Akadémia
Akadémia (gör. akademeia, lat. academia), a tudományok v. művészetek, vagy ezek egyes ágainak művelésére hivatott intézet. Legelőször Platon iskoláját nevezték akadémiának és pedig Akademos kertjéről, mely Athén északi részén feküdt. Itt szokta Platon előadásait tartani. Első alakja (347-270 Kr. e.), mely még főleg Platon tanaira támaszkodik, az u. n. régibb (v. első) A. Erre következik a középső (v. második) A., melynek alapítója Arkesilaos (316-241) s mely a skepticizmushoz közeledett; végül a harmadikat Karneades (214-129) alapította; ez a probabilizmusnak hódolt és az ujabb (v. harmadik) A nevet viseli. Megkülönböztetnek még egy negyedik és egy ötödik A.-t is; az előbbit a larissai Philon, az utóbbit az askalóni Antióchos alapította.
Ujabban az A. felsőbb tanintézetet vagy még gyakrabban tudós társaságot jelent. Az egyetemtől elterően az A. gyakran oly intézetet jelent, melyben egyes tudományokat adnak elő v. a művészet egyes ágait művelik. Ilynemü tanintézetek például a teologiai, a jogi, a hadi, a tengerészeti, a bányászati és erdészeti, a gazdasági és kereskedelmi akadémiák. Ide tartoznak végül a képzőművészeti, a zenei A: k. Az utóbbiak részint a zene és zene-elméletíi tudományok tanítására berendezett felsőbb tanintézetek (konzervatóriumok), részint a zene praktikus művelésére szolgáló intézetek vagy társulatok. Az akadémiák hazája ha már tudós társaságot értünk ez elnevezés alatt a dolog lényegét tekintve, a görögösített Egyiptom, Alexandriával (hol a «Museion» tényleg nagy jelentőségü A. volt), mig nevét és egész berendezését tekintve: Olaszország. Medici Cosimo udvaránál Firenzében 1470-ben keletkezett egy plaftoni A. élén a híres platonikus Marsilius Ficinussal, kinek halálával (1521) ez az A. fölbomlott. Igy keletkezett Nápolyban V. Alfonz udvaránál Antonio Beccadelli Panormita körül egy tudós társaság. Ez az A. már külső és tiszteleti tagokat is választott. Ezt követte 1498-ban a Rómában alapított Accademia antiquaria. Alapítója az asztrologus Jul. Pomponius Laetus, főcélja az itáliai régiségek kikutatása. Az olasz nyelv és irodalom fejlődésére igen nagy jelentőségü volt az Accademia delta Crusca, melyet az agg költő Grazzini alapított Firenzében 1582. Ez bocsátotta ki az először Velencében (1612) nyomott «V ocabolario delta Crusca»-t, Mintaképe lett ez az A. a francia akadémiának, valamint számos akadémiának és tudós társaságnak, melyek azóta a művelt világ összes államaiban létrejöttek.
A párisi Institut de France.
Az általános A.-k közt történelmi jelentőségére nézve első hely illeti meg az Institut de France név alatt összefoglalt párisi akadémiákat. Kezdetben a francia nyelv ápolására alakult magánegyesület volt mely 1630. évtől kezdve Conrartnál ülésezett. Richelieu bíborlnok helyezte szélesebb alapra az egyesületet (1635. jan. 2-án) Académie française címmel, mely 1637 jul. 10-én kezdte meg üléseit s eleitől kezdve -miként ma is 40 tagból állott. Négyet közülük Colbert (1663-ban) a nyilvános emlékoszlopok feliratainak szerkesztésével bizott meg. Ez a «la petite Académie» nevet viselő bizottság 1701-ben az «Académie royale des inscriptions et médailles» nevet kapta; tagjainak száma 40-re lett kikerekítve s működési köre a történelemre, régészetre és a nyelvészetre kiterjeszve. Majd ismét 1716-ban az Académie royale des inscriptions el belleslettres nevet vette fel. E két akadémiához Colbert az «Académie des sciences»-t kapcsolta (1666), mely aztán 1699-ben új tagozatot nyert s 1785-ben ki lőn szélesítve. 1648-ban alapította Mazarin a kir. szobrászati és festészeti akadémiát (A. de sculpture el de peinture), melyet 1655-ben XIV. Lajos megerősített. Az építészeti akadémiát (A. d'architecture) Colbert alapította 1671., melynek 1717-ben XV. Lajos lett személyes védnöke. Ezeket az akadémiákat, mint királyi intézményeket, a konvent egy 1793 aug. 8-án kelt végzésével megszüntette, de már 1795 okt. 25-én a direktórium, mint «Institut Nationalo»-t ismét helyreállította, három osztályra tagolta s I. Napoleon 1803-ban négy osztályra egészitette ki. 1806-ban az Institut de France nevet vette fel, 1811-ben hozzávette az impérialjelzőt, mignem 1814-ben Institut royal lőn a neve. Ismét életbe léptek a régebbi elnevezések, t. i. Académie francaise, A. des inscription el belles-lettres, A. des sciences, s mint negyedik osztály hozzájuk kapcsoltatott az Académie des beaux-arts. Mint ötödik A. lépett a már említettekhez Guizot meghagyására (1832-ben) az Acad. des sciences morales el politiques, mely már korábban is megvolt, mint az Institut national második osztálya, de amelyet Napoleon 1803-ban eltörölt. Egy hatodik osztályt is állított III. Napoleon I. (1855-ben), a politika, közigazgatás és pénzügy müvelésére, mely azonban már 1866-ban megszünt.
