgatóktól 18 éves kor és oly iskolai elképzettség kimutatása kivántatik, mely után föltehető, hogy az elaődásokat megértheti. Egyes tantárgyakból is lehet vizsgálatot tenni, mely után bizonyítvány adatik, diplomát azonban csak azon rendes hallgatók kaphatnak, kik két tantárgycsoportban a szigorlatot leteszik. Azonkivül külön föltételek mellett államvizsgálatot is tehetnek olyanok, kiknek ennek kimutatására szolgálatba lépésök alkalmával szükségük van. Ugyanott a gazdasági középiskolák és földmivesiskolai, az erdészeti középiskolák és erdőőrképző iskolák, továbbá a vincellér- és kertészképző iskolák tanítójelöltjei vizsgálására is vizsgálóbizottság áll fenn. Az az épület, melyben a főiskola eddig el volt helyezve, már eredettől fogva célszerütlennek találtatván, a város központján kivül eső helyen, hol kisérleti tér kiszakítására is alkalom van. 1896. új épületet fognak emelni. Ausztriában azonkivül a bécsi műegyetemen, továbbá a vidéki városok egyetemein és műegyetemein is állnak fenn tanszékek a mezőgazdaság oktatására.
Németországban a hohenheimi württembergi kir. gazdasági akadémia. Keletkezésének éve 1818., 1843. lett akadémia, azelőtt erdészeti szakiskola is volt hozzácsatolva, melyet azonban utóbb a tübingai egyetemhez kapcsoltak. A gazdasági szakiskolához jelenleg földmivesiskola és kertészképző iskola, továbbá néhány önálló hatáskörrel biró kisérleti állomás van csatolva. A leendő hallgatóktól 18 éves életkor és megfelelő iskolai előképzettség kivántatik. Kivánatra vizsgálatok is tehetők. Az akadémia élén az igazgató áll, ki mellett mintegy 20 tagból álló tanszemélyzet működik. A hallgatók száma 80 körül szokott lenni (l. Hohenheim). Weyhenstephani bajor kir. gazdasági és serfőzőképző akadémia. Az 1822. Schleissheimban felállított gazdasági tanintézetet 1852. Weyhenstephanieba, Freising mellett, helyezték át és reorganizálták, azt serfőzőképző szakiskolával összekapcsolva. Újabb reform után 1895. kapott akadémia címet. A gazdasági és serfőzőképző szakiskola mellett kertészeti szakiskola is működik. 1895. 32 gazda, 83 serfőző és 7 kertész látogatta az akadémiát. Poppelsdorfi porosz kir. gazdasági akadémia. A bonni egyetem tulajdonában levő poppelsdorfi birtokon 1847. állítottak fel felsőbb gazdasági tanintézetet, melynek 1860. gazdasági akadémia címet adtak, 1877. pedig reorganizálták. 1876. Dünkelberg dr. javaslatára kulturtechnikai kurzust állítottak fel annak kapcsolatában, az első e nemü intézmény, mely ismételt reformon és kibővítésen ment keresztül. Mindamellett, hogy a gazdasági akadémia leendő hallgatóitól határozott előképzettség nem követeltetik, hanem csak annyi föltételeztetik, hogy az előadásokat megértik, azok a bonni egyetemre tartoznak beiratkozni, azonkivül ajánltatik, hogy előlegesen tájékozást szerezzenek a gazdasági gyakorlatban. A tanfolyam két éves s annak végén vizsgálat tehető. A tanszemélyzet egy része a bonni egyetem tanári karából kerül ki. Az akadémia gazdasági és kisérleti terének stb. terjedelme 28,3 ha. A halle-vittenbergai porosz kir. egyetem kapcsolatában 1862. a gazdaság előadására tanszéket állítottak, melyet 1863. gazdasági tanintézetté bővítettek ki és élére Kühn Gyula dr.-t helyezték, ki annak ez idő szerint is igazgatója. A tanfolyamot a hallgatók 4-6 félévre terjeszthetik s oly módon van berendezve, hogy az utolsó félévekben a hallgatók időt nyernek bölcsészeti, történelmi stb. előadások hallgatására az egyetemen, melyre beiratkozni tartoznak. Ez az intézet az egyetemekkel kapcsolatos gazdasági tanintézetek között, mely egyébként hivatalosan nem visel főiskola címet, sokáig leglátogatottabb volt és fő vonzó erejét a hirneves Kühn dr. képezi, ki jelenleg is ott működik. Berlini kir. porosz gazdasági főiskola. Az 1859. Berlinben felállított gazdasági tanintézetet 1880. az 1867. megnyilt gazdasági muzeummal kapcsolták össze egyesített gazdasági tanintézet és muzeum cím alatt, 1881-ben pedig az addig Proskauban (Porosz-Szilézia) fennállott gazdasági akadémiával, melyet e végből feloszlattak, hozták szerves kapcsolatba s az ekként egyesített három intézményt gazdasági főiskola (Landwirthschaftliche Hochschule) cím alatt nyitották meg 1881. 