Csáky család. (Keres-szeghi, gróf).

Teljes szövegű keresés

A régiebb oklevelekben latinul rendszerint de Chak (és Chaak)-nak találjuk irva. A Csák (vagy Csáky) név történeteinkben egy terjedelmes ős nemzetséget (genus) jelel, melynek törzseül a hét vezérek egyikének Elődnek (Eleud) fia Szabolcs iratik *. Szabolcs épité Chák várát, mely előbb Zaboch várának neveztetett, de melyet Szabolcs, nemzetsége nevéről kivánt az utóbbi néven Csák várának neveztetni *. Csák vára már 1046. táján szétdulatott; de a Csák nemzetség fenmaradt, és töb maig is élő (mint a Kisfaludy stb.) család fejlett belőle.
Anonymus B. Regis notar. Schwandtnernél tom. I. p. 15. Simon de Kéza, Podhraczkynál. 38. l.
Thuróczi Chronicon Schwandternél tom. I. p. 83.
Mielőtt a gróf Csákyak nemzékrendi történetét megkezdenők, kissé hosszasabban kell mulatnunk a Csák nemzetség (genus Chak) régiebb vonalainak, ágazatainak tárgyalásában, a nélkül hogy a biographicus körbe vágni czélunk lehetne.
A Csák nemzetségnek egy vonala Dunán túl Veszprém és Zala vármegyében Ugud várát és uradalmát birta. E vonalból három testvér emlittetik, ugymint a Csák nemzetségből eredő Cháknak ismét Csák, Ugud és Ádám fiai. A három testvérek közül Csák egy darab földet a remete pálos szerzetesek jenői zárdájának ad Veszprém vármegyében *. Ugudnak fia Demeter ispán és bán II. Andrással a szent földön járt, és IV. Bélától érdemeiért Csatár helységet kapja, mi szintén a palósok tulajdonává vált 1246-ban *. Demeternek három fia volt: Móricz, Károly (Charus) és Csák.
Orig. Fassion. Monasterii. S. Aegidii de Simigio. Wagner Mss. tom. LXX. p. 73.
Orig. Fassion. Monasterii S. Aegidii de Simigio. Wagner Mss. tom. LXX. p. 74.
Móricz Omodé nádor leányával házasittatott egybe, azonban ipa haragjának daczára, a domokos szerzetbe áll, neje pedig apáczává lőn. Meghalt Móricz 1336-ban, elnyerve a beatus nevet *. Testvére Károly (vagy Charus) hasonlóan azon szerzetbe lépett, és szintén szent életet élt. A harmadik testvér Csák magnélkül halt el, és utánna az ugodi vár és uradalom a már emlitett Ádámnak Pál fiától nemzett Péter nevü unokájára szált, ki azonban azt röviddel utóbb János nádornak örökösen eladta. Péterben kihalt e vonal; és Ugod vára is János kezéről, ő hűtlenségben találtatván, a cseh származatu Csenig mester kezébe került, kinek azt Károly király 1332-ben adományozta. E vonalnak nemzékrende igy áll össze:
Ferrari P. II. libr. I. p. 152. 154.
Csák; Csák; Ugud; Ádám; Demeter bán.; Pál; Károly (Charus) barát.; Móricz szerzetes †1336.; Csák †; Péter
A Csák nemzetség másik vonalán látszik állani ismét a Csák nemből (de genere Csák) eredő Péternek fia Mihály, kinek részére IV. László király a már IV. Béla által adományozott Somogy vármegyei jószágokat uj adományilag megerősiti *. Mihálynak testvére Domokos Korus-t (tán Köröst) kapja adományban *.
Fejér: Cod. Diplom. tom. V. vol. II. pag. 248.
Fejér: Cod. Diplom. tom. V. vol. I. p. 238.
Egy harmadik vonalt képezett azon ágazat, mely Bihar vármegyében volt megtelepedve. Midőn III. István, II. László korában az ország rendjei pártokra voltak oszolva, (1172. 1173.) a Csáki nemzetség egynémely tagja a vesztett félnek tett szolgálatot; a vesztett fél lázadók gyanánt bünhödék. A Csákiak jobbágyságra taszitattak, azonban ki nem irtattak *. Később épen a nemességtől megfosztott Csákiak közül Bihar vármegyéből három Csáki testvér tett legnagyobb szolgálatot vérök ontásával is V. Istvánnak akkor, midőn ez szülei által üldöztetve, s az ország nagyai által elhagyatva Feketehalom várába vonta magát; és midőn Henrik nádorral Isaszegnél megütközött, a támadó ellenségnek rohanva veszélyes sebeket kaptak, miért őket V. István a nemesek sorába (in numerum Equitum) emelte 1268-ban *. Más forrás szerint ezen a nemességbe visszahelyezett testvérek négyen voltak, ugymint Hodusnak nevezett Jakab, Péter, Benedek és Csák mind négyen Csáknak fiai *. Hodus Jakabnak fiai Csiko és Jakab (Jacow). ezek 1329-ben a nemességet visszanyerő 1268-ki levelet átiratják. Csiko idősb korában 1355–1359-ben tárnokmester volt *.
Thuróczi Schwandtnernél I. 89. a Buzad nemzetségről szólván, irja: „Generatio quidem Chaak, cum aliis quibusdam generationibus conspiraverunt contraistum Regem (Stephanum filium Ladislai); quas per Hoholdum et suem militiam, quam cum ipso adduxerat, dicitur contrivisse.“ – Azonban a megtörés (contritio) oly értelemben veendő, mint fennebb mondatik, hogy a nemesi rendtől megfosztattak. Ez eljárás hazánkban Ulászló koráig 1500-ig divott.
Fejér Cod. Dipl. Tom. IV. vol. III. 286.
Wagner Mss. tom. LXX. 75. eredeti okirat után, mint állitja.
Wagner Mss. tom. LXX. 75. eredeti okirat után, mint állitja.
Fejér vármegyében is birt a Chák nemzetség egy vonala, melyből Csáknak Csák fia volt. Ismét másik Csáknak Gurke fia, ennek pedig fia Pál Fejér megyei Vereb helységbeli birtokrészét ugyanazon vármegyei Soóskuth helységért Robert Károly királylyal 1330-ban *.
Wagner Mss. tom. LXX. 75. eredeti okirat után, mint állitja.
Pest és a szomszéd vármegyékben Temes és Erdély felé terjedve, ismét más ágazat birtokolt, melyből Csáknak fia Péter nádor volt, emlitetve István nádornak Borsod vármegyében fekvő Varbó helységről 1303-ban kelt adomány-levelében *. Péternek fia megint Csák Varbó adományos birtokosait háborgatá. Péternek másik fia Máté III. András király halála után trónkövetelők viszályai alkalmával a legitim párt feje, Robert Károly ellensége, ki által 1312-ben Rozgonynál győzetett le. Meghalt 1318-ban. Az általa birt Trencsin várától Trencsinyi-nek neveztetett, s viszont az ő népszerüsitett Mátyus nevéről a Csallóköz egy része Mátyus földének neveztetett.
Wagner Mss. tom. LXX. 75. az eredeti okmány után, mely a mult század végén az érdeklett Varbón Buzy Imre által őriztetett.
Ezzel egy időben élt Csáki Ugrin, 1303-ban tárnokmester. Másik Csáki Ugrin, Parasztnak fia, (Ugrinus filius Paraszt, de genere Chák) a Domokos szerzetnek perjele volt 1291-ben.
Végre a Csák nemből eredt * Pousha vagy Pous, ki 1238-ban erdélyi vajda volt. Ennek fia Csák soproni főispán, kamarai gróf, tárnokmester 1238. 1251–52-ben. Ez épité Csáktornyát Zala vármegyében *.
Timon állitása szerint. – Katona VI. 1082.
Timon szerint.
János mester Csáknak fia hű szolgálatiért Visket kapja III. András királytól 1296-ban adományban, melyben 1303-ban Venczel király által is megerősittetik *.
Az eredeti oklevél a gr. Csákyak levéltárában. – Katona VII. 30. 53.
Mindezek oda mutatnak, hogy a Csáki nemzetség egyike volt a legterjedtebbeknek.
Ezek közül melyik ágból szakadt ki a jelenleg is virágzó gróf Csáky család, okmányok hiányában eldönteni nem lehet. Némelyek (mint Timon) ugy látszik emlitett Pousha-tól eredeztetik. Mások ismét a Bihar vármegyében települt azon ágazattól, melyből Hodusnak nevezett Jakab s többen emlitettek. Mások ismét más egészen eltérő véleményben vannak *.
Podhráczky Józs. állitása szerint a Becsky család levéltárában lévő okiratok szerint a Becsky családdal együtt a Csákyak is az Ákos (de genere Akus) nemzetségből eredtek. Én oklevél-gyüjteményeinkben sem a de genere Csák, sem de genere Akus kitételt e családra vonatkozólag nem olvastam.
