Bocskay család. (Bocskói és Kis-Mariai).

Teljes szövegű keresés

Bocskay család. (Bocskói és Kis-Mariai).
Oklevelekben iratott de Bochka és Bochkaj-nak. Okmányok igazolják, hogy a Boksa nemzetségből (de genere Boxa)* vette eredetét. Törzse általános megállapodás szerint Simon Michban volt, de nem azon Simon*, ki Spanyolországból Aragoniából szakadt hazánkba, szintén II. András alatt, ettől más család származott. (Lásd Nagy-Martoni család).
Fejér: Cod. Dipl. tom. VIII. vol. IV. p. 253. hol ez áll az 1337-ki oklevélben: Demetrius filius Gregorii filii Dionisij de genere Boxa. – És lásd ott 52. l.
A spanyol eredetü Simontól, ki Sopron vármegyében 1223-ban Ruhtukeurt kapta, és utódai Nagy-Martoni családot alapitva, azon megyében maradtak, azért nem eredhetett a hét család, mivel ezen Simonnak csak két fia, Simon és Mihály volt. Ez utóbbi Simonnak ismét csak Pál és Lőrincz fiai voltak. (L. Fejér Cod. Diplom. III. vol. I. 393. II. 140. ismét VIII. vol. II. 199. 241. – VIII. vol. III. 601. 623. stb.). Lásd itt Nagy-Martoni családot.
Emlitett Simon Miczbán nejének – mint már az Agóczy családnál előadatott – hét gyermeke született. E különös eseményt egy alább emlitendő sír-irat, és egy 1622-ki halotti beszédben* találjuk legelőbb megirva.
Exequiae Principales, azaz Halotti Pompa, melylyel az istenfélő, kegyes természetü Károlyi Zsuzsanna Erdély s Magyarország Fejedelemasszonyának stb. földben takarittatásakor utolsó tisztesség tétetett 1622-dik esztendőben Fejérvárt 1624. – 217–219. lapon.
Alvinczy Péter lelkész a Károlyi Zsuzsanna Bethlen Gáborné fölött tartott gyászbeszédében igy adja azt elé: „Jóllehet vagyon egy historia e nemzetségről, melynek méltó örök emlékezetben lenni: El igen elöve volt egy gróf Mitzban, kinek házastársa magtalan volt. Ehez megyen alamisna kérni egy szegény asszonyi-állat, ki egy méhel három magzatokat szült vala, kit az grófné igen megpirongatván, tisztátalan asszonynak monda, mivelhogy lehetetlen volna, hogy egy férjétől egyszersmind három magzatokat fogadhasson valaki, melyért a Gróf igen megdorgálá az asszonyt. De ihon az Istennek csudálatos itéleti: ottan hamar fogada az asszony (t. i. a grófné) méhébe, s midőn a szülésnek napjai eltöltenek volna, megijjede, jutván eszébe, mit mondott vala az három gyermekü asszonyi állatnak, és egyikét kiválasztván, hatát egy rocskába avagy dézsába rakatván, fejére parancsola egy öreg asszonynak, hogy elvivén, elveszesse. Ez üdőtájban jött lova hátán a gróf mezőrűl, és elötalálván az vén asszonyt, kérdi, mit viszen? és midőn egyenesen nem felelne, lova hátáról leszálván, meglátja, és az dolgot, miben legyen, megértvén, élete veszése alatt meghagyja a vénasszonynak, hogy a gyermekeket elveszetteknek mondja lenni, és igy mindeniknek külön dajkát fogadván, felnevelteté. Midőn felserdültek volna, az minémü ruházatban jártatják vala az háznál felnevekedett gyermeket, az többinek is a Gróf szintén olyan ruhát szabat, és midőn ebédlenének, azokat is udvarhoz felviteti, s egyenlők s hasonlók lévén az otthon felnevelthez, nagyon gyönyörködik az grófasszony bennök. Kérdi az gróf, ha ki oly szép gyermekecskét megöletne, mit érdemlene? Felel – egy átaljában halálnak fia volna. Mond az Gróf: te vagy az, asszonyi-állat, a ki ezeket elveszteni parancsoltad volt. Melyről megemlékezvén az asszony, lábaihoz borúl urának, és ugy kér kegyelmet fejének. Ezektől felnevelkedések után hét nemzetség származott, t. i. Csapi, Bocskai, Szőrtci, Sós, Raskai, Eszeni, Kövesdi.“ „Ha valaki ez historiában kételkednék, ebből elhiheti, hogy ez historia, egy előkötőre mind felvagyon himmel varva, mely csak nem régen költ ki Ecsed várából, ha ki inquirálná, nyomában is elérhetné.“
Némelyek szerint ez Zemplin vármegyei Purustyán várában történt volna. Legujabban pedig Kőváry* szerint Erdélyben Egeresen, – hol egy Bocskai van eltemetve, – maig is él a nép ajkán e történet, mely szerint az ott folyt volna le. A kastélyban – ugymond – mutatják a termet, hol a lakoma folyt; a mezőn a feneketlen tavat, melybe a gyermekeket vetni akarák; s megnevezik az egeresi uradalom hat faluját, melyben a hat fiu neveltetett.