1883. kulturtechnikai és geodétikai kurzust is csatoltak hozzá. A főiskola a földmivelési minisztérium alatt áll és igazgatását a kuratorium, a rektor, a szűkebb s a tágabb körü tanári testület intézi. Fölvételi föltételül németországi származásu rendes hallgatókra nézve legalább oly iskolai előképzettség kivántatik, mely az egyéves önkéntességre jogosít, külföldiek előképzettsége a rektor itéletére bizatik, rendkivüli hallgatók olyanok lehetnek, kik kevesebb előképzettséget mutathatnak ki. Az egyetem, a műegyetem s az állatorvosi tanintézet hallgatói előnyös föltételek mellett iratkozhatnak be. A gazdasági tanintézeti tanárjelöltek számára 1877. kiadott szabályzat szerint azok főgimnáziumi vagy főreáliskolai érettségi vizsgálatot, két évi gazdasági gyakorlatot és három évi tanulmányt felsőbb gazdasági tanintézeten vagy egyetemen tartoznak kimutatni. Csak rendes hallgatók bocsáttatnak vizsgálatra és nyerhetnek arról bizonyítványt. A tanfolyam 4-6 félévre terjedhet. A tanári személyzet 12 rendes, 20 rendkivüli és magántanárból áll, a hallgatók száma 300 körül szokott lenni. A főiskola fölszerelése laboratoriumokkal, tan- és gyüjteményhelyiségekkel stb. kitünő. A boroszlói (Breslau) porosz királyi egyetem kapcsolatában gazdasági tanintézet nyilt meg 1881-ben, részben a feloszlatott proskaui gazdasági akadémia tanszereivel ellátva; állat-kémiai, állatorvosi és gazdasági szakosztályokat egyesít magában. A hallgatók az egyetemi előadásokat is látogathatják. Frequenciája csekély, mintegy 50 hallgató körül. A göttingai porosz kir. egyetemen már 1770. állítottak fel tanszéket a gazdaság tanítására, 1872. azonban gazdasági tanintézetet és ezzel együtt állatorvosi tanintézetet kapcsoltak hozzá. A hallgatók az egyetem előadásait és szerződésszerüen a weendei birtokot látogathatják. A hallgatóság száma csekély, mintegy 30 körül szokott lenni. A kieli porosz kir. egyetem mellett 1873 óta áll fenn gazdasági tanintézet, melyhez 1877. agrikulturkémiai, tejgazdasági s egyéb állomásokat csatoltak. Az 1886-87. tanévben az intézetnek 13 előadó tanára és 3 hallgatója volt. A königsbergi porosz kir. egyetemhez kapcsolt gazdasági tanintézet 1876. keletkezett. Látogatottsága nagyon csekély. A lipcsei szász kir. egyetem kapcsolatában 1869 óta létezik gazdasági tanintézet, melynek igazgatója a bölcsészeti fakultás rendes tanára, ki a gazdasági tanintézet ügyeit önállóan vezeti: a tanerők az egyetemi tanári karból kerülnek ki. A tanítás rendjére nézve nem áll fenn kötelező szabályzat, a tanfolyam azonban 3 éves tartamra van számítva. A hallgatók beiratására az igazgató képességi bizonyítványa elégséges, németországiak azonban csak azon esetben lehetnek rendes hallgatók, ha az egyévi önkéntességre jogosítva vannak. Kétféle vizsgálat tartatik, a nagy szigorlat tanárjelöltek részére 3 évi tanulmány után, és a kis vagy könnyü vizsgálat tetszés szerinti tanulmányi idő után. Bizonyos szabályok betartása mellett a gazdasági tanintézet hallgatói a bölcseleti fakultás doktorátusát is megszerezhetik. A jenai szász nagyhercegi egyetem kapcsolatában működő gazdasági tanintézet az 1826. Schulze F. G. által alapított intézetből alakult és gazdák képzése mellett fő rendeltetéséül tűzetett ki, hogy az egyetem más fakultásai hallgatóinak, a kamaralisták, teologusok és jogászoknak alkalom nyujtassék gazdasági szakismeret szerzésére. A tanfolyam 4 félévre van számítva. Kivánatosnak jeleztetik, hogy a hallgatók előleges gazdasági gyakorlattal birjanak és legalább oly képzettségük legyen, melynek alapján egyévi önkéntesek lehetnek, de a gazdasági tanintézet igazgatójának képesítő nyilatkozata alapján ezen előképzettség nélkül is beiratkozhatnak az egyetemre. Gazdasági tanintézeti tanárjelöltek részére vizsgálati szabályzat van felállítva. A látogatottság csekély. A giesseni hesseni nagyhercegi egyetemhez kapcsolt gazdasági, tanintézet 1871. nyilt meg azon rendeltetéssel, hogy a kor szinvonalán álló gazdákat neveljen s egyúttal az egyetem kamaralista és erdész hallgatóinak alkalmat szolgáltasson gazdasági szakismeretek szerzésére. A megalapító és segédtantárgyakat a hallgatók az egyetemen s a tulajdonképi mezőgazdasági szaktantárgyakat a gazdasági intézetben hallgatják. Vizsgálatot csak a hesseni nagyhercegségben állami alkalmazást keresők tartoznak tenni. Doktorátusi szigorlatok tételénél a gazdasági tanszak a többi egyetemi tanszakokkal egyenértékü fő tárgynak számíttatik. Megjegyzendő, hogy Liebig (l. o.), a mezőgazdasági kémia megalapítója, számos éven keresztül a giesseni egyetemnek volt kémiatanára. A müncheni bajor kir. technikai főiskola gazdasági osztálya címet visel az a gazdasági szakiskola, melyet éppen Bajorországban nem kapcsoltak egyetemhez, holott Liebig fentemlített felszólalása, mely 1861. Münchenben történt, a gazdsági szakoktatást az egyetemekhez kapcsolni javasolta. A müncheni gazdasági főiskola tanfolyama 6 félévre van számítva, mi mellett az első 3 félévben az alapismereteket, az utóbbi 3 félévben a szaktantárgyakat és közben arányosan felosztva a segédtantárgyakat adják elő. A hallgatók nemcsak a műegyetem, hanem a tudományegyetem előadásainak látogatására is jogosultak. A technikai főiskolán félévi, államösztöndíjasi, vég- és diplomavizsgálatok vannak rendszeresítve. Németország más, itt meg nem nevezett főiskoláin, melyekhez gazdasági tanintézet vagy gazdasági szakosztály kapcsolva nincsen, csaknem mindenütt egy-egy tanszék van felállítva a mezőgazdaság előadására.