Bizonyos az, hogy a gróf Csáky családnak eredete, nemzékrende a XIV. század közepétől kezdve hiteles okiratokkal izről izre bemutatható, elhagyva tehát az eddig mondottakat, kezdjük a Csáky család eredeztetését onnan, honnét annak leszármazása oklevelekre alapitva, megszakitás nélkül leterjed.
A gróf Csáky család.
Az első, elvitázhatlan törzse e családnak Pyliskei László, a ki a Szabolcs vármegye Pyliske (most Szathmár vármegyében Peleske) helységről irta magát, fiával s unokáival egyetemben, mielőtt a keres-szeghi Csáky névvel neveztettek. E László, kitől kezdve a családfát alább láthatjuk, 1366–1424-ben élt *.
Ered. okiratok a család levéltárában.
Lászlónak fia I. István birtokáról Sidow-ról irta magát. Ez szerzé Bihar vármegyében a Keresszeghi várat *, ugy Adorjánt és Bihar, Szathmár, Bereg vármegyében fekvő egyéb javakat fiaival együtt az 1393. 1395. 1396. és 1405-dik években. I. István 1410-ben már nem élt. Négy fia volt, ugymint:
Fejér. Cod. Dipl. Tom. X. vol. II. p. 349. az 1396-ki oklevélben az adományozott birtokok igy számláltatnak el: Castrum Keresszegh, in Cottu Bihar, cum Oppido Keresszegh, Chepfa, Pankata, Thamasi, Vasari, Beseneu, Beregh, Bezermen, Nagy-Bezermen, Tulgy-Kereke, Darvas, Károly, Szent-Katherena, Azzonfalva, Iwand, és a Keresszeghi vám stb. Ez oklevélben Keresszegh áll, és innen a család jelenlegi előneve, mi tehát hibásan iratik Keresztszeghnek. A Kőrös vize iratott hajdan Keres-nek, mint Keres-Nadány, Kőrös-Nadány helyett.
1) II. István, ki Sidow és Beky-ről irta magát, és testvéreivel Bereg vármegyében fekvő Vari-Ujfalusi, és Longodai birtokát Zsigmond királytól a Temes vármegyei Rév-Kanisa, Csanád, Csák *) (most Csakova, vagy Csakóvár) Csüze stb. helységekért elcseréli. 1406-ban részbirtokot kap adományban Bihar megyei Petherden és Kényes-Homorokon *. Röviddel utóbb meghalt. Fia kettő maradt: III. István és Beky. Amaz testvérével Bekyvel, és osztályos rokonaival Miklós és Györgygyel Felső- és Alsó-Macha, Iklod, Tasi-Dof javaikra, melyeket eleik meg sz. István királytól kaptak, továbbá Battyán, Rhét, Pod birtokra (Pest vármegyében) Zsigmond királytól megerősitő adományt nyer *. 1426-ban már nem élt. A másik testvér, Beky szintén testvérével és emlitett osztályosaival Bihar, Heves és Külső-Szolnok megyei Margitfalva, Keéz, Dezér, Szunyogd, Akor, Liti helységekre Zsigmond királytól adományt nyer 1422-ben *. Beky meghalt 1425-dik év előtt. Fia három maradt: III. László, I. Dienes, II. Péter. – III. László Szánthóról irta magát, testvéreivel és fiával Jánossal együtt Margitfalva, Kécs, Monostor, Ábrahám, Kis-Pacza, Beda, Akor, Liky, Szunyok, Kohány, Bezér, továbbá Prodra, Szinyethe, Sz.-Ilona, Sz.-Képe, és több jószágok fele részét nagyságos Csáky Ferenczczel cseréli el 1454-ben *. Dienes ismét testvéreivel együtt Szanthó, a szilvai vám, Hidvég felét Közép-Szolnok vármegyében, mind a két Piliskét, Tótfalut, Szécset Szathmár vármegyében, a Szamos vizen egy négykerekü malmot, és végre Kerofoz és Réte pusztákat cseréli el 1454-ben emlitett nagyságos Csáky Ferenczczel *. II. Péter Szathmár vármegyében Komlód helységet komlódi Csáky Mátyástól 406 tiszta arany forintért zálog-joggal szerzi meg 1465-ben *. – Ezekben II. István ága megszakad.
Ugy látszik, innen a család neve.
Az eredeti okmány a család levéltárában.
Az eredeti okmány a család levéltárában.
Az eredeti okmány a család levéltárában.
Az eredeti okmány a családi levéltárban.
Az eredeti okmány a családi levéltárban. Wagner szerint Mss. tom. LXX.
Ez okmányt 1664-ben gróf Csáky István átirva vevé ki a leleszi Conventből.
2) I. Istvánnak másik fia I. Miklós mester, részt vett Prokop morvai őrgróf és egyéb harczokban. Bihar, Temes, Békes, Szolnok vármegyének főispánja, kunok birája, és 1403-tól 1426-ig Erdély vajdája volt *. Meghalt 1426-ban. Ennek udvarában tartózkodott fiatal korában Hunyady János *. I. Miklósnak gyermekei: II. László, I. Mihály, Ilona. – II. László, ki atyja udvarában Hunyady Jánosnak gyermektársa volt, még atyja éltében 1412-ben Maros-szék kormányzója (gubernatora) volt; atyja halálával pedig 1426-ban Bihar és Szolnok vármegye főispánja, 1431-ben már Erdély vajdája mintegy 1437-ig, miután ezen éven túl az élők sorában nem találtatik. I. Mihály emlitett II. László testvérével osztályrészül birta Keresszegh várát, Csák helység pedig (az emlitett mai Csakova) többi rokonaikkal együtt közös birtok maradt. Ugyancsak Mihály testvérével II. Lászlóval és Anna nevü anyjával együtt Bihar vármegyei Petherden ismét részbirtokot nyert Zsigmond királytól 1421–1426-ban *. Mihály az 1430-ki évet meg nem érte. Nővérük Ilona néhai Thamásy János vajda fiának nagyságos Thamásy * Lászlónak 1459-ben már özvegye volt, és miután fitestvérei meghaltak, Csáky I. Ferencz (I. Györgynek fia) által a Csáky jószágokból 350 tiszta arany forinttal kifizettetett. – Ezekben elenyészett I. Miklós ága is.
Fejér: Cod. Dipl. tom. X. vol. II. p. 249. az 1396-ki oklevélben már Temes vármegye főispánjául iratik; – és ugyanott tom. X. vol. IV. p. 274. egy 1403-ki oklevélben már erdélyi vajdául olvassuk: Nicolaus, filius Stephani de Chak, vajvoda stb. – Katona XI. 517.
Bonfini Dec. III. cap. 9.
Eredetije a cs. levéltárban.
E Tamási a Tolna vármegyei Tamási-ra értetik, honnan e Thamásy család nevét vette.
3) I. Istvánnak harmadik fia I. Péter mester 1396-ben testvéreivel együtt közös szerző volt a Bihar vármegyei keresszegi vár és mezőváros, Czeffa (Cséfa) Pankota, Thamásy, Vásárdi, Böszörmény javakra, 1397-ben a Bereg vármegyei Vári-Ujfalu, és Longodár; Bihar megyei Tháty-Árpád helységekre nézve *. 1400-dik éven túl nem élt.
E Tamási a Tolna vármegyei Tamási-ra értetik, honnan e Thamásy család nevét vette.
4) I. Istvánnak negyedik fia I. György 1393-ban kapja Zsigmond királytól adományban Gezt, 1395-ben Darócz mezővárost, és Száraz-Beregen részt Szathmár vármegyében, köz-szerző az emlitett Bihar és Temes megyei birtokokra nézve is. Hivatalára nézve visegrádi várnagy, székelyek ispánja, és Szathmár, Ugocsa, Kraszna vármegye főispánja volt *. Meghalt 1426-ban. Hat gyermeke volt, kik által családfát fentartá; ezek igy következnek:
Eredeti oklevél a családnál. Kaprinai I. 449.
a) I. Gergely (néhol György), ki I. Ferencz testvérével Hunyady János kormányzótól Olaszi, Regald, Mariánál javakat kapja adományban 1446-ban, két évvel utóbb Niveg, és Kisod helységet kapja Bihar vármegyében, ez oklevélben I. Ferenczet Hunyady János komájának (compater) nevezi *, I. Gergely a rigó-mezei ütközetben esett el 1448-ban *.
Eredeti oklevél a családnál. Kaprinai I. 448.
Bonfini Dec. III. libr. 7. hol Georgius (Györgynek) iratik.
b) Anna (I. György leánya) nagyságos báth-monostori Thötes Lászlónak * 1478-ban özvegye, magtalan, kinek a rokonok a Csáky javakból férjéhez vitt kétezer arany forintnyi jegy-ajándokot Mátyás király parancsából visszaadni tartoztak *.
A Bodrog vármegyei Báth-Monostor-ra vonatkozik előneve.
Eredeti oklevél a családnál.
c) Katalin (I. György leánya) pelsőczi Bebek Péter székelyek ispánjának özvegye, örökségbeli jegy-ajándokát testvérének I. Ferencznek, és gyermekeinek örökösen bevallá az egri káptalan előtt *. Másodszor Perényi Jánoshoz ment férjhez, kinek már 1479-ben özvegye volt, és női hozományát testvérének Csáky Mihálynak ajándékozta.
