2679. Nem fér a fejébe.
Egy falusi lelkészt, ki már nem volt épen oly fiatal, figyelmeztetének, hogy vigyázzon ifju feleségére, mert aligha mást nem szeret. A kocsonyavérü lelkész ajka fél mosolyra vonult, mintha mondta volna: bolondság, mesebeszéd. Végre ujabb intés mulva gondolkozóba esett, s felkiálta: nem fér a fejembe. „Már pedig ugy van!“ – ,Lehetlen!‘ mondá a lelkész, ,én hittel vagyok hozzá kötve, mégsem szeret, hát mást hogy szeretne!‘