Franciaországnak csak egy gazdasági főiskolája van Párisban École supérieure de l'agriculture címen, melynek célja tudományosan képzett gazdákat, gazdasági tanárokat, gazdasági köztisztviselőket, gazdasági állomásvezetőket, agrikulturvegyészeket, kulturmérnököket stb. képezni és az állami erdészek neveléséhez hozzájárulni, amennyiben a Nancyban fennálló erdészeti akadémiába csak olyanok vétetnek fel, kik a párisi gazdasági főiskola diplomáját megszerezték és 1889-től fogva Franciaországban csak az lehet állami erdész, ki e két intézetet elvégezte. A főiskolába fölveendő rendes hallgató iskolai előképzettsége nem jön tekintetbe, hanem irásbeli és szóbeli fölvételi vizsgálatot tenni köteles, mely szigoru birálat alá vétetik. A rendes tanulók száma 80-ban van megállapítva, az e számot meghaladó jelentkezők csak vendéghallgatók lehetnek, kik sem a laboratoriumokban, sem a repetitoriumban nem vehetnek részt. A tanfolyam tartama 2 év. A nyári szünidő a gyakorlatban töltendő s erről minden tanuló részletes jelentést tenni köteles. Az előadások látogatásának ellenőrzése a lehető legszigorubb s a tanusított szorgalom ugy a félévi bizonyítványok, valamint a diploma minőségére nagy befolyással van. Írásbeli feladványok készítése kötelező, a füzetek hetenkint átvizsgáltatnak, továbbá hetenkint kolloquium tartatik. A félév végén a szülék vagy helyettesük hivatalos értesítést kapnak a tanulókról. A laboratoriumi gyakorlatokra kiváló súlyt helyeznek. Az intézet rendelkezésére álló kisérleti tér kicsiny és távol van. Szorgalmas és tehetséges hallgatók tetemes állami segélyben és többféle kedvezményben részesülnek. Az intézethez vegytani, magvizsgáló, gépvizsgáló, gazdasági állattani, növénykórtani és erjedésipari állomás van kapcsolva.
II. Gazdasági középiskolák elnevezés alá foglalják általában véve azon gazdasági szakiskolákat, melyek leendő tanítványaiktól nem követelik a gimnáziumi v. reáliskolai teljes tanfolyam végzését érettségi vizsgálattal s az oktatás iránya azon célt tűzi ki, hogy oly leendő gazdák képeztessenek, kik közepes nagyságu gazdaságok kezelésére alkalmasak. Erre az elnevezésre azon körülmény is vezetett, mert az e nemü gazdasági szakiskolák a főiskolák, illetve az akadémiák és a földmivesiskolák között a középen foglalnak helyet, ha a gazdasági szakiskolákat osztályozzák. A gazdasági középfoku iskolák egyébiránt a különféle országokban igen eltérő szervezetet, tantervet és berendezést kapnak, sőt osztályozás tekintetében helyzetük elnevezésükben sem jut mindig kifejezésre, ugy annyira, hogy a «középiskola» osztályba való soroztatásuk országonkint más-más szempont alá esik. Magyarországon a magyaróvári gazdasági akadémiának az a körülmény, hogy tanítványaitól fölvételükre érettségi bizonyítványt kiván, főiskolai jelleget adván, minek következtében gazdasági szakoktatásunk tagozatában ez idő szerint a legmagasabb helyet foglalja el, ezzel szemben a debreceni, a kassai, a keszthelyi s a kolozsmonostori m. kir. gazdasági tanintézetek, melyek fölvételre 16 éves életkort és csak hat gimnáziumi, hat reáliskolai vagy hat polgári iskolai osztály végzését követelik, általános beosztás tekintetében gazdasági középfoku iskoláknak tekinthetők. Ha az éppen nevezett tanintézeteket azonban az Ausztria vagy Németországban fennálló gazdasági középiskolákkal hasonlítjuk össze, kétséget nem szenved, hogy hazai tanintézeteink minden tekintetben magasabb fokot foglalnak el és ott bizonyára a «felsőbb» jelzőt viselnék. E 4 tanintézet szervezete egyenlő. A tanfolyam 3 éves. Az első tanévben az oktatás tulnyomólag gyakorlati s a tanulók a gazdaságban előforduló munkákat végezni tartoznak. Minden félév végén vizsgálatot tartanak s a három tanév befejezése után végbizonyítvány adatik, mely egyéves önkéntes katonai szolgálatra s a választói jog megállapítása alkalmával az állami adó kétszeres beszámítására jogosít. Mindegyik tanintézet terjedelmes, megfelelően felszerelt gazdasággal, kisérleti térrel, kerttel, szőllővel stb., továbbá vizsgáló állomásokkal van ellátva. Horvátországban Kőrösön van egy gazdasági középintézet, mely 1860. keletkezett. Tannyelve horvát, tanfolyama 3 éves.