Eredeti okmány ismét ott; átalában minden eféle birtokviszonyra vonatkozó adatok a családnál lévő eredeti okányokon alapulnak. (L. Wagner Mss. tom. LXX.)
d) IV. László (I. György fia) váradi őrkanonok, ennek és testvéreinek az 1421-ki osztály-tételkor az Adorján várhoz tartozó javak, Zalárd mezőváros, Darócz, Akor, Szántó, Peres, továbbá részbirtokok Ujfaluban, Szilváson, Kis Szántón, máskép Hidvégen, Félegyházán, Konyáron, Fegyverneken, Nadányban, Féleken, Keczkén, Hatberken, Kővágon, Kozmafalván. – Meghalt 1425-ben.
e) I. János (I. György fia) az 1421-diki osztálykor ennek és testvéreinek (még folytatólag, azokon kivül, mik följebb IV. Lászlónál elésoroltattak) jutott Doboka, Tóth-Almás, Sötzér, Mezőfalva, Kyd több pusztával együtt; Csák vára és mezővárosa pedig, ugy Csüze, Sydow, mind a két Macha, Bottyán, Taás, Panth, Keér helységek, és Rév-Kanisa mezőváros közre maradtak *. I. János 1425-dik éven túl nem élt.
Ered. okm. a családnál.
f) I. Ferencz (I. György fia) ifjuságától fogva hadi férfiu, ennek udvarában volt apród Hunyady János, mint fölebb már emlitve volt; miért – midőn már Hunyady kormányzó volt is – mind őt, mind nejét különös tiszteletben tartá *. Ezen Ferencz vitte Keresztvizre Mátyás királyt. 1448-ban székelyek, és Bihar, Szathmár vármegye főispánja. – Beky fiaival 1455-ben bizonyos jószágokat cserél. Meghalt 1468. táján. Hat gyermeke volt, mint következik:
Bonfini Dec. III. libro 9. hol Csáki helyett Ceradini áll hibásan.
I. II. Ferencz (I. Ferencz fia) atyjával és testvéreivel együtt aranykuthi, iklódi, bodoni, kapusi, kemeri, feleki részjószágait Torda vármegyében Erdélyben elcseréli Hunyady János beszterczei gróffal, és fiaival Bihar megyei egész Molnos, és Ábrahám falukért 1455-ben. Már 1488-ban nem élt. Három fia maradt: III. Ferencz, I. Gábor, III. Miklós. – III. Ferencz 1488-ban ellentmond Csegedi Ilona Nadányi Demeter nejének Petherd megvételére nézve. 1497-ben már nem élt. I. Gábor hasonlóan mint testvére ellentmond 1488-ban Petherdre nézve; 1489-ban Ártándi Balás végett a vád alól Báthori István országbiró által fölmentetik *. Birta Keresszeghet, Adorjánt, Mártonfalvat, Széhalmot. Már 1511-ben az élők sorában nem leljük. III. Miklós 1507-ben mint Keresszegh várának részben birtokosa emlittetik.
Ered. oklev. a családnál.
Nevezett I. Gábornak gyermekei voltak Katalin és IV. Miklós. Amaz pazmás-panaszi Pazmány Péternek neje, és a hires Pazmány Péter primásnak nagy-anyja volt. IV. Miklós uj kir. adomány-czimen kapta I. Ferdinandtól 1554-ben Almást és Gürbethet *. Maradtak gyermekei: Kata, II. Mátyás és II. Gergely. Katalin mint árva tiltakozik 1579-ben azon adomány ellen, melyet Báthori Csáky Dienes részére tett. Neje volt albisi Zólyomi Tamásnak. 1587-kén túl nem élt. II. Mátyás 1579-ben hasonlóan tiltakozott, miért – nem tudni az okát – Báthori Zsigmond a Bihar és Közép-Szolnok megyei összes Csáky birtokokat uj adomány-czimmel megerősiti. II. Gergely Báthori Zsigmond tanácsosa, 1595-ben annak jegyeseért Krisztiernaért egyike a küldötteknek, hasonlóan 1599-ben Bocskai Istvánnal ő is megy a Rudolf császárral kötendő szerződésre. – Ez ág is kihalt.
Ered. oklev. a m. kir. udv. kanczell. levéltárában.
II. I. Pál (I. Ferencz fia) 1455-ben emlittetik a Hunyadiakkali csere-levélben; 1478-ban már nem élt, meghalván gyermektelenül. Nagynénje Kata Bebek Péterné neki hagya birtokot Ilsván, a rencsei és dercsei bányákkal Gömör vármegyében, ugy Edelényben és Szent-Péteren Borsod megyében.
III. Magdolna (I. Ferencz leánya) hasonlóan részesült Bebek Péterné hagyományában.
IV. II. Mihály (I. Ferencz fia), Mátyás király udvarnoka (familiaris), kitől testvéreivel együtt Temes vármegyei Ohat, Nagy- és Kis-Csatha, Magyar-Bod, Gyorad, Thetros, Lambareg, Jekabfalva, és Moraz helységet kapta 1478-ban. Ugyanazon vármegyében II. Ulászló királytól is több jószágot nyer 1494–1497-ben *. Meghalt 1511-dik táján. Neje Anna. Gyermekei: III. Mihály, I. Imre, III. Péter, Anna, IV. István, Margit, Kata, Erzse. – III. Mihály Keresszegh várának 1510. és 1526-ki osztályákor jelen volt. Bihar vármegyei Kecset falunak harmadrészét 1528-ban palotai Czibak Andrásnak elzálogitja. Neve az 1552-ki Bihar megyei összeirásban mint egyik kitünőbb birtokosé gyakran előfordul *. Neje Ártándi Erzsébet. Gyermekei: IV. Mihály és II. György. – IV. Mihály 1549-ben atyjával és testvéreivel együtt bizonyos javak végett Báthori Annával, előbb Drágffyné, utóbb Drugethnéval szerződésre lép. II. György Zrinyi Miklós bánhoz ment, és a szigetvári védelmében esett el 1566-ki sept. 7-kén. – I. Imréről ugyanazon oklevelek emlékeznek, melyek testvéréről III. Mihályról. Meghalt 1552. táján. Nejétől Massay Zsuzsannától I. Zsigmond és Anna gyermeke maradt. I. Zsigmond kihalt, javai melyek unokatestvérére II. Pálra néztek, mivel ez Miksa császárnak volt hive, Báthori Kristóf által Csáky II. Dienesnek adományoztattak 1579-ben, a többi Csákyak ellenmondása mellett *. Nővére Anna mihályi, máskép palotai Csáky Gáborné, anyja II. Zsigmondnak, és ismét Annának, 1579-ben már nem élt. – III. Péter (II. Mihály fia) 1552-ben már nem élt, az 1552-diki bihari összeirásban csak özvegye emlittetik *. Gyermekei nem maradtak. Anna (II. Mihály leánya) jelen volt az 1510. osztálynál. IV. István (II. Mihály fia) szintén ellentmond Petherd megvételére nézve Nadányi Demeternének 1489-ben. 1505-ben a rákosi országyülésre Sopron vármegye követe, jelen volt az 1510-ki családi osztálynál, melyen túl emlékezete nem találtatik. Fiai II. Pál és I. Farkas, kik az 1522-ki osztály-levélben jőnek elő, és 1528-ban Kecset helységnek Czibak András részére elzálogitásában részt vesznek. II. Pál – ki előbb Szapolyai János Zsigmond hive volt, – Miksa királytól 1571-ben a hűtlenségi bélyeg alól fölmentetik. 1577-ben Báthori Istvántól Ujfalu és Bodokfalvát kapja adományban. Martinuzzinak praefectusa volt. Fia Ferencz, Csáky II. Dienesnek nagyságos gyermekeivel VII. László és VII. Mihálylyal 1586-ban Báthori Zsigmondtól Darócz városát uj adomány-czimen nyeri el. Meghalt mag nélkül 1587-ben. – I. Farkas Bihar megyében nagy birtokos volt 1552-ben *; röviddel utóbb meghalálozott, benne e vonal fi-ágon kihalt. Margit, Kata és Erzsébet (II. Mihály leányairól) az 1510-ki osztály-levélen kivül egyéb adat nem szól, 1522-ben már nem éltek.
Ered. okl. a családnál. A helynevek – mint látszik – roszul irvák.
Bielek: Majores Hung. 113–154.
Ered. okl. a családnál.
Bielek: Majores Hung. 113–154.
Bielek: Majores Hung. p.
V. II. Miklós (I. Ferencz fia) köz-cserélő a Hunyadiakkal, az 1578-dik évet meg nem élte. Fia volt I. Mátyás, ki a Szathmár megyei Komlódról irta előnevét, azonban e helységet 1465-ben Csáky II. Péternek, a Beki fiának, elzálogitá. Utódai nem maradtak.
