ken
ken – ‘lágy anyagot vékony rétegben felhord’: vajat ken a kenyérre; ‘ráhárít’: a szomszédjára kente a hibát; ‘veszteget’: kenőpénz. Származékai: kenés, kenő, keneget, kenegetés, kenet, kenetes, kenetlen, kenődik, kenőcs.
Ismeretlen eredetű szó. Lásd még kence, kenceficél, kendő, keszkenő.