Kőváry: Erdély Nev. Családai 49. lapon Hetilap 1853-ki 32. sz. után.
Michban hét fiától e család származott: 1. Tamástól az eszenyi Csapi; 2. Boksa vagy Bereczktől Zerdahelyi; 3. Dienestől Bocskay; 4. Detrétől gálszécsi Széchy; 5. Simontól Zritthei; 6. Györgytől a sóvári Sóos. 7. Demetertől (ki némelyek szerint leleszi prépost volt) a Kövesdy család*.
Lásd e munka I. k. 9. lapján már elészámitva. – Egy leánya is emlittetik meg Michbánnak, ki Sebesi Tamásnak lőn hitvese. Wagner: Diplom. C. Sáros. 312.
Mellőzve a többit, kikről az illető czikkekben fogunk szólni, Dienes mellett kell maradnunk.
Dienes lőn törzse a Bocskay, és egyszersmind másod izen már az Agóczy családnak*.
E munka I. k. 9. l.
A családfa Dienestől kezdve, ki 1280-ban testvéreivel Zemplin vármegyében Kövesd várát cserélte Roland nádor fiaitól, igy jő le:
Dienes 1280. Miczbán fia.; I. Gergely 1320.; I. László. 1366. (Lipolczi Lukas Cziczelle). Agóczi cs. törzse.; II. Dienes. 1364. (Lipolczi Lukas Margit); István. 1399.; György. 1438.; Erzse. (Széchi Dormanházi Gergelyné. 1478.); Demeter. 1330.; II. László; I. János 1399. Bocskai nevet vesz fel.; III. László. III. Dienes. 1430. (N. Ilona). István. †; I. György. 1478. IV. László †. III. István †.; Simon 1493. Kismarjai ág.; II. György megh. 1571. (Sulyok Kriszt.); II. Gergely 1548–1572. (1. Berzeviczi Anna. 2. Csontos Dora).; János Razinai Bocskai (Czobor Ilona, özv. 1500); László. Klára. Bora. II. Miklós. (Kupinszki Erzse).; Klára. (Eszeni Csapy János); Ilona. (1. Barcsai István. 2. Monaki János); Anna. (Eszeni Csapi Kristóf); András. (Hevesi Bornemisza Bora).; IV. Miklós. 1584. (Berzeviczi Judit). György. Margit. (Szinyey Kristófné).; Péter Razinai Bocskai 1476. al-bán.; István; György; István 1598.; V. István. Zemplini főispán. † 1672. (1. Lónyai Zsuzsa. 2. Török Kata). Anna.; III. Miklós 1606. Erzse. (Báthori Kristóf fejed.). Sára. (Bagdi György). Ilona. (Haller Gábor). Krisztina. (pal. Horváth György). IV. István. † 1606 fejedelem. (Hagymásy Kata). Jeromos. Judit (Bánfi Krist.)
A törzs Dienesnek fia I. Gergely 1320-ban osztozott meg unokatestvéreivel, és többi közt neki jutott Zemplin vármegyében Bocskó és Agócz helység is. Három fiai közül I. László kapta ismét Agóczot, és törzse lőn az Agóczi * és Bacskai * előbb kihalt családoknak. A második fiu II. Dienes (kit tudományossága miatt Deák-nak is – literatus – neveztek, lipolczi Lukas Margittal nemzé Istvánt *, (1399.), kinek fia György (1438.), kinek leánya Erzsébet Széchi Dormánházi Gergelynek neje 1478-ban. Ebben ez ág is kialudt.