VI. I. Benedek (I. Ferencz fia) szintén köz-cserélő (concambiator) a Hunyadiakkal, szerzője Ohath helységnek Temes vármegyében, 1489-ben pert folytat Drágffy Bertalan országbiróval *. V. Miklós és III. György fiaival ellentmond Petherd elidegenitésének 1488–1489-ben. Meghalt 1494-dik előtt. Gyermekei: V. Miklós, Borbála, IV. Ferencz, III. György, V. László, kikről a következőkben
Leleszi Convent.
a) V. Miklós egyházi pályára lépvén, csanádi kanonok és prépost lőn; 1507-ben Keresszegh várának egy részét birta. 1514-ben már mint püspök a Dózsa-féle lázadóktól kegyetlenül agyonkinoztatott *.
Istvánfi 1686-ki kiad. 46. lapon János-nak (Joannes Chaquius) nevezi, de másunnan tudjuk, hogy Miklós volt.
b) Borbála, neje nagyságos Hederváry Ferencznek, ki Borbálának s általa testvéreinek, s Demeter V. István unokai öcscseinek Thamasi és Ozora várát Ozora, Dalmat, Edelén, Tolna vármegyei, Enying, Veszprém vármegyei, s több más falu- és pusztával örökösen bevallotta, melyekbe 1526-ban be is iktattattak *.
Ered. oklevél a családnál.
c) IV. Ferencz (I. Benedek fia) köz-szerző a Temes vármegyei Ohat jószágra nézve, részt vesz az 1510. és 1526-ki osztályokban, hasonlóan a Hedervári javakban is nővére után. Meghalt 1528-dik táján. Neje Pethő Anna élt még 1572-ben is. Egyetlen leányok Borbála szalonthai Tholdy Mihályné.
d) III. György (I. Benedek fia) ellentmond Nadányi Demeterné szerzésének Petherdre nézve 1488–1489-ben.
e) V. László (I. Benedek fia) köz-szerző az 1497-ben II. Ulászlótól nyert Temes megyei adományos javakban. Két fiut hagyott maga után, I. Demeter és V. Istvánt. – I. Demeter ágán származott le a család mostanig. V. István ága a XVI. század végén kihalt. Előbb nézzük ennek ágát, azután térünk Demeterhez.
V. István 1526-ban részesül a Hederváry-féle javakban. 1526-ban osztozik a keresszeghi vár és egyéb birtokokban; 1552-ben már az élők között nem emlittetik. Fiai voltak: VI. Mihály, VI. István. – VI. Mihály kis kora óta Szapolyay János udvari hive, gyulafejérvári kanonok, utóbb ennek főkanczellára és titkára, 1569-ben azon fejedelemtől családja részére a pallós jog megerősitését nyeri; 1571-ben a kihalt Czibak család Bihar megyei, és Huszt várát más javakkal együtt adományban kapja. Meghalt 1572-ben. Testvére VI. István Ungh vármegyei Mihályi birtokáról irta előnevét. Neje enyingi Török Kata *. Gyermekei: Kata, II. János, II. Gábor. – Kata Péchy Simon erdélyországi kanczellár neje volt. II. János testvérével együtt Mihályi-ról irta magát. A Bebek család magvaszakadtán Szád várát nyerte; mint Miksa király hive követségben járt Erdélybe, 1569-ben Szád várában meghatalmazottjául hagyá Pethő János mestert *. II. Gábor a Czibak család magszakadtán nyert javakban köz-szerző; innen ez ág palotai előnevet viselt. Neje kettő volt: 1. Csáky Anna (Csáky Mihály leánya), 2. Bánffy Klára, ki utóbb Tholdy István hitese lőn. Meghalt 1588. után. Gyermeke csak első nejétől maradt három, ugymint: 1) Krisztina, iktári Bethlen Istvánné, ki fi-testvérének Zsigmondnak gyermektelenül történt kimulásával Báthori Gábortól 1608-ban a Czibak-féle Bihar vármegyei javakat kapta adományban, és általa mostoha anyja Bánffy Klára is, de az iktatásnak ellene mondott Wesselényi Anna, Csáky VII. István özvegye árváival. 2) Anna korán halhatott el, már az előbb emlitett 1608-ki adomány-levélben semmi nyoma. 3) III. Zsigmond a Csáky Dienes részére 1579-ben kelt adomány-levelet a váradi káptalanból kiveszi 1583-ban. Elesett Keresztesnél Egerhez közel 1596-ki oct. 26-kán. Gyermeke nem maradván, ágát sirba vitte. Özvegye Bornemisza Anna, utóbb Zichy Ráfaelhoz ment férjhez.
Eredeti végrendelete a k. fejérvári káptalanban.
Orig. in Protocollo Poson. 16. folio 163. Wagnernél Mss. LXX. p. 81. Szádvára azután valamiképen Pethőé lőn, utóbb 1580-ban Rueber Jánosé, majd Dessewffyé beiratképen (inscriptionaliter) a kamara által.
I. Demeter (V. László fia) nőül a somlyói Báthori családból Zsófiát * vette, kitől gyermekei: IV. László, II. Dienes és Anna, lokacsi Prépostvári Bálintné.
Somlyói Báthori Zsófiának testvére volt István a lengyel király, Kristóf az erdélyi vajda, stb., nővérei Erzse Pekryné, Anna 1. Drágffy Gásp., 2. Báthori György, 3. Dóczi Kelemenné, mi azért jegyeztetik itt meg, mert e munka I. köt. 221. lapján ezen Anna sajtóhibából kimaradt, és ezen Zsófia áll Drágffy Gáspár stb. nejeül is.
II. Dienes Báthori Kristóf erdélyi fejedelemnek főudvarmestere, belső tanácsosa, Közép-Szolnok vármegye főispánja. Ő volt 1581-ben Báthori Kristófnak végrendeleti végrehajtója; 1587-ben már nem élt. Neje Némethi Ilona, ettől gyermekei VII. Mihály, VII. László és Erzsébet *. – VII. Mihály mint gyermek már 1587-ben beiktatva van azon adomány-levélben, mely Báthori Zsigmondtól Csáky Istvánnak, Mátyásnak stb. adott. Meghalt magnélkül. VII. László köz-szerző Daróczra nézve 1586-ban, szintén utódok nélkül mult ki.
Ezen Erzsébet Majláth leánytól iratik születettnek, és Kostka István nejének a Trophaeum Estoras. szerint, de ezt semmi oklevél nem mutatja.
VI. László (I. Demeter fia) Tholdi István és Ferenczczel pörlekedvén, Keresszegh várának elvesztésében marasztaltatott, de jogorvoslatokkal fentartá azt 1570-ben. Később 1572-ben a felekkel megegyezett, s 1587-ben oda engedte azoknak Pankothai részét a Tholdiak nagy-anyja Pethe Anna után illetőség fejében. Neje Balassa Zsófia volt, kitől egyetlen fia maradt:
VII. István, született 1605-ben. Előbb Báthori Zsigmond udvarnoka, utóbb e fejedelem és Basta korában Erdélyben és Moldvában főtábornok; Goroszlónál Mihály havas alföldi vajdát megverte; Báthori Zsigmondtól kapta Fogaras várat és uradalmat, és vajdai helytartó lőn. Bastát pénzzel segité, ezért kapta Rudolf császártól Szádvárat, és Sárost 1605-ben. Meghalt 1605-ben *. Neje Wesselényi Anna († 1644.) volt, kitől gyermekei: VII. László, VIII. István, Anna és Krisztina.
Wolph. Bethlen V. 1. 2. 4. 9. 17–29. 56. 62. 139–142. 167. 401. lapon. VI. 246. 325. 335.
Anna az elsőszülött 24 éves korában 1625-ben Pozsonyban sz. Klára rendi apácza lőn Francisca név alatt, meghalt 1673-diki febr. 1-jén. Anyja Wesselényi Anna neki adá a kecskeméti birtokrészt élete végeig, halála után e birtokrész másik apácza rokonára hagyatott *.
Wagner Mss. LXX. p. 83. az eredeti levél után.
Krisztina született Sáros várában 1604-ki sept. 11-kén, mint árva nevében is történt az ellentmondás a Czibak-féle javak elidegenitése végett, melyet Báthori eladományozott 1608-ban, e javak a következők voltak: Fejér vármegyében Karko mezőváros, Királypataka és Tybur helységbeli birtokrészek, Csiskekőallya, Francizna, Varzarok népes helységek, Palota, Kis-Örögü, Mindszent, Szakal, Erdő-Gyarak puszták Bihar vármegyében. Mint hajadon halt meg.