Ausztriában 12 gazdasági középintézet létezik, melyek közül 6-nak tannyelve német, 4-nek cseh és 2-nek lengyel. Ezek között 3, t. i. Tetschen-Liebwerd (német), Tábor (cseh) és Dublany (lengyel) «országos gazdasági felsőbb tanintézet» címet viselnek s ezekben a tanulóktól rendszerint 6 gimnázimi vagy reáliskolai osztály, a többiek «gazdasági középiskola» cím viselése mellett tanulóktól 4 gimnáziumi vagy reáliskolai osztály végzésének kimutatását követelik. A 12 iskola közül nyolcat országos, egyet községi, kettőt egyesületi és egyet magán költségen tartanak fenn. Mindannyinak tanfolyama 3 éves. Az ausztriai gazdasági középiskolákon a tanszemélyzet száma 8 és 13 között váltakozik, a dublanyi tanintézet kivételével, hol azok száma 22-re rúg, holott ezen az intézeten a tanulók száma 1895. csak 32-vel van kimutatva, mely frequencia valamennyi középiskola közögg legkisebb. A legtöbb ily iskola tanulószáma 60-70 és csak négynél haladja tul a százat. - Németországban, nevezetesen Poroszországban, hol 16 gazdasági középintézet (Landwirtschaftsschule) áll fenn, ezen iskolák nem csupán szakintézmények, hanem oly iskolák, melyek általános képzést adnak, nyelvtanításra támaszkodnak, nagy részben a reáliskolák tanrendszerét követik és melyek tanítványai a 6 éves tanfolyam sikeres befejezése után egyéves önkéntes katonai szolgálatra vannak jogosítva. A német nyelven kivül a latint és a franciát, néhol az angolt is tanítják. A gazdasági szaktantárgyakat a 4-ik osztálytól fogva tanítják három éven keresztül. Az első osztályba a tanulók az elemi iskola bevégzése alapján vétetnek fel. Ezek az iskolák rendesen nem államiak, hanem az állam által csak segélyezett városi, gazdasági egyesületi v. magán iskolák, melyek a földmivelési s a vallás- és közoktatásügyi minisztérium közös felügyelete alatt állnak. A kormánynyal az iskolák a közigazgatás közegei, felügyelő bizottságok vagy tanfelügyelők útján érintkeznek. Szászországban 5, Hessen nagyhercegségben 1, Oldenburg nagyhercegségben 1, Braunschweig hercegségben 1, Szász-Altenburg hercegségben 1, Reuss hercegségben 1, Elzász- és Lotaiában szintén 1 gazdasági középintézet van; ellenben Bajorország és Württemberg királyságban és a többi kis államokban ilyen nincsen. Franciaországban 3 gazdasági középintézet létezik, t. i. Grignon, Grand-Jouan és Montpellierben, melyek tanfolyama 21/2 évig tart. A tanulók vizsgálat alapján vétetnek fel. A tandíj egy évre 400 frank, a benlakók 600-800 frank tartásdíjat fizetnek.
