kopoltyú
kopoltyú – ‘a halak lemezes légzőszerve’.
Egy korábbi kopoltó alak olyan változata, mint a fogantyú, kallantyú, tehát folyamatos melléknévi igeneve egy *kopolt igének. Ez az önállóan ki nem mutatható ige mozzanatos képzés a kap feltehető *kop változatából (mint rikolt, süvölt), s azzal kapcsolatos, hogy a ~ mintegy bekapja, elnyeli a friss, oxigéndús vizet. A kop tő ugyan önállóan nem fordul elő, de mivel a kap eredete a kopog szócsaládjához vezet, joggal tehetjük fel, hogy létezett. Lásd még koplal, kopó.