VII. László (VII. István fia) ellentmond testvéreivel 1615-ben Szadvárra és Sárosra nézve anyja elidegenitési szándokának. Örökös ura lőn Lévának, továbbá római sz. birodalmi lovag, Magyarország birája, kir. tanácsos és kamarás, Léva, Tata, Pápa örökös kapitánya, Komárom, Zólyom vármegye főispánja. Ő telepité meg a pálos szerzeteseket Pápán 1638-ban. Adorján vára végett a Thelegdyekkel 1649-ben egyezkedik *. Meghalt 1655-ben. Neje gróf Batthyány Magdolna volt. Gyermekei maradtak: VIII. László, III. Pál, Borbála, IV. Péter, IV. Zsigmond. – VIII. László papi pályára lépett, és sz. gothárdi apát lőn, majd odahagyva e pályát, mint Léva örökös urát, Komárom vármegye főispánját, Tata vár főkapitányát látjuk őt szerepelni. – Családja által ő küldetett Bécsbe gróf Dietrichstein Zsigmondhoz, Mária Isabella (Gonzaga Hannibal leánya) férjéhez nővére Csáky Bora Gonzagané végrendelete * érdekében. Neje Szunyogh Borbála volt, ettől fia atyja halála előtt meghalt. III. Pál (VII. László fia) Léva és Szádvára örökös ura; Léva vár főparancsnoka, Komárom és Zólyom vármegye főispánja. Osztályban neki és testvérének VIII. Lászlónak jutott Nyitra vármegyében az elefánti kastély, és Bihar vármegyében Adorján vára. Meghalt 1655-ben. Neje gróf Czobor Mária Regina volt, kitől egy leánya maradt. Borbála (VII. László leánya), mint érintve volt, Gonzaga Hannibal római sz. birodalmi herczeg és mantuai őrgróf neje, meghalván Bécsben 1668-ban utódok nélkül, végrendelete ellen, mennyiben az a Csákyakra sérelmes volt, – mint emlitém, a testvérek tiltakoztak. IV. Péter (VII. László fia) szintén Léva örököse, Tata vára főkapitánya, Komárom vármegye főispánja. Közte és testvérei, valamint IV. Zsigmond özvegye között az osztály Beszterczebányán Wesselényi nádor előtt történt *. Neje bribéri báró Melith Péter, Szabolcs vármegyei főispán leánya Mária volt. Meghalt 1671-ben. – IV. Zsigmond (VII. László fia) Léva és Végles örököse. Ez ellen 1662-ben testvérei az egri káptalan ellen tiltakoztak, hogy anyjokról Szádvárat és Véglest sérelmökkel kapta legyen. Neje orbovai Jakussith Kata volt. Gyermekei nem maradván, ezekben VII. László ágazata kihalt.
Leleszi Conv. oklevele szerint. Róla a példabeszéd: nem Csáky szalmája.
Ez ellen az egri káptalan és sz. Benedeki Conv. előtt tiltakozott a család.
Az eredeti okl. Sz. Benedeki Conventben.
Vissza kell mennünk VIII. Istvánhoz, VII. Lászlónak testvéréhez.
VIII. István (VI. László fia) született 1603-diki május 3-kán Regete-Ruszkán. Kolos vármegye főispánja, cs. kir. tanácsos és kamarás, Erdélyben kegyencze Brandeburgi Katának, kinek udvarlásában fecsérlé szépségét, eszét, idejét *. E fejedelemnő buktával jő Magyarországra, és Szendrő vára főkapitánya lőn, 1632-ben adományt kap Szádvárra; és ujolag 1638-ban Temetvén, Richnyv és Szerencsre nyer adomány-levelet, egyszersmind Szepes vármegye örökös főispánságát családja számára. 1634-ben a kir. fiskustól visszaszerzi Almás várát Erdélyben. – 1644-ben kir. főtárnokmester lesz. Követségben is járt Lengyelországhoz. 1654-ben neki igérte III. Ferdinand a 13 szepesi város adományozását, mihelyt kiváltatik *. Meghalt 1662-ben. Neje három volt: 1. Forgách Éva F. Zsigmond nádor leánya, 2. Prényi Mária, 3. Mindszenti Krisztina *; ezektől nyolcz gyermeke volt, kik következnek:
L. Kemény, Önéletirása, Szalay L. kiadása. 165–174. és 180. 189. lap.
Ferdin. III. diploma assecuratorium, quo Comitem Stephanum Csáky Suprem. Comitem C. Scepusiens. certum reddit, se eidem et haeredibus utriusque sexus 13 oppida Scepusiensia Polonis oppignorata collaturum, utprimum ea idem Comes Csáky suis pecuniis a Plonis redemerit. 1654. Mss. Musaei Nro 2340.
Mandatum protectionale C. Francisci Veselényi Palatini, Cottui Abaujvar. sonant, pro parte Comitissae Mindszenti relictae viduae C. Steph. de Chiák contra Catharinam Puky consortem Stephani Raszlaviczky emanatum. Mss. Mus. Nro 2340.
a) V. Ferencz Forgách Évától született 1630-ban. Szepes vármegyének örökös és valóságos főispánja 1663-ban, aranysarkantyús vitéz, cs. kir. tanácsos, kamarás, Veszprém vár főkapitánya, Felső-Magyarország és a bánya-városi véghelyek főkapitánya. 1653-ban a moravankai kastélyt és birtokát kiváltá. A Wesselényi összeesküvés gyanujába jövén, nótát kapott, és tisztes eltemetése eltiltatott *. Meghalt 1670-ben. Neje Czobor Erzse (Czobor Imrének Apponyi Évától született leánya) volt, de gyermekei nem maradtak.
Kazy Hist. regni Hung. III. 99.
b) Anna született Forgách Évától 1627-ki aug. 15-én, nyolcz éves korában a pozsonyi Klarissza apáczák közé lépett. Meghalt 1668-ki május 8-kán, kora 35-dik évében. Nagy-anyja Wesselényi Anna intézkedéséből ez is a kecskeméti birtokrészt halála napjáig használta.
c) IX. István, született 1628-ban Almáson, elhalt gyermekkorában, (innen lőn, hogy később ismét egy testvére kereszteltetett e névre).
d) Krisztina, született Szendrőn 1632-ben.
e) Anna, született Szendrőn 1634-ben.
f) Zsuzsánna, született Bécsben 1638-ban, mindnyájan Forgách Évától, és mint kisded korában elhalt.
g) IX. László Perényi Máriától született 1640-ki mart. 2-án. Szepesföld örökös ura, Doboka vármegye főispánja, erdélyi kormányszéki cs. kir. belső tanácsos, egy ezred ezredese, és tábornok. 1655-ben osztozik testvéreivel Almás várán és mezővárosán. Erdélyben Apaffy korában szerepelt, 1676-ban az elégületleneket igyekezett Apaffy közbevetésével békekötésre birni. Őtet ebédelteté meg Bánffy Dienes, midőn bonczidai erdejében vadászaton lelte, s e gyalázat okozá, hogy beleegyezett Bánffy bukásába. Később Béldivel tartván, 1679-ben megnótázák. Ekkor kifut a portára Béldivel. Majd kegyelmet nyer, s visszatér, s változékony természeténél fogva egészen ellenpártra, Ausztriához hajlik. Scherfenberggel ő megy Erdélybe a Diploma Leopoldinumnak elfogadtatása végett, noha az egyezkedés pontjai szerint ő minden befolyástól kirekesztve volt. Innen Buda ostromára sietett Scherfenberggel együtt 1686-ban. – Két év mulva Bádeni Lajos mellett a tatár chán fia Galga ellen vitézkedett. 1703-ban Rákóczy Pártjára állt *. Meghalt kora 68-dik évében. Három neje volt: 1. Kálnoky Kata *, 2. Bethlen Éva, 3. Jósika Judit. Ezektől négy fia volt: XI. István, III. Gábor, VI. Miklós, X. László. – 1) XI. István Kálnoki Kata született 1667-ben. Meghalt Szurdokon 1721-ben; eltemettetett Kolosvárott a jesuiták templomában. Kolos vármegyének főispánja volt. Nejei ezek: 1-ször Haller Borbála Kaplányból; 2-szor szamosfalvi Mikela Ágnes; 3-szor hallerkői Haller Borbála, ki utóbb báró Bornemisza János erdélyi kanczellárhoz ment férjhez. Gyermekei: IV. Zsigmond Mikola Ágnestől született 1696-ban, Szepesföld örökös ura, cs. kir. val. kamarás. Neje Haller Kata Szent-Pálról *, kitől született VI. Ferencz, de korán elhalt, ugy szintén leányai Borbála született 1719-ben, és Katalin született 1726-ban, ki 1788-ban Mennyei oltalom czim alatt imakönyvet irt, és adott ki Kolosvárott. – VIII. Mihály (XI. István fia első nejétől) és I. Sándor (Mikola Ágnestől született), mindkettő korán elhalt. II. Imre (szintén Mikola Ágnestől született 1700-ban) mint nőtlen magnélkül halt el. – 2) III. Gábor IX. Lászlónak Kálnoky Évától 1662-ki május 1-jén szül. fia. Neje ráthóti Gyulaffy Zsófia *, kitől leánya Zsuzsánna gr. szárhegyi Lázár Ferenczné. – 3) VI. Miklós Kálnoky Évától született, meghalt 20 éves korában, eltemettetett Buzán * a Csákyak kápolnájában, hová anyja is. – 4) X. Lászlónak neje Kovács Éva volt, ki azután báró Száva Mihályhoz ment férjhez.