III. Alsófoku gazdasági szakoktatást szolgáltatnak a földmivesiskolák, a téli gazdasági iskolák s a folytatólagos gazdasági tanfolyamok. A földmivesiskolák kisgazdák és majoros gazdák képzésére vannak berendezve; a tanulók elemi iskolai képzettség alapján, többnyire 16 éves korban vétetnek fel és benlakók. Télen terjedtebb, nyáron azonban megszorított elméleti oktatás mellett minden rendelkezésre álló idő a munkák begyakorlására és munkaedzettség szerzésére fordíttatik. A tanfolyam 2 vagy 3 éves. Oly helyzetben, hol a mezőgazdaság kevéssé fejlett, a gazdságban szokásos eljárások okszerüsége hiányos és a kézfogások elsajátítása oktatás útján ajánlatos, a földmivesiskolák fontos feladat teljesítésére vannak hivatva és itt nélkülözhetetlenek. Téli gazdasági iskolákban a tanulók csak téli időben tartózkodnak, nyáron az oktatás szünetel. Ezen iskolákban az oktatás főleg csak elméleti és a tanfolyam tartama többnyire csak két télre terjed. A gazdasági szakiskolák e formája Dél-Németországban, hol a mezőgazdaság igen előhaladt fokon áll, keletkezett és létjogosultsága egyrészt azon alapon áll, hogy a földmivesek munkabiró fiaikat tavaszszal és nyáron át nem nélkülözhetvén, azokat erre az időre nem hajlandók iskolába adni, másrészt, mert a fiuk otthon a gazdálkodásban eléggé jó példát látván, nincsen arra szükségük, hogy az okszerü kézfogásokra külön begyakoroltassanak. Előnye ezen iskoláknak csekély költségszükségletük és hogy a tanulók számát nem kell annyira korlátozni, mint a földmivesiskolákban. A folytatólagos gazdasági tanfolyam a befejezett elemi iskolai oktatásra támaszkodik és többféle formát ölt, milyen p. a felsőbb gazdasági népiskola, téli esti gazdasági iskola, vasárnapi gazdasági tanfolyam, gazdasági vándoroktatás stb., mely intézmények, mindenik a maga helyén, nagyon jó szolgálatot tehetnek a kisgazdák szakoktatása tekintetében. Ezt az oktatást a körülmények s a lehetőséghez képest külön szakférfiak, vándortanítók vagy kellő szakképzettséggel biró néptanítók, papok, gazdák, állatorvosok, kertészek stb. teljesítik. Alsófoku gazdasági szakoktatás adatik továbbá néhol árvaintézetekben, cselédképző tangazdaságokban, szeretetházakban és javítóintézetekben. Magyarországon az 1895. év végén magyar nyelvü oktatással 10 állami költségen fentartott földmivesiskola működött, 4 újabbnak szervezése pedig folyamatban van. Rendeltetésök kisgazdák, illetve leendő majoros gazdák és munkavezetők szakképzése főleg gyakorlati és megfelelő terjedelmü elméleti irányban. Fölvételi föltételek: betöltött 17 éves életkor; erős, egészséges testalkat; olvasás, irás és számolás tudása; jó magaviselet. A szülők arra kötelezik magukat, hogy fiaikat az előirt, két évre terjedő tanfolyam befejezése előtt nem fogják ki az iskolából. A tanulók közös tartásban (benlakók) részesülnek. Egy-egy növendék tartási díja egy évre 150 frt. Szegény sorsu tanulók részére minden földmivesiskolánál állami és magán alapítványok vannak, melyek ingyenes ellátással járnak. A tanév okt. 1. kezdődik és hosszabb szünet nem tartatik, bizonyos munkák vasárnap és ünnepnapokon is végzendők. Az elméleti oktatás súlya a téli félévre esik, a nyári félév folyamában gyakran teljesen szünetel és csak alkalmilag, p. rossz időjárás beállta esetén adatik. A földmivesiskolák számára házi- és napirend van megállapítva, mely szorosan betartandó. A teljesített munka arányában a tanulóknak mód nyujtatik, hogy munkabért szerezhessenek, mely nekik a tanév végén kiszolgáltattatik. Az iskola közvetetlen vezetője az igazgató-tanító, ki mellett egy segédtanító s egy kertész végzi az oktatást. Kisegítésre többnyire egy ösztöndíjas segéd is alkalmaztatik. Keletkezésök szerint felsorolva hazánkban 1895 végén következő állami földmivesiskolák működtek: Debrecen (1867); Rimaszombat (1884); Ada (Bács vm., 1884); Szt.-Imre (Somogy vm. 1886); Csákovár (Temes vm., 1886); Nagy-Szt.-Miklós (Torontál vm.), ez mint Nákó Kristóf magániskolája már 1800. nyilt meg, de csak az 1887-ik évben vette át az állam; Algyógy (Hunyad vm.), Kun Kocsárd gróf székely földmivesiskolája, E. M. K. E. alapítvány (1892); Pápa (Veszprém vm., 1893); Kecskemét (1895) és Lugos (Krassó-Szörény vm., 1895). Továbbá mint Esterházy Móric Miklós gr. magántulajdona áll fenn Csákváron (Fejér vm.) egy földmivesiskola. Mint az erdélyi szász egyetem magánalapítványa fennáll még jelenleg: Besztercén, Földvárt és Medgyesen is egy-egy földmivesiskola és Nagyszebenben egy cselédképző tangazdaság, amelyekben a tanítás nyelve a német. Horvátországban Kőrösön és Pozsegán áll fenn egy-egy földmivesiskola, horvát tannyelvvel.
