tetemes
tetemes – ‘számottevően nagy’: tetemes kár, tetemes haladás; ‘‹régebben› nagycsontú, nagytestű, terjedelmes’.
A tetem melléknévi származéka a szó régi ‘csont’, illetve ‘testrész’ jelentése alapján. A ma elsődleges jelentés nem feltétlenül, illetve nem kizárólag a ‘csontos’ ⇨ ‘nagycsontú’ ⇨ ‘nagy’ vonalon fejlődött ki; a ~ régebbi és ritkább ‘kézzelfogható, szembeötlő, tagadhatatlan’ (mint tetemes hiba) érelme is elvezethetett ide az alapszó ‘testrész’ értelme alapján.