Cserei Mih. Hist. 64. 73. stb. lap.
Kálnoky Istvánnak Béldy Annától született leánya, Kálnoky Sámuel erdélyi kanczellár nővére.
Gr. Haller István erdélyi kormányszéki b. kanczellár, és Torda vármegyei főispán leánya.
Előbb Bánffy Györgyné.
Buzát, Mihályfalvát, Nyerest még elődei Wesselényi Annától szerzék 1613-ban.
h) X. István VIII. Istvánnak Forgách Évától 1635-ben született fia, kitől – az oldal-ágak kihalván – egyedül jő le a jelenleg öt ágon virágzó család. X. István Szepesföldnek örökös ura, Bereg vármegyének főispánja, cs. kir. val. belső tanácsos és kamarás, kir. komornok-mester, Szathmár várának és Felső-Magyarország hadainak főkapitánya, végre 1687-től országbiró volt. Bécs védelmében kitünteté magát. 1687-ben ő is tagja volt azon küldöttségnek, mely a királyt és József koronaherczeget fogadta, és a pozsonyi országgyülésre, melyben József királlyá koronáztatott, bekisérte. – Caraffa őt is hűtlenségi gyanúba akarta hozni, és kinvallatást is tartatott ellene az eperjesi vérengző itélőszéken, de a kínzatás alávettek semmit sem vallottak ellene. – 1654-ben midőn Wesselényi nádorrá választatott, ő is egyik jelölt volt. Meghalt 1699-ki dec. 4-kén. Neje három volt: 1. Lónyai Margit, előbb Telegdy Istvánné; 2. bribéri Melith Klára; 3. Barkóczy Mária. Ezektől összesen huszonöt gyermeke volt *, kiktől származik a gróf Csáky család maig is virágzó öt ágazata, és kik igy következnek:
Lehoczky Stemm. II. 80. szerint 27 gyermeke volt, ugymint az elsőtől 9, a másodiktól 10, a harmadiktól 8.
1) Borbára, született 1667-ben, Lónyay Margittól, neje báró Palocsay István arany-sarkantyús vitéznek, 1707-ben már özvegye. 2) Zsuzsánna. 3) Ilona. 4) Éva. 5) Anna mind Lónyay Margittól született, s korán elhalt.
6) IX. Mihály, született 1676-ki oct. 29-kén Melith Klárától. Katonai pályára lépett, és mint ilyen jelen volt 1704-ben a gerencséri ütközetben, melyet Rákóczy Heister ellen elvesztett Rákóczy buktával ő is notát kapott. Neje zéténi Klobusiczky Ferencz kir. személynök leánya Éva volt, kitől hét gyermeke lett, ezek közül Imre Váradon született 1723-ban. Mihály Bolgárországban Czervo városában temettetett. Konstanczia Lengyelországban Jaravon született 1717-ben. István Munkács mellett Paczpón született 1710-ben, a Karolyi cs. kir. huszár-ezredben kapitány, meghalt 1734-ben Moguntiában, és ott a székesegyházban temettetett. Krisztina Szepes várában született 1706-ban, neje volt gróf Karolyi Ferencz Szathmár vármegyei főispánnak, 1734. óta ezredesnek.
7) III. György, szül. 1677-ki octob. 27-kén Melith Klárától. Katonai pályát választván, huszár-ezredes, s végre tábornagy, egy magyar lovas ezred tulajdonosa, lovasság tábornoka, és cs. kir. tanácsos volt; részt vett a török és francziák elleni háborúkban, 1741-ben a tiszamelléki nemes fölkelő sereget vezénylé. Meghalt 1742-ben, kora 64-dik évében. Neje baztifalvi báró Ebergényi Ilona, báró Ebergényi László tábornagynak gróf Széchenyi Juliannátóli leánya, kitől négy gyermeke lőn, mint alább elmondani fogjuk. Ezektől maig két ág jő le.
8) Éva Francziska, szül. 1662-ki január 3-kán Lónyay Margittól; 1669-ki febr. 3-kán 7 éves korában, a pozsonyi Klarissa apáczák közé öltözött; beesküdt a rendbe 1678-ki febr. 17-kén. Szerzetét Budára hozá 1714-ben, és ott hat évig fejedelem-asszony volt. Pestre is behelyezé a Klarissákat. Meghalt 1729-ki február 4-kén. A kecskeméti részjószágot atyja engedelmével halálaig használta.
9) III. Imre 1672-ki october 28-kán Melith Klárától született. Papi pályára lépvén, kasai plebános, egri kanonok és czimz. prépost, 1703-ban váradi püspök, 1711-ben kalocsai érsek, végre 1717-ben bibornok; egyszersmind pozsonyi prépost, és szent-gothárdi apátur lőn; Bács és Bihar vármegyének pedig főispánja volt. Meghalt Váradon 1732-ki aug. 28-kán. Több alapitványt tett.
10) Klára, szül. 1673-ban Melith Klárától, már négy éves korában 1678-ban szintén a Klarissa szüzek közé adatott Nagyszombatban, 1689. dec. 26-án beesküdtetett. Meghalt 1723., kora 50. évében.
11) Zsuzsánna Eugenia, szül. 1679-ben, anyja Melith Klára volt. 1688-ki sept. 12-kén a pozsonyi Klarissa szüzek zárdájába ment, felavattatott 1696-ki nov. 25-kén. Budára áttétetett 1714-ben. Meghalt ugyanott 1720-ki május 30-kán.
12) I. Tamás, Szepesföld örökös ura, cs. kir. ezredes, Melith Klárától született 1675-ben, meghalt Németországban. Első neje Splény Judit *; második Károlyi Erzse volt, ez utóbbitól négy gyermeke maradt, ugymint Krisztina 3, Gábor 10, László 12 éves korában elhaltak. A negyedik fiu Ferencz maig lenyuló ágazatnak törzsévé lett, s erről alább lesz szó.
Lehoczky Stemm. II. 81. szerint.
13) V. Zsigmond Lónyay Margittól született 1665-ki sept. 20-kán. Szepesföld örökös ura, és Szepes s Abauj vármegye főispánja, Szendrő várának örökös kapitánya, főtárnokmester, hétszemélyes táblai ülnök, 1732-ki oct. 1-jén iktatá be Ferencz lothringeni herczeget Pest, Pilis és Solt vármegye főispánságába. Neje gr. Serényi Anna Mária volt *, kitől hat gyermeke közül egyiknek ágazta maig lejövén, ezekről alább lesz emlités.
Néhol Perényi, másutt Berényi is olvastatik, de bizonyosabb hogy Zsigmondnak neje a Serényi családból volt. Lásd Wagner Mss. LXX. 87. – Azonban a Berényi családból is egy Anna Mária jegyese volt Csákynak, s tán épen e Zsigmondnak, de az mielőtt házasságra lépett volna, meghalt, mint ez annak helyén emlittetett.
14) Zsófia, szül. 1679-ben, iker-testvére volt Zsuzsannának. 1693-ban a pozsonyi Orsolya-szüzek közé állott, 1695-ben felavattatott. Meghalt 1712-ki nov. 6-kán, kora 34-dik évében. Kilencz évnél tovább szerzetének fejedelem asszonya volt.
15) VII. Miklós Barkóczy Máriától született 1698-ki decemb. 5-kén. Papi pályára lépvén, még Rómában tanult, midőn 1720-ban szent-jóbi apátur lett. 1723-ban hazajövén, nagyváradi kanonokká neveztetett, és egyszersmind apáttá is felavattatott; 1734-ben ugyanott nagypréposttá, 1737-ben pedig váradi püspökké neveztetett, azután kalocsai érsek; 1751-ki julius 30-kától esztergami érsek és primás, 1757-ki május 31-ig, midőn meghalt. Érseki hivataloskodásában főleg a köznép czélszerü oktatására forditá gondjait; jószágaiban pedig több gyár állitásával előzte meg a 19-dik század iparos szellemét.
16) XII. István Lónyay Margittól született 1669-ki april 23-kán. Ugocsa vármegye főispánja. Szádvár, Léva, Végles, Tata elvesztegetése végett lévai Csáky László ellen tiltakozik, és egyszersmind e javakra nézve az adományozásnak ellene mond 1689-ben. 1703-ban Károlyi Sándorral együtt veri meg Dolhánál a kurucz támadást, 1706-ban már Rákóczy mellé áll, ki is a szécsényi gyülésen a hadi élelmezés és szertár főbiztosává, és ugyan ez évben a béke-alkudozások folytatásához megbizottjául nevezé. Később 1712-ben III. Károly megkoronázásakor kir. pohárnok-mester volt. Neje gróf Zichy Klára, kitől gyermekei V. Péter Pálffy-féle vasas ezredben kapitány, majd ezredes, és Bereg vármegye főispánja, meghalt Pozsonyban 1729-ben. Rozina gróf Pethő Zsigmondné. Anna Mária meghalt hajadon korában.