Ausztriában az 1895. évben 33 földmivesiskola állt fenn, melyek költségeit nagyobb részt gazdasági egyesületek, kisebb részben az egyes tartományok viselik, azonkivül két községi és egy magán iskola is van. A tanítás nyelvére nézve van: 13 német, 11 cseh, 4 lengyel, 2 szlovén, 1 olasz, 1 német-olasz és 1 szerb-horvát. Ugyanezen évben 34 gazdasági téli iskola működött 10 német, 23 cseh és 1 német-cseh tannyelvvel. E szerint tehát Ausztriában összesen 67 alsó foku gazdasági szakiskola - a különleges gazdasági iskolákat ide nem számítva - terjeszti a nép között az okszerü gazdálkodás elveit s azokon 425 tanító 1820 tanulót részesített oktatásban. Legnagyobb számban találhatók ezen iskolák Csehországban, t. i. 12 földmivesiskola és 20 gazdasági téli iskola, továbbá Morvaországban, 6 földmives- és 9 téli iskola. E számokat a hazánkban fennálló alsó foku gazdasági szakiskolák számával összehasonlítva, kitünik, hogy e részben is messze elmaradtunk Ausztriától és hogy addig, mig ott a gazdasági téi iskolák száma (34) már nagyobb, mint a földmivesiskoláké (33), előbbiek nálunk még egyáltalában nem léteznek, a nép gazdasági szakoktatásának nagy kárára.
Németországban és pedig Poroszországban 77 földmivesiskola és gazdasági téli iskola, Bajorországban 10, Szászországban 9, Württembergben 8 földmivesiskola és gazdasági téli iskola, Baden nagyhercegségben 12 téli iskola, Hessen nagyhercegségben 5 téli iskola, Mecklenburg-Schwerinben 2 földmivesiskola, Száz-Weimarban 2 földmivesiskola, Oldenburgban 1 földmives- és 1 téli iskola, Szász-Meiningenben 1 téli iskola, Schaumburg-Lippeben 1 téli iskola, összesen tehát 129 földmives- és gazdasági téli iskola áll fenn, tulnyomó számban téli iskolák, kivált déli Németországban. Azonkivül jóval nagyobb számban vannak folytatólagos gazdasági tanfolyamok és tangazdaságok.
Franciaországban a földmives- v. ugynevezett harmadfoku gazdasági iskolák (Écoles pratiques d'agriculture) nagyon régi eredetüek s az illető vidék kulturális állapotához alkalmazkodva, eltérő szervezetüek és berendezésüek. A földmivelésügyi miniszter engedélye és felügyelete mellett valamely département, község vagy földbirtokos állít földmivesiskolát, melyet az állam tanerőkkel lát el és egyébként segélyez. Az 1892. évben 46 földmivesiskola közül 12-ben 3, 1-ben 21/2 és 33-ban két éves volt a tanfolyam. Franciaországban azonkivül az 1892. évben 16 cselédiskola vagy negyedfoku gazdasági iskola (Fermes écoles) is állott fenn. 1870. még 52 ily iskola létezett, azokat azonban fokozatosan átváltoztatták földmivesiskolákká, melyek jobb eredményt mutatnak fel. Ugyszintén több gazdasági árvaház (Orphélinats agricoles) van, melyekben gazdasági cselédeket nevelnek.
Különleges gazdasági iskolák alatt oly iskolákat értünk, melyekben a mezőgazdaság valamely különleges ágát oktatják. Ily iskolák önálló szervezetüek lehetnek vagy valamely más iskolai intézményhez vannak kapcsolva. Az oktatás ezen iskolákban többnyire tulnyomólag gyakorlati irányu szokott lenni és a kézfogások begyakorlására kiváló figyelmet fordítanak. Tágabb értelemben a kertészeti, gyümölcsészeti, szőllőszeti stb. iskolákat is ide számítják. Szűkebb értelemben azonban csak a mezőgazdaság valamely különleges ágát felölelő iskolát vagy tanfolyamot szokták ide sorozni, ilyenek: len-, dohány-, komlótermelő, rétöntöző, lótenyésztő, lópatkoló, tejgazdasági, sajtkészítő, juhászati, baromfitenyésztő, méhészeti, haltenyésztő, selymértenyésztő, szeszgyártási, sörgyártási, kosárkötő iskolák és tanfolyamok. Ide tartoznak továbbá a háztartási v. gazdasszonyi iskolák leányok számára. Magyarországon csak két különleges szakiskola áll fenn és pedig az 1879. Kassán keletkezett rétmesteri iskola, mely voltaképen csak közvetve áll a mezőgazdaság szolgálatában, hanem inkább alsó foku technikai szakiskola, mert a kulturmérnökök segédszemélyzetét képezik benne, továbbá a sárvári magyar. kir. tejgazdasági szakiskola, mely 1890. nyilt meg és üzletvezetői és kezelői tanfolyamra oszlik. Minden évben két tanfolyam rendeztetik és pedig: január 15-től május 31-ig és augusztus 15-től december 31-ig. A tanulók itt a tejgazdaság minden részében elméleti és gyakorlati oktatást nyernek. Ausztriában 7 külön tejgazdasági és háztartási, 1 len- és 1 komlótermelő iskola létezik, de a közép- s az alsófoku gazdasági iskolák legtöbbjén évenkint különféle a gazdaság egyes ágaira vonatkozó tanfolyamot tartanak, melyek száma az 1894. évben 564-re rúgott, és melyeken több mint 100 000 mindkét nembeli hallgató vett részt. E tanfolyamok közül csak Csehországra 247 esik, Stájerországban 97 és Alsó-Ausztriában 85, mindkét tartományban főleg gyümölcsészeti, kertészeti és szőllőszeti tanfolyamot tartottak. Sajnos, hogy hazánkban ezen nagy fontosságu ügykör ugyszólván teljesen parlagon hever. Németországban, hol a gazdasági szakoktatás annak minden fokozatában magas szinvonalon áll, nagyszámu, részint önálló különleges szakiskolák, részint más iskolákkal kapcsolatos tanfolyamok találhatók. Utóbbi időkben különösen nagy mértékben terjednek a háztartási iskolák kisgazdák leányai számára. Franciaországban szintén több különleges gazdasági szakiskola létezik és számos szaktanfolyam tartatik.
