Dósa család *. (Uza-panniti † és makfalvi).
Dósa család *. (Uza-panniti † és makfalvi).
A családnév Kővárynál „Dózsa“-nak iratik, és igy irja tán ma már maga a család is; – de a régi iratokban mindég „Dósa“-nak találjuk; és ismerve orthographiánk fejlődési fokozatait, képzelhetlen is, hogy csak a mult század elején is zs-vel iratott volna a név, holott a magyar nemesség neve irásában ragaszkodott a régi diplomaticus formához. – A Dózsa név – mint sok annyi más magyar családé – keresztnévből veszi eredetét, de épen azért bizonyára csalatkoznék, ki a régi századok okleveleiben találtató Dosa (Dousa stb.) nevek viselőit mind e család őseiül vitatná. Elég legyen ide például felhoznom, hogy a magyarországi Amade család neve is keresztnévből (Amadaeus) származik, de azért a történeteinkben jártas tudni fogja, hogy Omode a hires nádor, ki 1312-ben élt, nem e család őse, mert Omode nádor az Aba genusból eredt; a gróf Amade család pedig a Gutkeled genusból származik.
Régi székely család, melynek nevét az 1514-ki nép-lázadás vezére Dósa György történeteinken megörökité.
Kőváry – mint munkájában örvendezőleg vallja meg – a családi levéltárat ismeré, és e nyomon Tamást (Farkasnak fiát) az erdélyi vajdát a XIII. századból e család egyik őseül jeleli ki *.
Ez állitás oklevelileg be nem mutatható. Hogy pedig azon Tamás (filius Volphgangi, vagy Farkasii) ki 1327-ben erdélyi vajda, azonkivül Arad, Bars, Szerem megye főispánja, Kunok birája, és Hasznos meg Sólyom vár kapitánya volt, a kihalt Nógrád megyei Zéchen család őseinek egyike, azt oklevelek tanusitják. (Lásd Wagner Collectanea Geneal. Dec. II. p. 131. et seq. – És Mocsáry A. Nógrád várm. Esmértetése III. köt. 139. s köv. lap.) Lásd erről többet munkámban a Zéchen (Szécsény) családnál.
Kőváry szerint, kit – mint a család okmányainak ismerőjét követnem kelle – a Dósa családnak azon időben Háromszék, s a belőle kiszakasztott Fejér megye volt lakfészkök. Családfai törzsük András, annak fiai Tamás és Ádám. Ez utóbbi Magyarországon lakik, s állitólag ettől jő le maig a család, mint alább látni fogjuk. Tamás Háromszéken lakozik, és atyja a történeteinkből ismert Székely Dósa Györgynek, és Gergelynek (Geczőnek) az 1514-ki lázadás fejeinek.
Emlitett György XVI. századbeli irónk szerint Dalnokról * a székely földről eredt. Belgrad várában lovas csapat kapitánya * volt, midőn a szendrői törökök közül Ali-val párbajra kiállván, annak pánczélos jobb karját egy csapással levágta, és őt magát megölte vala. A hősi tettért Budán a király által arany-sarkantyús vitézzé emeltetett, kardot, arany nyaklánczot, bibor-ruhát, és Belgrád s Temesvár közt negyven telkes falut kapott jutalmul, ezenfölül czimerébe vitézsége emlékeül karddal átütött vérző emberi kart nyert *. Mint választatott 1514-ben a Bakocs Tamás által inditott keresztes hadvezérévé, mint kiáltatott ki a nép által királynak, mint öldöklék a nemességet, mint veré és széleszté szét e hadat Szapolyay, és mint koronázták halálra tüzes koronával Temesvárott Dósa Györgyöt, – történeteinkből tudjuk, és elmondani nem ide tartozik. *
Istvánffy Hist. R. Hung. 1685-ki kiad. 43. lapon „e Dalvoco oppido inter Siculos Transylvanos haud postremo“ áll. De a Dalvoc bizonyosan Dálnok elferditése.
„Turmae equitum Tauruni seu Nandor-albae praeerat“ irja Istvánffy 1685-ki kiadás 43. l. – Tehát nem Belgrád várkapitánya volt, mint Kőváry hibásan irja, hanem csak a várőrséghez tartozó egy lovas csapat kapitánya.
Istvánffy Hist. R. Hung. 1685-ki kiad. 43. lapon.