17) Krisztina Lónyay Margittól született 1654-ki november 4-kén. Neje 1. Erdődynek, 2. gr. Draskovich Jánosnak, 3. Bercsényi Miklósnak.
18) Klára, 19) IV. György, 20) László mind Melith Klárától, 21) Ádám, 22) János, 23) Ferencz, 24) Erzsébet Barkóczy Máriától születtek, de korán elhaltak.
25) Mária Lónyay Margittól született 1660-ki oct. 2-kán született, neje volt Göncz-ruszkai gróf Kornis Gáspár Maros-szék kapitányának.
Ezek voltak X. Istvánnak az országbirónak gyermekei, s ezek nehányától jő le maig a család; mielőtt azonban ezekről is nehány sorban emlékeznők, tekintsük végig a terjedelmes családfát * a törzstől I. Lászlótól egészen X. István gyermekeig.
Hogy Lehoczkynál Stemmatogr. II. 76. nem teljes, sőt hibás is, tán mondanom sem kell. Hasonlóan van Kővárynál Erdély nev. családai 59. lapon, hol I. Ferencznek Mihály fiától hozatik le a család, holott Mihály testvérének Benedeknek fia volt Demeter, s attól jő le maig a család. Emlitett Mihálynak ága pedig kihalt. Az általam itt közlött genealogia az idézett családi okiratokon alapszik, és több perbeli törvényesitett leszármaztatással is megegyez.
I. táblázat.
I. László de Piliske. 1366.; I. István de Sidow. 1396. kapja Keresszeghet.; II. István de Sidow. 1401. cseréli Csákot Temesben.; I. Miklós erdélyi vajda. 1403. † 1426. (Anna); I. Péter 1397–1400.; I. György visegrádi várnagy, Szathmár, Ugocsa és Kraszna főisp. † 1426.; III. István †; I. Beky; Ilona (Tamássy László); II. László erd. vajda. 1431–1437.; I. Mihály elesett 1430. (Tamássy Ilona); III. László de Szánthó 1454.; I. Dienes.; II. Péter; II. János †; I. Gergely elesett 1448.; Anna (Thőtes László); Kata (Bebek Péter); I. Ferencz székelyek, Bihar, Szathmár főispánja. † 1468. körül.; IV. László váradi kanonok. † 1425.; I. János †; II. Ferencz † 1488. előtt.; I. Benedek 1489. L. II. táblán.; I. Pál.; II. Mihály † 1511. körül. (Anna); II. Miklós † 1578 előtt.; Magdolna; III. Ferencz † 1497. előtt.; I. Gábor 1489.; III. Miklós.; I. Mátyás de Komlód.; Kata (Pázmány Péterné); IV. Miklós 1554.; Kata 1579. (Zólyomy Tamás); II. Mátyás 1587.; II. Gergely Báthori Zsigm. tanácsnok.; III. Miklós 1510. 1528 (Ártándy Erzse); Anna (Csáky Gábor); I. Imre † 1552. (Massay Krisztina); Margit 1510.; Kata 1510.; Erzse 1510.; IV. István 1506. követ.; IV. Mihály 1549. †; II. György elesett Szigetvárnál 1566. †; I. Zsigmond 1579.; Anna (mihályi Csáky Gábor); II. Pál (Sulyok Sára, előbb Dobó Istvánné); I. Farkas 1552. †; II. Zsigmond. †; Anna.; Ferencz megh. 1587. †
II. táblázat.
I. Benedek 1489. ki az I. táblán.; V. Miklós csanádi püsp. megöl. 1514.; Borbála (Hederváry Fer.); IV. Ferencz † 1528, előtt. (Pethő Anna); III. György † 1597 előtt.; V. László 1497.; Borbála (Tholdy Mih.); I. Demeter 1526. (somlyói Báthori Zsófia); V. István † 1552 előtt.; VI. László 1570. 1587. (Balassa Zsófia); Anna (Prépostvári Bálint); II. Dienes főisp. s tanács. megh. 1587. előtt. (Némethi Ilona); VI. Mihály Szapolyay kanczellára 1569.; VI. István de Mihály (enyingi Török Kata); VII. István erdélyi hadvez. † 1605. (Wesselényi Anna); VII. Mihály. †; VII. László. †; Erzse.; Kata (Péchy Simon kancellár); II. János de Mihály 1569.; II. Gábor de Palota † 1588. (1. Csáky Anna. 2. Bánffy Klára); VII. László országbiró. Léva szerzője. † 1655. (Batthyány Magdolna).; Anna apácza †1673.; Krisztina sz. 1604. † hajadon.; VIII. István sz. 1603. † 1662. tárnokmest. Szepest szerzi. (1. Forgách Éva. 2. Perényi Mária. 3. Mindszenti Kriszt.); Krisztina (iktári Bethlen István); Anna.; III. Zsigm. eles. 1596. (Bornemisza Anna) †; VIII. László komáromi főispán (Szunyogh Bora) †; III. Pál zólyomi főispán. † 1655. (gr. Czobor Mária Reg.); Bora (Gonzaga Hannibal); IV. Péter komáromi főispán. † 1671. (Melith Mária); IV. Zsigm. (Jakusith Kata); X. István sz. 1638. †1699. országbiró. L. III. táblán.; Anna sz. 1627. apácza. † 1622. kora 35.; IX. István sz. 1628. korán †; V. Ferencz sz. 1630. † 1670. tábornok. (Gr. Czobor Erzse); Krisztina sz. 1632. †; Anna sz. 1634. †; Zsuzsa sz. 1638. †; IX. László sz. 1640. † 1708. Doboka főisp. 1. Kálnoki Éva. 2. Bethlen Éva. 3. Jósika Judit.; XI. István sz. 1667. † 1720. Kolos v. főisp. (1. Haller Bora. 2. Mikola Ágnes. 3. Haller Bora); III. Gábor sz. 1662. (Gyulafi Zsófia); VI. Miklós † kora 20. évében.; X. László (Kovács Éva, ki utóbb báró Száva Mihályné); Zsuzsánna (gr. Lázár Fer.); VIII. Mihály. †; IV. Zsigmond valós. kamarás sz. 1696. (Haller Kata); II. Imre sz. 1700.; I. Sándor †; VI. Ferencz † kis korában.; Bora sz. 1719. (gr. Haller Ján.); Kata sz. 1726. † 1794. iró. (1. Bornemisza János. 2. gr. Bethlen Miklós).
X. István ki a II. táblán. sz. 1638. † 1699. országbiró. (1. Lónyay Margit. 2. Melith Klára. 3. Barkóczi Mária).; V. Zsigmond sz. 1665. † 1738. tárnokmester. (Gr. Serényi Anna); XII. István sz. 1669. Ugocsa v. főisp. (Zichy Klára); III. Imre sz. 1672. † 1632. kalocsai érsek. Cardinalis.; I. Tamás sz. 1675. ezredes. (Károlyi Erzse) L. IV. táblán.; IX. Mihály sz. 1676. notorius. (Klobusiczky Éva); III. György sz. 1677. † 1741. tábornok (b. Ebergényi Ilona) Lásd V. táblán.; Péter kapit. † 1729.; Róza (Pethő Zsigm.); Anna hajadon.; Imre paradicsomvölgyi apátúr. †; Krisztina (gr. Károlyi Ferencz); Konstanczia (Rácz Demeter), István kapit. † 1734. kora 22.; Francziska †1728. (gr. Illyésházy József); I. Antal † 1764. Abauj v. főisp. (1. Erdődy Mária. 2. Berényi Anna); Jozefa apácza.; Jozefa (Wallenstein); Anna (Klobusiczky Antal); János nep. Kolos v. főisp.; II. Antal (gr. Szunyogh Jozefa özv. 1812. Trencséni ág.; József sz. 1782. † 1848. (Gr. Rhédey Teréz); Róza (b. Jósika János); György (1. Naláczi elvál. 2. gr. Toroczkai Eszter). Erdélyi ágazat.; Eulália (Komáromi György); Apollonia sz. 1796. (gr. Pálffy Vincze); Alojzia sz. 1797. (gr. Dessewffy Ferencz); Janka sz. 1799., Ant. Brunó sz. 1785. cs. kir. kam. (b. Vécsey Anna); István sz. 1788. † 1829. szepesi főisp. (gr. Lazanszky Ludmilla); Béla sz. 1821,; Valburga sz. 1824.; László sz. 1820. szepesi főisp. 1849-ig. (menekült); Gizella sz. 1824. csill. ker. hölgy. (gr. Königsegg Aulendorf Gusztáv 1843-tól); Gabriella sz. 1825.; Móricz sz. 1826.; Sarolta sz. 1828. (gr. Hunyady Lászlóné 1856-tól)
*) Ezeknek többi testvéreik (összesen 25-en voltak) nem férvén a családfára, egyszerrei áttekintés végett ide jegyeztetnek: VII. Miklós az esztergami érsek s primás; Krisztina szül. 1654. 1. Erdődy, 2. Draskovics, 3. Bercsényi-nő. – Mária Klára szül. 1660-ban, gr. Kornis Gáspárnő; – Zsuzsa, Ilona, Éva, Anna kis korukban haltak el; – Éva (másik) szül. 1662. Klára sz. 1673. Zsuzsa (másik), Mária Sapientia szül. 1679. apáczák voltak. Bora sz. 1669. báró Palocsay Istvánné, Klára, György, László, Ádám, János, Ferencz és Erzse.