A folytatólagos gazdasági szakoktatás a népiskolai oktatás folytatása és befejezéseképen sok országban nagy fejlettségnek örvend és nevezetes tényezője a földmivelő nép gazdasági szakértelmének emelésére. A viszonyok és az erre szükséges tanszemélyzet szerződtetésének lehetőségéhez képest mint felsőbb gazdasági népiskola, mint téli esti gazdasági iskola, mint vasárnapi gazdasági tanfolyam rendeztetik be, vagy pedig az ismétlő oktatás keretében talál elhelyezést. Az oktatás e neme föltételezi, hogy a népiskolák tanítóinak legalább egy része megszerzi a gazdasági szakképzettség oly fokát, mely azokat az efféle szakoktatás végzésére képesíti, és melynek birása nélkül a tanítás nemcsak hogy eredményre nem vezet, hanem ellenkezőleg kárt tehet. Azért tehát nagy fontosságu, nemcsak mezőgazdasági, hanem valódi nemzeti érdek, hogy a leendő néptanítók egyéb tanulmányaikon kivül a mezőgazdaság megfelelő ágaiban is elég alapos szakoktatásban részesüljenek, mert ily irányban képzett tanítókkal egyik vagy másik formában nehézség nélkül lehet a földmives nép gazdasági szakértlemét előmozdítani. Minthogy továbbá a lelkészkedő papság, melynek jó része maga is gazdálkodásra van utalva, tehát a gazdasági szakképzettségnek közvetetlenül és személyesen hasznát veheti, a hivek fölött gyakorolt tekintély és befolyásánál fogva pedig jó példaadása által kiváló hatást gyakorolhat: ennélfogva fölötte kivánatos, hogy a papnevelő intézetekben, valláskülönbség nélkül, a mezőgazdaság megfelelő terjedelemben oktattassék. A gazdasági szakoktatásnak felölelését a népiskola tantervében nemcsak pedagogusok, hanem gazdasági szakférfiak is ellenzik. Magyarországon a folytatólagos gazdasági szakoktatás, valamint a néptanítók és a papok gazdasági irányban való képzése tekintetében alig történik valami. Van ugyan néhány gazdasági szakoktatással megtoldott felsőbb népiskola, itt-ott az ismétlő oktatás keretében egyes tanítók ügybuzgósága következtében a népbe egy kis gazdasági szakértelem szivárog, néhány tanítóképző intézetben a mezőgazdaság oktatására is van tanszék felállítva, sőt a debreceni m. kir. gazdasági tanintézet néhány tanára a ref. kollégium tanítóképző intézetében rendszeres gazdasági szakoktatást ad, mi kiválóan helyeselhető, de ezen ügy elintézése egységes kitűzött terv nélkül és oly elégtelen mértékben történik, hogy csak helyi jelentőséget lehet neki tulajdonítani, holott fontosságát országos arányokban életbe léptetve kétségbe vonni nem lehet s az e részben tett mulasztások már is lépten-nyomon érezhetők és e szerint a hiány mielőbb megszüntetendő volna. Ausztriában több mint 600 iskolán folyik folytatólagos gazdasági szakoktatás, 42 tanítóképző intézeten pedig évenkint mintegy 3000 néptanító részesül gazdasági szakoktatásban, azonkivül már működésben levő néptanítók részére évenkint a vidékek központjain tanfolyamok tartatnak a gazdasági szakismeretek, illetve egyes ágaiban való ismeretek előmozdítása céljából. Franciaországban a folytatólagos gazdasági szakoktatás nagy arányokban folyik, minden tanítóképző intézeten tanítanak gazdaságot, több mint 200 külön tanfolyamot tartanak arra hivatott gazdasági szaktanárok és 1870-től számítva 20 év alatt a gazdasági szakoktatásra fordított kiadások 1,9 millió frankról 4,4 millió frankra emelkedtek. A nép gazdasági értelmiségének emelésére azonfelül országszerte 3362 mintagazdaságot (champs de démonstration) rendeztek be.