A Nógrád megyével Határos Heves megyében már I. Mátyás király korában találunk Dósa családra, melyből 1483-ban Dósa János élt, ki magát máskép szent-domonkosi Rhédey-nek is iratá. Ezt oklevél bizonyitja. L. Teleky Hunyadiak kora XII. köt. 242. lap.
Mint táblázatunkról látjuk, sem Györgynek, sem testvérének Gergelynek gyermeke nem maradt. Nővérük Katalin Zeyk Miklós nejeül iratik. A család e szerint a Magyarországban élt Dósa Ádámtól György atyjának testvérétől sarjadzik le. Ezen Ádámnak fia ismét Ádám 1540-ben él, és nemzé Mihályt a Herencsényi * Borbála férjét, kinek állitólag egyik fia András ismét Erdélybe szakad, és igy jő le napjainkra a család.
Herencsény falu Nógrád megyében van, és ezt birta hajdan a már kihalt Herencsényi család.
A Magyarországban maradt ág Gömör megyében Uza-Panit helységet birván, arról irá magát uza-panniti Dósa-nak. Ezek közül Dósa Tamás a XVII. század elején Szendrő várában kapitány volt. 1617-ben már csak özvegye uzai Uza Ilona élt *. E Tamás állitólag az Erdélyben Makfalván lakó testvérének Andrásnak – kitől Balog János maros-széki kapitány birtok-foglalásokat tett, – hajduival jött segélyére, és a foglalásokat visszaadatá *.
Nógrád várm. levéltár, Acta anni 1617.
Egy 1665-ki tanuvallatás szerint, mely a makfalvi Dósa család levéltárában van. E tanuvallományon alapul – mint kivehető egyedül – az erdélyi Dósa család összeköttetése a kihalt magyarhoni uza-paniti Dósa családdal.
Tamásnak fia szintén Tamás volt, nagy birtokos Gömör és Nógrád vármegyében, 1633-ban többi közt birt Tamásiban is *. Eme II. Tamásnak fia Ádám 1666-ban zálogitja el Nógrád megye Tosoncza, Szinó-Bánya és Buda-Lehota helységbeli részét Kántor Szabó Istvánnak A zálog-levél * alá neve mellé nyomá atyja pecsétét, mint a kör-irat tanusitja, mely ez: „THOM. DOSA D. UZAPANIT.“ A pecsét czimere – mint itt a metszvény ábrázolja – egy sisakos emberfő pallóssal átütve; alatta felforditott háromszögü korona. A paizs fölötti sisak koronáján kiterjesztett sasszárny, s rajta csillag látható. A paizs körül foszladék omlik le. – Ádám halála után 1668-ban annak végrendelete folytán birtokaiba Forgách Ádám iktattatott be *.
Nógrádi levéltár. – Hogy Szécsényt, Szolnokot, Hollókőt birta volna, tévedés. – Szécsényben, Hollókőben csak részt birhatott neje Forgács Zsuzsanna után, a mint e két helyen később is napjainkig a Forgács család volt birtokos, sőt Szécsényt 1847-ig egészen birta egy arról nevezett uradalommal Forgách Pál.
Eredeti okmány nálam.
Sz. Benedeki Convent 1668. Protoc. J. pag. 56.
Ádámban, kinek 1701-ben már csak özvegye Nagy Borbála élt *, az uzapaniti Dósa ágazat kihalt.
Eredeti oklevél nálam.
Mint jő le a család a jelenig, a következő családfán * láthatjuk:
Kőváry: Erdély nev. cs. 79.