IV. táblázat.
I. Tamás ki a III. táblán. szül. 1675. ezredes. (Karolyi Erzse); Ferencz (gr. Zichy Anna Mária); Tamás † 1734.; Mihály † 1734.; Imre sz. 1775. † 1848. cs. kir. kam. (1. gr. Fáy Mária. 2. Bujanovics Stefania); István (Erdődy Julia); Ferencz sz. 1767. † cs. kir. kamarás (hg. Eszterházy Teréz); Róza sz. 1803. (gr. Sermage Dienes); Czeczilia sz. 1805. (ehrenheimi Sitra Jak.); Francziska sz. 1813. Brünben intéz. hölgy.; Antal Vincze sz. 1785. (gr. Csáky Petronella)
V. táblázat.
III. György lásd a III. táblán. sz. 1677. † 1741. tábornok (B. Ebergényi Ilona); János korona-őr, országbiró 1784–1790. (1. gr. Eszterházy Bora. 2. gr. Zichy Jozefa); IV. György 1772–1785. gömöri főispán.; József kir. főkomorn. al-kanczellár.; Kálmán; János; Emánuel szepesi főispán 1810. (Gr. Szirmay); Petronella (gr. Csáky Vincze); Sándor sz. 1780. cs. kir. kam. (Mariássy Julia) † 1850.; Károly sz. 1783. cs. kir. kam. kapitány. (Mayer Erzse); Jozefa sz. 1784. (gr. Eszterházy Pál); Jusztina (b. Skerlecz József); Mária sz. 1797. (Lányi Imre); Tivadar sz. 1798. † 1855. (udvarnoki Rholl Klára); Auguszt sz. 1804. (b. Prónay Ifigenia); Adél sz. 1805. (Novinszky Szevér); Rudolf sz. 1808. (Janicsák Emilia); Imre Manó sz. 1802. (1. Jorbászi Aranyossy Mária. 2. ns. Budacs Karolina); Natália sz. 1810. (gr. Szécsen Sándor kapit.); Imre sz. 1838.; Manó Károly sz. 1848.; Károly Manó sz. 1852.; Karolina Zsuzsa sz. 1854.; Zeno sz. 1840.; Albin sz. 1841.; Natália sz. 1842.; Malvin sz. 1843.; Gizella sz. 1845.; Sándor sz. 1848.; Felix sz. 1849.; Fidor sz. 1850.
Tivadar sz. 1798. † 1855. (udvarnoki Rholl Klára); Hedvig sz. 1830.; Gabriella sz. 1831.; Tivadar sz. 1834. dragonyos főhadn.; Kálmán sz. 1836. uhlán. főhadn.; Szerafin sz. 1846.
Még egy élő ága van a családnak, melyről nem tudván biztosan – elégséges adatok nélkül – X. István országbiró melyik fiától jő le, itt a VI. táblázaton külön közöltetik:
VI. táblázat.
Csáky N. (Jekelfalussy N.); Zsigmond sz. 1805. (gr. Vay Eulalia, kitől elvált, most m. Pallavicini Roger neje).; Mária sz. 1804. (Jekelfalussy Józsefné); János József sz. 1807. cs. kir. kam. (Klobusiczky Cornelia); Melania sz. 1833.; Róza sz. 1837.; Zsigmond sz. 1842.; Ipoly sz. 1844.; Irma.; Gyula.; Ödön.; Sándor.; Lajos.; Éva.
A táblázatokon látjuk a családot lehozva a mai napig. X. Istvánnak az országbirónak gyermekeitől V. Zsigmondtól, I. Tamástól és III. Györgytől jőnek le az élő ágazatok.
V. Zsigmondnak (lásd III. táblán) fiától I. Antaltól, ki a szepesi kamara administratora, és Abauj vármegye főispánja volt, és 1764-ben halt meg, két fi-gyermeke által két ág támadt. János a Kolos vármegyei főispán törzsöke a mostani erdélyi ágnak, melyből József – Kőváry szavai szerint * – „a feudal kor utolsó gavalléra, jó ember és bőkezü, mondhatni mindene a példabeszédbeli „Csáki szalmája“ volt.“ Gazdasági gépekre roppant költségeket tett. Meghalt 1848-ban. – Fia a most élő György.
Kőváry: Erdély nev. Családai 60. l.
II. Antal (I. Antal fia) nejével gróf budetini Szunyogh Jozefával jut a trencséni birtokokhoz, és az ugynevezett trencséni ágnak feje lett. Három leányt, két fiut nemzett. Brunó cs. kir. kamarás a szalárdi, nagy-idai, gönczi és kojsói uradalmak birtokosa. Testvére István szepesi örökös s val. főispán és helytartósági tanácsos. Meghalt 1829. a budetini, vissolai, szendrői, szikszói és brakendorfi uradalmat birá. Legidősb fia László megyei és országgyülésekben ellenzéki szónok, 1848-ban Szepes vármegye főispánja; később kimenekült *.
Ujabb ismeret. tár II. 229. l.
I. Tamásnak (lásd IV. táblán) fia Ferencz gróf Zichy Anna Máriától ismét több gyermeket hagy. Közülök Ferencz cs. kir. kamarásnak fia Antal Vincze cs. kir. kamarás. – Imrének, ki cs. kir. kamarás, val. belső titkos tanácsos volt *, és 1848-ban halt meg, három leánya él.
Wagner Mss. LXX. ennek nejeül gr. Engl Rózát nevez.
III. Györgynek (lásd V. táblán) legterjedelmesb ágazata két fia János és György által. János Szepes vármegye örökös és val. főispánja, 1765-ben korona-őr *, majd országbiró, és szent István-rend nagykeresztese, val. belső titkos tanácsos, 1772-ben ő volt a XVI szepesi városok kiváltására kinevezett kir. biztos. Két fia József és Kálmán, kinek Petronella leánya lévén csak, fi-ágon kihalt. József alkanczellár és főkomornok-mester volt. Ennek fia többi közt Károly, szül. 1783-ban. Szepesi főispán, a magyar akad ig. tagja, nyiltan pártolá a kor és haladás eszméit az elnöklete alatt tartott megyei gyüléseken is. Meghalt 1846-ban *.
1765-ki IV. törv. cz.
Ujabb ismeret. tár. II. 229. l.
IV. György (III. György fia), cs. kir. kam. val. belső titkos tanácsos, szent István-rend közép-keresztese, Gömör vármegyének 1772-től 1785-ig főispánja volt. Fia Emánuel Szepes vármegye örökös és valóságos főispánja, a m. kir. helytartóságnál kezde hivataloskodni, az 1802., 1807. és 1812-ki országgyülésen a határ-igazitási választmány tagjául neveztetik. A Ludovikai intézetre 3000 forintot ajánlott *. Utódait, kik nagyobbára katonai pályán álltak, a táblázat mutatja.
1808-ki VII. törv. cz.
A VI. táblán állóknak – mint megjegyezve volt – a többiveli összefüggésök előttem ismeretlen.
Hasonlóan nem tudom, melyik ágból származtak le: László e század elején 1809-ben nagyváradi kanonok, és korczolai czimzetes püspök.
Miklós esztergami kanonok 1785-től, meghalt 1824-ki május 24-kén *. – Ha Lehoczkynak hihetnők *, ugy ezek II. Imrének (lásd II. táblán) lennének gyermekei.
Memoria Basilicae Strigonien. 175.
Lehoczky Stemm. II. 76. Testvéreiül teszi ezen László, és Miklósnak még Ferenczet, Imrét, Alajost.
Szintén – elégséges adatok hiányában – lemaradtak a családfáról:
Dienes, ki Nápolyban a spanyolok ellen harczolt, és 1741-ben altábornagy (Feldmarschall) lett, 1742-ben meghalt. És
Károly lovassági ezredes és tábornok, ki 1736-ban cs. kir. val. belső titkos tanácsosságra emeltetett.
Végre nem mertem kijelelni azon Pétert, ki 1681-ben az evangelicusok részéről nádornak volt kijelölve, midőn Eszterházy Pál választatott.
A család most kath. vallásu.
Czimere a családnak – mint fölebb a szöveg között látható – a dőlt vértnek kék mezejében egy levágott, vérző tatárfej szakálosan bajuszosan, koponyáját prémes vörös föveg fedi. Ugyanaz látható a paizs fölötti sisak koronáján is.
A család a grófi rangot első Ferdinand óta viseli – ugy látszik 1560-ban kapták *.
Histor. Heald. Handbuch. 143. l. Lehoczky Stemm. I. 168. 1550-re teszi. – L. e családról Hormayr Mednyánszky Taschenbuch f. vaterl. Gesch. 1826-ki foly. 363–402. l.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages