Schröer,
Schröer, 1. Károly Gyula, költő és irodalomtörténeti iró, szül. Pozsonyban 1825 jan. 11. Tanult Lipcsében, Halléban és Berlinben. Kittünő stiliszta létére ő fogalmazta. 1849. Haynaunak Pozsonyban kelt proklamációt. 1852-61. a pozsonyi főreáliskolának volt tanára, majd a bécsi evangélikus iskolák igazgatója lett s 1867. a bécsi műegyetemen tanári széket nyert. Megjelentek tőle: Geschichte der deutschen Litteratur für Schule und Haus (Pest 1853); Deutsche Weihnachtspiele aus Ungern (Bécs 1858); Darstellung der deutschen Mundarten des ungarischen Berglandes (u. o. 1864); Wörterbuch der Mundart von Gottschee (u. o. 1870); Die deutsche Dichtung des XIX. Jahrhunderts (Lipcse 1875); Goethes äussere Erscheinung (Berlin 1877) s mások. Azonkivül kiadta Goethe Faustját és Goethe drámáit jegyzetekkel. 1894-ig titkára volt a bécsi Goethe-társulatnak, melynek évkönyveit is szerkesztette.
2. S. Tóbiás Gottfried (álnevén Öser Keresztély), szül. Pozsonyban 1791 jun. 14., megh. u. o. 1850 máj. 2. tanár, tanfelügyelő, majd iskolaügyi tanácsos volt. Művei: Leben und Thaten Emerich Tökölis (dráma, Lipcse 1839); Weihegeschenk für Frauen und Jundfrauen (u. o. 1838, 22 kiad. 1880, kiadta Grube); Briefe über die Hauptgegenstände der Ästhetik (12. kiad. Grubetól, u. o. 1870). Irt irodalomtörténeti iskolakönyveket is, igy: Geschichte der deutschen Poesie in Umrissen (3. kiad., átdolgozta Schäfer, u. o. 1870, 2 köt.). Neje, leánynevén Langwieser (álnevén Öser Teréz, szül. 1805 máj. 9., megh. Bécsben 1885 jan. 27.) több dolgozatot irt a nevelésügyről, igy: Über praaktische Kindererziehung (2. kiad. Hamburg 1873).
