TÖRŐSZÉK, TÖRÉS SULYOKKAL
348TÖRŐSZÉK, TÖRÉS SULYOKKAL
A kenderkórók áztatás, illetve szárítás utáni törésére szolgál a törőszék is. Ez egy fahasáb, amiben keresztben vagy hosszirányban egy vályús, öblös mélyedést képeztek ki. Ebbe beletartva a kenderkórók maroknyi kis nyalábját, egy ütőszerszámmal (leginkább sulyokkal) addig ütik, törik, míg csak a megroppant pozdorja ki nem hullik a rostszálak közül (116. kép).
A törőszékek két fő csoportja a keresztvályús és a hosszantvályús változat, és mindkét hasábon lehet egy vagy két munkamélyedés. A hosszantvályús és a kettős hosszantvályús törőszékek két területi foltban, a Kisalföldön és a Balaton keleti végétől északra eső területen voltak használatban, míg a keresztvályús (és kettős keresztvályús) változatok Észak-Pest, Nógrád és Hont körzetében. Hosszantvályús törőszékre találtunk még szórványosan Tolnában, Hevesben, Borsod-Abaújban, valamint Torockón és Temesrékason Erdélyben. A kárpát-medencei előforduláson túl az élő kultúrában még egy szűkebb területen találtunk rá a törőszékre Európában: Szerbia délkeleti és Macedónia északi részén, valamint az e területhez kapcsolódó Nyugat-Bulgáriában. Az ezen a vidéken található törőeszközök mindig hosszantvályúsak.
Ha nem is találtunk a recens európai parasztkultúrákban törőszéket, de egy hozzá nagyon Hasonlót ismerünk. Van ugyanis egy sulyokkal, furkósbottal (stb.) történő lentörési mód, aminek ősrégi múltja van nemcsak az európai, hanem általában a lenkultúrában. Ennél viszont mindig sima kő- vagy fafelületen történt a törés. Ilyennek tudjuk már az ókori Egyiptomból, s így törték a lent Plinius korában a rómaiaknál. Így, sima kőlapon, kerek vagy – ritkán – szögletes sulyokkal törték a lent mindenütt Európában. Felmerül a kérdés, hogy a kendertörésre használt vályús mélyedésű törőszék a hozzá tartozó sulyokkal nem az általános európai lentörő sulyoknak és alátétjéül használt sima lapnak az egyes területeken kialakult variánsa-e? Feltűnő ugyanis, hogy ott puhítják a pozdorjától már megtisztított kenderrostokat sima kövön sulyokkal való veregetéssel, ahol legerősebben érződik a lenkultúra hatása: a Dunántúlon és a Kárpát-medence északi vidékén. (Térképes bemutatás: Szolnoky 1972: 111.) A törőszék egykor, különösen a tiló nagyarányú térhódítása előtti időben – főleg recens elterjedéséből következtetve – Európa e nagyobb, középső területein általánosan használt szerszám lehetett. A kiindulást az önálló eszköz kialakulásához az óeurópainak számító, sulyokkal sima felületen való lentörés munkamódja és eszköze nyújtotta. A tiló terjedése azonban fokozatosan visszaszorította a törőszéket, s századunkra már csak nagyon elszigetelten, de két jelentős, foltszerű elterjedésével aránylag nagy területen átfogóan maradt fenn.