és e családokról e munka I. k. 9. és 83. lapjain. – Egyébiránt ezekről meg bővebb ismertetést e munka toldalék-kötete fog hozni. – Wagner Dec. IV. 18. emlitést tesz Bocskai Balásról is, ki III. Lászlóval egykoru volt, fia Andrásnak, ez Szaniszlónak, ez pedig Domokosnak. Idézett kézirataiból azonban már látszik, hogy ezen ág az Agóczy ághoz tartozik, ugyan is emlitett Domokos, fia volt itt a családfán látható I. Lászlónak; ettől jő tehát nevezett Balás, kinek ága szintén irta magát de Bochka stb.
e családokról e munka I. k. 9. és 83. lapjain. – Egyébiránt ezekről meg bővebb ismertetést e munka toldalék-kötete fog hozni. – Wagner Dec. IV. 18. emlitést tesz Bocskai Balásról is, ki III. Lászlóval egykoru volt, fia Andrásnak, ez Szaniszlónak, ez pedig Domokosnak. Idézett kézirataiból azonban már látszik, hogy ezen ág az Agóczy ághoz tartozik, ugyan is emlitett Domokos, fia volt itt a családfán látható I. Lászlónak; ettől jő tehát nevezett Balás, kinek ága szintén irta magát de Bochka stb.
Eddig Wagner Dec. IV. 18. – Istvánnak György fiát, és Erzse unokáját ugyanaz csak – későbbi keletünek látszó – Mss. tom. LXX. és Tabellae Genealogiae czimü kéziratában irja.
A harmadik fiu Demeter nyujtá le a Bocskai családot. Ennek II. László fiától unokája I. János élt 1399-ben, és a Bocskai nevezet mellett állandóul megmarad. Három fia közül III. Dienes* (1430.) tartja fen a családot, ismét három fiut hagyván maga után Ilona nevü feleségétől. Ezek közül ismét csak I. György ága marad fel, a másik két fiu magnélkül halt el.
III. Dienesnek a táblán látható István testvérét Wagner Dec. IV. nem említi, de igen idézett mindkét kéziratában. Megvan Lehoczkynál is ez István.
I. Györgyre (ki 1478-ban élt) testvérei kihalta által is szép birtokok szállanak. Gyermekeiben pedig a család jelentékenyebb emelkedést kapott, és három ágon indult virágzásnak. Négy fia maradt*. Ezek közül
Itt kezd a családfa Wagner Dec. IV. kiadott leszármazásától különbözni. Ott tudniillik I. Györgynek: Simon, II. Gergely, II. Miklós, II. György áll. Azonban idézett kézirataiban már a Razinai Bocskai Pétert és Jánost teszi II. Miklós és II. György helyébe. Ezen II. Miklós pedig II. Gergely fiául, tehát I. András testvéreül tétetik. (Wagner Tabellae geneal. Mss. et. Mss. tom. LXX.) Többiben nagyrészt megegyez a családfa a Dec. IV.-ban kiadottal.
I. Péter az ország alsó részeire szakadt, és János * testvérével együtt Razináról (Raszina falu Horvátországban, vára is volt) irta előnevét. I. Péter 1487-ben szlavoniai al-bán, és Kőrös vármegye főispánja volt*. Kis unokájában Istvánban (ki 1598-ban élt) kihalt. János pedig Czobor Ilona nejével (ki már 1500-ban özvegynek iratik) magtalanul mult ki.
Wagner id. kéziratában de Razina Keresztúr irja őket. Ugyan ott a razinai ágból emlit meg többet, kiket családfára nem tehetett föl, nem ismervén az összeköttetést, ilyenek 1470-ben Vitus zágrábi prépost, és Bochkai János és Zsigmond. 1475–1483-ban razina-kereszturi Bochkai Margit szent-györgyi Vincze Tamásné. 1568-ban razina-kereszturi Bochkai Miklós, kinek nejétől, Tarkanyi Erzsétől, leánya Borbála 1583-ban.
Teleky Hunyadiak kora XII. 353. l. közöl e Péter és bán társa bellosoviczi Kerhén Mihálytól kiadott oklevelet a Blagay grófok ügyében e család levéltárából, az emlitett két bán pecséte alatt. Ohajtható lett volna (ha a pecsét még ép) e Péternek czimerét arról a más ágéval összehasonlitás végett kiadni, hogy az összeköttetés a két ág között ez által is némileg megmutatva legyen.
Simon (I. Györgynek fia) 1499-ben élt. Atyja volt II. Györgynek, ki magát a Bihar vármegyei Kis-Marjáról * irván, a kis-marjai ágat alkotá. Eleve Miksa király tanácsosa és titkára. 1556-ban részt vesz Dobóval Szamos-Ujvár védelmében. Később Miksa király ellen fordul, és 1568-ban bujtogat, pártot hajhász Szapolyai János Zsigmond részére; azonban jókor kitudatik, és ő Erdélybe fut, hol 1571-ben halt meg*. Magyarországi birtokai pedig elkoboztattak*. Neje Lekcsei Sulyok Balás leánya Krisztina volt. Ettől gyermekei következők:
Bielek: Majores Hung. 124. 127. 140. 143. l. Biharban 1551-ben Nagy-Marját, – mely akkor még ugylátszik az összeirásba Kis-Marjával együtt iratott be – egészen birta, azonkívül birt Kasza, Kerekegyháza, Gyápol, Okány, Balkán, Csepán, Henczida helységekben. – Zemplin vármegyében pedig a gálszécsi, bodrogközi birtokot. Szirmay: C. Zemplin not. hist. 85. not. topogr. 275.