András (XV. sz.); Tamás Háromszéken lak.; Ádám Magyarorsz. lak.; Kata (Zeyk Miklós); György † 1514.; Gergely; Ádám 1540.; Mihály (Herencsényi Mih.); Tamás Szendrőn kap. (Uza Ilona); András makfalvi lak.; Ilona (Nyáry Miklós); Tamás 1633. (Forgács Zsuzsa); Tamás 1636. lustr. (Csontos Bora); Anna (Pálfi György); Ádám 1666. (Nagy Bora)
Tamás 1636. lustr. (Csontos Bora); Tamás 1670. lustr. (Bors Erzse); Gergely 1677. (Trauzner Bora); Mária (Trauzner Fer.); Mihály 1690. (Tordai Bora); Ábrahám (Pásko Mária); Péter 1708. Maros-sz. alkir.-biró.; András 1690. (Vizaknai Anna); Mihály maros-széki kir.-biró. (Barcsai Ágnes); Zsigmond; Ábrahám a szentes; Farkas (Jánosi Kata); Ádám; Gergely (Madaras Ágnes); Mihály 1754. (Macskási Krisztina, előbb gr. Bethlen Miklósné); Mihály (gr. Bethlen Julianna); Gergely; Elek; Sándor †; Ágnes † 1806. (gr. Teleky Mihály); Anna † 1823. (Gál János) tanács.; Samu (Fosztó Bora); Sándor (Nyáradi Eszter); Farkas; Sándor; Elek jogtanár.; Lajos; Imre; István; Ráchel; Dániel (Jármy Károly); Farkas † 1853. (Sebesi Mária); Lajos elesett 1849.; Dániel az iró.; Károly; Lotti; Sándor
Az uza-panniti ágról elmondtuk a tudhatókat; következik a makfalvai ág. Ez mint a táblázat mutatja, Andrástól sarjadzik le:
Emlitett András Maros-szék főkirálybirája volt, és Bethlen Gábor magyarhoni hadjárataiban részt vett. Az utánna következők többnyire mint maros-széki századosok lustrálnak *.
Lustralis könyv 1677-ről.
„A fejedelmi kor végén a család két tekintélyes férfia a pártok soraiban egymással szemben állt. András a Vizaknai Anna férje, Tökölyhez szit. A bárczasági csata előtt 1690-ben nyolczvanan erős hitet tettek le, hogy mindnyájan egyenesen Teleky Mihályra rohannak. Az eskü oly kemény vala, hogy a ,Dózsa hitre mondom' sokáig forgott a székelység ajkán. Teleky a nép-vélemény szerint igy esett el Szántó keze által. Tököly megbukván, D. András fogságra esett, és Szebenben ült, mig a közkegyelem őt is megszabaditá.“ *.
Kőváry szavai „Erdély nev. csal.“ 80. lapon.
Ellenben Mihály a Tordai Borbála férje Teleky pártján állt, és egy tanuvallatás szerint Teleky elestét meggyászolá; miért Tököly győztes hivei fogságra vivék. Ő lehetett az, ki később 1701-ki február 16-kán a gyulafejérvári országgyülésen több primorokkal a székelyek adóztatása ellen óvást ada be.
Ugyan ez időben élt Péter, ki a Rákóczy forradalom alatt ellenzéket alapit a szebeni uralom ellen, miért alig mult, hogy be nem fogák *. Később mint Maros-szék királybirája Egerszeghen boszorkánynak vádolt nőn hajta végre itéletet.
Cserey M. Histor. 413. 414.
Péternek fia Mihály mint alkirálybiró, a maros-vásárhelyi ref. tanoda épitésénél sok tevékenységet tanusitott.
A mult század második felében Ábrahámnak hasonnevü fia Ábrahám szentes életet élt. Az utczákon is zsoltárt énekelve járt; és egy jégmenésnél egy jégdarabra ülve szent énekek dallása közben nyugodtan a szomszéd határig evezett. Fiát Sándort, ki későn született, ó-testamentomi utánzásképen tűzön akará feláldozni, ha a székelyek a gyermeket a maglyától fel nem szabaditják. Ez okon fia Sándor felnőtt korában is nehéz füst látására gyakran összerogyott.
Mihálynak gróf Bethlen Juliannától két leánya Ágnes és Anna két irónak levének anyjává. Telekyné paszmosi Teleky Ferencznek a költőnek, Gál Jánosné pedig a történelmi buvár Gál László főkorm. tanácsosnak vala anyja. Ez utóbbi egyszersmind az erdélyi szinészet egyik fő-pártfogónéja.
A most élők közül Elek 1848-ig m.-vásárhelyi jogtanár, mint alapos belátásu publicista és törvény-tudós ismeretes.
Dánielnek fia Dániel a Zandirhám szerzője, költő és publicista Erdély legszebb tollú iróinak sorába számittatik.
E családból származott Dósa Ferencz is, ki a táblázaton nincs, és ki 1571-ben maros-széki assessor volt *.
Kállay Székely nemz. 246. l. És Székely nemz. Const. 260.
Hasonlóan nem áll a táblázaton makfalvi Dósa József királyi tanácsos, 1815-ben az erdélyi kanczellárián titkár.