Gazdasági vándoroktatás alatt a gazdasági szakértelem terjesztésének azon módját értjük, midőn erre hivatott szakférfiak a földmives népet községről községre felkeresik, s annak a mezőgazdaságról és egyes ágairól többé-kevésbbé terjedelmes oktatást adnak. Hogy a tanítás e nemének hatása legyen, okvetetlenül szükséges, hogy a vándortanító a nép nyelvén tudjon beszélni, annak gondolkodásmódját, szokásait, hibáit, jó tulajdonságait stb., mindenek fölött pedig gazdálkodását jól ismerje. Azért tehát csak az oktatás terén jártas, tapasztalt, a néppel szoros érintkezésben volt egyének alkalmasak a vándoroktatásra, kik ugy a mezőgazdaság gyakorlatával, valamint elméletével tisztában vannak, de egyúttal a helyi viszonyok gyors áttekintésére s azok után a következtetések levonására képesek. Fiatal, tapasztalatlan kezdők e téren többet árthatnak, mint használnak. Különösen alkalmasak vándortanítókképen kellő gazdasági szakképzettséggel biró néptanítók és papok, továbbá oly gazdák, állatorvosok, kertészek, szőllészek stb., kiknek az oktatásra hajlamuk és tehetségök van. A vándortanítók bizonyos tekintetben mint úttörők működhetnek eredményesen a gazdasági szakképzés terén és nagy számu példa szerint kiváló sikert vívhatnak ki és e szerint e szerepre alkalmas egyének kiszemelése és alkalmazása nagy fontosságu közérdek. Magyarországon a gazdasági vándoroktatás még csak bölcsőjében van. E részben többféle kisérlet történt, néhány vándortanító alkalmazást is talált, de az ügy tervszerü rendezése és fontosságának megfelelő elintézése mindeddig nem következett be. Komárom vmegyének magán alapítvány következtében állandó gazdasági vándortanára van, némely vidéki gazdasági egyesület titkára végez alkalmilag vándoroktatást, követendő példaképen némely magy. kir. földmivesiskola, nevezetesen a szt.-imreinek tanítószemélyzete fejt ki elismerésre méltó akciót, de ez a fennálló szükséghez képest egyáltalában nem elégséges. Legjobban van gondoskodva az okszerü méhészet terjesztéséről vándoroktatás útján, mi végből egy méhészeti felügyelő és 6 kerületi vándortanító az 1893. évben 236 községben, több tanítóképző intézetben és földmivesiskolában tartott előadásokat a méhészet köréből, melyek sikere már is szembetünő. A vándortanítás kellő fejlődése nálunk azon esetben remélhető, ha megfelelő számu gazdasági téli iskola fog keletkezni, melyek személyzete a vándortanításra kiválóan alkalmas. Ausztriában a gazdasági vándoroktatás már számos év óta van rendszeresítve, miről azon körülmény tesz tanuságot, hogy a vándoroktatást 1894. 29 állandó vándortanár és 285 más kvalifikált egyén, összesen tehát 314 személy végezte. Mily figyelmet fordít az ausztriai kormányzat ezen ügyre és mily rohamosan fejleszti azt, abból tünik ki, hogy az 1888. évben még csak 19 állandó vándortanító és 161 más egyén, tehát összesen 180 személy működött, kiknek 2789 előadásban mintegy 100 000 hallgatójuk volt, mig az 1894. évben a fentebb kimutatott személyzetnek 4676 előadás tartása mellett 313 000 hallgatója volt. A vándortanítás a földmivelés, növénytermelés, talajjavítás, gazdasági állatok tenyésztése, ápolása és gyógyítása, tejgazdaság, méhészet, gyümölcsészet, szőllészet, kertészet, hitelszövetkezetek és hitelügy, biztosítás, jószágrendezés, tagosítás stb. körére terjedt és költségeit a körülményekhez képest az állam egymagában vagy segélyezéssel, v. az illető tartomány, v. gazdasági és más egyesületek viselték. Franciaországban a gazdasági vándoroktatás akként van rendezve, hogy minden départementnak egy-egy gazdasági tanára (professeur départemental) van, összesen 87, kiknek feladata a szakértelem terjesztése a nép között, továbbá a tanítóképző intézeteken ők végzik a gazdasági szakoktatást. Départementi gazdasági tanár csak qualifikált egyén lehet, ki vizsgáló bizottság előtt köteles bemutatni ismereteit és alkalmazhatóságát; díjazásuk igen kielégítő és fáradozásaik eredménye közmegelégedéssel találkozik. A départementi gazdasági tanárok működése a gazdasági felügyelők ellenőrzése alatt áll. A gazdasági felügyelői intézmény Franciaországban már 1841. keletkezett és azóta folytonosan fejlődött. Összesen 4 általános gazdasági főfelügyelő, 5 általános gazdasági felügyelő és 1 selyemtenyésztési és borászati felügyelő van alkalmazva, kiknek közreműködése a nép gazdasági értelmiségének emelése tekintetében igen hatásosnak bizonyult.
