Talált dolgok.
Talált dolgok. Aki elvesztett, tehát másnak birtokából kiesett dolgot talál, azt magának meg nem tarthatja, hanem a találást a hatóságnál bejelenteni köteles. A tulajdonos az elévülési határidőn belül a dolgot követelheti. Ha a tulajdonos az elévülési határidő alatt nem jelentkezik, a dolog a találó tulajdonává lesz. A jelentkező tulajdonostól a tlaáló némely törvények szerint esetleges költségein kívűl találási díjat (leldíjat) követelhet, mely az osztrák polgári törvénykönyv szerint a közönséges érték 10 %-át, s ha e számítás szerint a leldíj már 1000 frtra felrúgott, a további értéktöbbletnek 5 %-át teszi. Törvényeink a találási díjat nem ismerik s igy az nem is jár, de az esetleges költsége a dolog természeténél fogva megtérítendő (l. Jogtalan elsajátítás). Különös szempont alá esnek: a) a vasúti kocsikban és bizonyos üzlethelyiségekben, jelesül nyilvános fuvarozó intézetek és hatóságok üzleti, illetőleg hivatali helyiségeiben talált tárgyak (az u. n. Eisenbahn- und Bureaufund). Az ily tárgyakat a találó a fuvarozó vasútnak köteles beszolgáltatni s annak tulajdonát meg nem szerezheti. Ennek oka a fuvarozó intézeteknél az, hogy a vasút a tárgyakért felelő s az utas még kártérítés esetén is kikötheti, hogy a később megkerülő tárgy neki visszaadassék. A vasút, illetve hatóság a találást közhirré teszi s a jelentkezésre határidőt tűz ki, amelynek sikertelen elteltével, de ha a dolog romlásnak van kitéve vagy megőrzése aránytalan költséggel jár, előbb, sőt azonnal is, a dolgot elárverezteti. Ugyancsak különös szempont alá esnek: b) A tilosban talált állatok, a gazdátlan állatok és a mezőrendőri kihágás elkövetőjétől lefoglalt tárgyak, eszközök és zálogok. Ezekre vonatkozólag az 1894. XII. t.-c. (a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről) lényegileg akként intézkedik, hogy az ily állatok és egyéb tárgyak a községi elüljáróságnak adandók át, amely a tulajdonost és a károsultat, amennyiben előtte ismeretesek, legkésőbb 48 óra alatt arról, értesíti; hogyha a károsult igényét 8 nap alatt nem érvényesíti, a tárgy a tulajdonosnak visszaadatik. Ha a károsult az igényét érvényesítette, a községi elüljáró a felek között a békés kiegyezést megkisérli, s ha ez nem sikerül, meghatározza a biztosítéki összeget, amelynek lefizetése mellett a tulajdonos tárgyát visszakaphatja. Ha a tulajdonos nem jelentkezik vagy biztosítékot nem nyújt, a tárgyak nyilvános árverés útján eladandók. A vételár első sorban az eljárási költségek, másodsorban a kárdíjak, illetve a károk megtérítésére fordítandó. A fenmaradó összeg a tulajdonosnak kiadatik, feltéve, hogy egy év alatt jelentkezik; ellenkező esetben, ha állatokról van szó, felerészben a községet, felerészben az országos közgazdasági alapot illeti; más tárgyaknál a községi szegényalap javára esik.