Révai P. De Sacra Corona, Schwandtnernél II. 749. – Istvánfi 1685-ki kiad. 330.
1569-ki III. törv. cz.
Erzsébet, Báthori Kristóf erdélyi fejedelem neje, Báthory Zsigmond anyja, meghalt 1581-ben. Emlékére aranyak is verettek ily fölirattal: „Elisabetha Bocskai, consors Illustrissimi Principis Transylvaniae;“ s a másik oldalon: „Victrix casta fides.“
Sára, Bagdi György neje. Ilona, Haller Gáborné. Krisztina, véglai (mások szerint palocsai), Horváth Györgyné, kinek leányát Báthory Gábor vette nőül.
IV. István, született 1557-ben Kolosvárt pénteken, mely nap végig érdekes szerepet vitt életében. Előbb váradi kapitány (1592.) és Bihar vármegye főispánja volt. 1605-ben erdélyi fejedelemmé, és azon évi april 15-kén a szerencsi országgyülésen Magyarország fejedelmévé választatott felséges czímmel. Ugyan az év novemb. 11-kén a Rákos mezején a török nagyvezir ünnepélyesen nyujtá át neki a Szultán által ajándékozott koronát, és őt Magyarország királyává kiáltotta ki, és ámbár hivei illették őt e czímmel, de Bocskai e cízmet ezentúl sem használta. Magyarországi hadjáratát a bécsi békekötés koronázta meg*. Meghalt megmérgeztetés gyanujával* 1606-ki dec. 29-én*. Neje berekszói Hagymássy Kata volt, előbb Varkocz Mihályné, ki előbb meghalt. Gyermeke nem maradt.
L. róla Bethlen Wolph. III. 23. 415. 507. 512. 576. VI. 147. 236. 249. 285. – Kazy Hist. R. H. I. 40–65. Istvánfi 1685-ki kiad. 523–534. Révai De Sacra Corona, Schwandtnernél 774–778. stb.
L. róla Bethlen Wolph. III. 23. 415. 507. 512. 576. VI. 147. 236. 249. 285. – Kazy Hist. R. H. I. 40–65. Istvánfi 1685-ki kiad. 523–534. Révai De Sacra Corona, Schwandtnernél 774–778. stb. – Végrendeletét egész terjedelmében közli Rumy Monumenta Hungarica. I. 315–338.
Gyulafejérvárott temettetett; sír-iratát közli Wagner Dec IV. 22.
Judit (szintén II. György leánya) losonczi Bánffy Kristófné.
Jeromos (II. György fia) Draskovich György zágrábi püspöknél nevekedett, ugy látszik szintén magtalanul halt meg.
III. Miklós (II. György fia), bátyja István a fejedelem neki hagyá Erdélyben Görgényt, Vécset, Sajót. Gyermekeiről nincs emlités, azonban ennek lehetett fia azon kis-mariai Bocskai Gábor, ki 1616-ban halt meg kora 21-dik évében, és Erdélyben Egeresen, melynek birtokosa volt, temettetett el*.
Szirmay: C. Zemplin not. topogr. 68. közli az egeresi sír-iratot, hol szintén előadva Miczbánné története. – Legutóbb e sír-irat Kőváry szerint megjelent a Hetilap 1853-ki 32. számban is.
Ezekben halt ki a kis-mariai ágazat, melyből még a családfán állókon kivül találunk nehányat. Igy kis-mariai Bocskai Lukács egy nemzedék Simonnal és testvéreivel. A mohácsi vész után Szapolyay hive, és ennek hadaiban esett el Tokajnál 1527-ben*.
Zermegh Schwandtnernél 388. l. Nem tudható az sem, mely ágból származott azon Bocskay Miklós, ki mislei prépost, majd szerémi, nyitrai, s végre erdélyi püspök volt 1496-ban. És egy másik Miklós 1507-ben egri prépost (Wagner Dec IV.). E Miklós Bácskay-nak iratik. Szalay III. 429. l.
Simonnak testvérétől II. Gergelytől * jő le a bocskói Bocskay ág. E Gergely, kihalván a rokon Zerdahelyi család Lászlóban, a Serédiekkel 1548-tól 1572-ig folytatott hosszas pör utján végre Kövesd várával (Zemplin vármegyében) szaporitá birtokait. Gyermekei László, Klára, Borbála, II. Miklós és András.
Egy Gergely (noha roszul de Bacskónak irva, de Bocsko helyett) előfordul 1512-ben. Szirmay C. Zempl. topogr. 276. l.
II. Miklósnak* Kupinszki Erzsétől csak három leánya maradt, ugymint: Ilona Barcsai Istvánné, Monaki Jánosné, Anna eszenyi Csapi Kristóf, és Klára Csapi Jánosné. Ez utóbbi, Klára, 1586-ki február 23-kán halt meg*.
E Miklós áll II. Gergely testvéreül Wagnernál Dec. IV. – Később pedig kéziratában ugy, mint itt adatik.
Wagner Dec. IV. 19. közli sír-iratát.
András (II. Gergely fia) meghalt 1579-ki nov. 14-kén, kora 48-dik évében*, özvegye hevesi Bornemisza Bora még 1582-ben élt. Ettől gyermekei* IV. Miklós, György és Margit szinyei Merzse Kristófné.
Szirmay C. Zemplin not. top. 277. l. közli sír-iratát.
Hibásan áll Budai F. lex. I. 445. l. ezen András fiául István; holott ez unokája volt.
IV. Miklós élt 1584-ben. 1600-ban reform. vallásra tért* 1601-ben kényszeritve lett Zemplin várm. alispán. 1608-ban báróságra emeltetett*. Később Bethlen Gábor tanácsosa volt. Meghalt 1621. julius 26-kán, kora 54-dik évében*. Nejétől Berzeviczi Judittól született fia
Szirmay C. Zemplin not. topogr. 254.
Szirmay C. Zemplin not. topogr. 106. Lehoczky is I. 168. hibásan 1638-dik áll a báróság keleteül.
Wagner Dec. IV. 23. l. közli sír-iratát, melyen Miczbánné története szintén versekben van megirva.
V. István, ki 1647-ben Zemplin vármegye főispánja lett. 1655-ben királyi táblai ülnök. 1661-ben kétszáz embert vitt a török ellen. Jelen volt 1667-ben a beszterczei gyülésen*. Belekeveredvén a Wesselényi-féle tervekbe, Zrinyi, Frangepán elfogatása után Erdélybe menekült*, javai elkoboztattak. Meghalt Erdélyben 1672. dec. 24.*. Első neje nagy-lónyai Lónyay Zsuzsa, második Török Kata volt. Gyermeke egytől sem maradt. És igy benne halt ki a család.
Szirmay C. Zemplin. not. hist. 179. 180–182. 193. 199. 207. – 1647-ki CLIII. és 1655-ki CLXXXII. törv. cz.
Cserey Historiája 51. l.
Pósaházi János által fölötte mondott gyászbeszéd. Kolosv. 1672. Melyben azonban ezen István ága sincs jól adva.
Családfánkon nem látunk még két személyt, mint Bocskai Jánost és Ferenczet, kik által 1600-ban Szemere Albert jut a gálszécsi birtokba*.
Szirmay C. Zemplin not. hist. 275. l.
Még egyet kell megemlitenem. Erdélyben a Maros-székben maig is él Bocskai család, mely Kőváry* szerint 1841-ben producálván, kimutatá, mikép Bocskai Istvántól származik, kinek fia András Remetén, János pedig Demjenházan lakott a mult század elején. És magokat a kis-marjai Bocskaiakhoz köték, s tán épen a nótázott zemplini főispánhoz ily családfával:
Kőváry Erdély nev. családai 50. l. – hol a Bocskai családról csak István a fejedelem ágáról adatik nemzékrend egy izre, és az is roszul, mert István fejedelemnek – mint láttuk – nem Simon volt az atyja.
István; András; Mihály; János; László. János. Mihály †. József.; Miklós. Mihály.; János. György.
„E productiót a királyi tábla törvényesnek találta – irja a nevezett iró – s helybenhagyta, és igy a Bocskai család kihalása igénylését megsemmisítette.“
Czimere a családnak egy ülő oroszlán, fölemelkedő helyzetben, első jobb lábában nyilat tartva, melynek hegye fölfelé áll. Farka hatágu, mely a Miczbantól eredt hat családra mondatik lenni vonatkozással*.
Wagner Dec. IV. közli a szerdahelyi sírkőről. Egyébiránt hét-águnak is irják az oroszlán farkát. Bethlen Wolph. VI. 331. és utána Lehoczky II. 62.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages