IV. SZÍN.
Páris. Terem a palotában.
Henrik király, Gloster és más lordok, Vernon, Basset stb. jőnek. Hozzájok Talbot és nehány tisztje.
TALBOT.
Kegyelmes úr, tisztelt országnagyok!
Megérkezéstek’ hallván e hazában,
Felhagytam egy időre harczaimmal,
Hogy tisztelegjek fejdelmem előtt:
Ennek jeléül, e kar, mely hatalmad
Alá igázott ötven várat immár,
Tizenkét várost, hét bástyás helyet
S e kívül ötszáz főrangu fogolyt,
Meghajtja kardját felséged előtt;
S a hódoló sziv mély alázatával
Diadalom dicsét először is
Istennek s aztán néked rója fel.
Kegyelmes úr, tisztelt országnagyok!
Megérkezéstek’ hallván e hazában,
Felhagytam egy időre harczaimmal,
Hogy tisztelegjek fejdelmem előtt:
Ennek jeléül, e kar, mely hatalmad
Alá igázott ötven várat immár,
Tizenkét várost, hét bástyás helyet
S e kívül ötszáz főrangu fogolyt,
Meghajtja kardját felséged előtt;
S a hódoló sziv mély alázatával
Diadalom dicsét először is
Istennek s aztán néked rója fel.
HENRIK KIRÁLY.
Ez ama Talbot, Gloster bátya, a ki
Frankhont olyan sokáig meglaká?
Ez ama Talbot, Gloster bátya, a ki
Frankhont olyan sokáig meglaká?
GLOSTER.
Szolgálatodra, felséges királyom.
Szolgálatodra, felséges királyom.
HENRIK KIRÁLY.
Üdvözve, győző, hősi hadvezér!
Gyermek koromban (bár még most se vén),
Emlékezem jól, azt mondá atyám,
Még szablya nem volt bajnokibb kezekben.
Ismert előttünk rég igaz szived,
Harcz-fáradalmid, hű szolgálatod;
De érte díjunk’ még nem izleléd
S még köszönettel sem jutalmazánk,
Mert sohse láttuk eddig arczodat.
Állj fel tehát s oly sok szép érdemért
Shrewsbury grófja lészsz és helyeden
A koronázásnál majd megjelenj.
(Harsonák. Henrik király, Gloster, Talbot és nemesek el.)
Üdvözve, győző, hősi hadvezér!
Gyermek koromban (bár még most se vén),
Emlékezem jól, azt mondá atyám,
Még szablya nem volt bajnokibb kezekben.
Ismert előttünk rég igaz szived,
Harcz-fáradalmid, hű szolgálatod;
De érte díjunk’ még nem izleléd
S még köszönettel sem jutalmazánk,
Mert sohse láttuk eddig arczodat.
Állj fel tehát s oly sok szép érdemért
Shrewsbury grófja lészsz és helyeden
A koronázásnál majd megjelenj.
(Harsonák. Henrik király, Gloster, Talbot és nemesek el.)
VERNON.
Nos, uram, ki a tengeren oly heves valál,
És megcsufoltad e színt, melyet én
Lordom, nemes York tiszteletére hordok,
Előbbi szavadnál mersz-e még megállni?
Nos, uram, ki a tengeren oly heves valál,
És megcsufoltad e színt, melyet én
Lordom, nemes York tiszteletére hordok,
Előbbi szavadnál mersz-e még megállni?
BASSET.
Merek biz’! úgy, mint védni te mered
Féketlen nyelved ocsmány csaholását
Az én uram, Somerset herczeg ellen.
Merek biz’! úgy, mint védni te mered
Féketlen nyelved ocsmány csaholását
Az én uram, Somerset herczeg ellen.
VERNON.
A mennyit ér, úgy becsülöm, poronty!
A mennyit ér, úgy becsülöm, poronty!
BASSET.
Ugyan hát mennyit? Mint York, annyit ér!
Ugyan hát mennyit? Mint York, annyit ér!
VERNON.
Bizony nem annyit! Vedd jeléül ezt!
Bizony nem annyit! Vedd jeléül ezt!
| (Megüti.) |
BASSET.
Tudod, lator! a fegyverjog milyen:
Halálra jut, ki kardot ránt; különben
Véred’ csapolná most meg e csapás.
De a királytól kérek engedelmet,
Hogy megboszúljam e bántalmadat,
S megkeserűlöd, ha találkozunk!
Tudod, lator! a fegyverjog milyen:
Halálra jut, ki kardot ránt; különben
Véred’ csapolná most meg e csapás.
De a királytól kérek engedelmet,
Hogy megboszúljam e bántalmadat,
S megkeserűlöd, ha találkozunk!
VERNON.
Alávaló! Majd én is ott leszek,
S előbb talállak aztán, mint kivánnád!
Alávaló! Majd én is ott leszek,
S előbb talállak aztán, mint kivánnád!
| (Mindketten el.) |