Mindegyik osztály maga tölti be szabad választás útján az illető megürült helyeket az államfő utólagos jóváhagyásával. Az Institut minden rendes tagja évi 1500, s mindegyik osztály titkára évi 6000 frank jövedelmet húz: Az osztályok külön-külön üléseznek; csakis egyszer egy évben, okt. 25-én (Ill. Napoleon alatt aug. 14-én, a napoleoni napon) gyülnek össze az Institut összes tagjai egy ünnepélyes nagy gyülésben. Ezen az ülésen hirdetik ki a pályadíjakat, melyek az egész Institutot illetik, nevezetesen a 20,000 frankos kétéves díjat, melyet felváltva adnak ki az egyes osztályok és a Volney-féle nyelvdíjat, melyre nézve az Institut kebeléből kiküldött bizottság határoz. Az Institut üléseit saját palotájában tartja. Az első oszt., a francia A. (Académie française), híven ragaszkodva eredeti szabályaihoz s megtartva 40 tagját (les Quarantes) kizárólag a francia nyelvet és irodalmat ápolja; főműve a nagy «Dictionnaire de l'Académie» . (először 1694; 7. kiadás 1878). Ezenkivül kiadja a «Dictionnaire historigue de la langue française»-t, melynek első kötete 1858-ban jelent meg. Kiváló befolyást gyakorol a francia irodalomra az által is, hogy évenkint számos pályadíjat fordít érdemes művek jutalmazására. Ezenkivül számos díj (erénydíjak) áll rendelkezésére, nemes tettek megjutalmazására. A második oszt., a feliratok és széptudományok A.-ja (Academie des inscriptions el belles-lettres), történelemmel, régészettel és a klasszikus irodalommal foglalkozik. 40 rendes, 10 szabad, 8 külföldi, 50 levelező tagja van; egy 2000 frankos évdíj felett rendelkezik s ezenkivül a Gobert-féle (körülbelül 10,000 frankos) díjjal, a francia történelmet tárgyaló legjobb munka jutalmazására. A harmadik oszt. a tudományok A.-ja (Académie des sciences), a természetrajzot, a fizikát, kémiát és matematikát műveli. 68 rendes, 10 szabad, 8 külföldi és 100 levelező tagja van és 11 szakosztályra oszlik. Számos díj mellett egy 3000 frankos évdíjat fordíthat a leghasznosabb felfedezés díjazására. A «Cemptes rendus hebdomadaires des. séances»-t és a «Mémoires»-t adja ki. A negyedik oszt. a szépművészetek A.-ja (Académie des beaux-arts). 41 rendes, 10 szabad, 10 idegen és 40 levelező tagja van, kik 5 szakosztályt képeznek. Főleg a «Dictionnaire de l'Académie des beaux-arts»-on dolgozik, melyből eddig 4 kötet jelent meg; ezenkivül véleményt nyilvánit és számos jutalomdíjat ad ki. Az ötödik oszt., Académie des sciences morales el politiques, 40 rendes, 6 szabad, 6 idegen és 48 levelező tagból áll. Ez az osztály a bölcsészeti, történelmi-politikai és jogi-nemzetgazdászati tudományokat műveli. Ez is több pályadíj felett rendelkezik. 1835 óta a «Mémoires»-t és 1842 óta a «Séances el travaux»-t adja ki.
A tudományos világban igen nagy tekintélynek örvend az, aki tagja a francia Institutnak. Nagy eredményeket ért el az első osztály a nemzeti irodalom konszolidálása által, a második osztály a régészet és a keleti nyelvek s a harmadik a matematikai földrajz és a csillagászat különösen a fokmérés terén. Franciaországban az ínstitut de France-on kívül még igen sok A. van a régi département-ok székhelyein; mindnyájan tudós társaságok és «Mémoires»-t adnak ki, melyekről a «Revue des sociétés savantes» hoz jelentést. Nevezetesebbek a lyoni (1700 óta), cseni (1705), marsellle-i (1726), roueni (1736), dijoni (1740), montaubani (1744), amiensi (1750), bordeaux-i (1753), touleuse-i (1782), stb. akadémiák, összesen mintegy 30.
Németország akadémiái.
A német A.-k közt a legrégibb a berlini tudományos A. «Societät der Wissenschaften» címmel alapította I. Frigyes (1700) Leibnitz nagyszerü tervezete szerint, de csak 1711-ben nyílt meg. Első elnöke Leibnitz volt. I. Frigyes Vilmos alatt háttérbe szorult és elnyomatott, mignem II. Frigyes alatt Maupertn is francia minta szerint ujjászervezte. Több változást szenvedve, 1812 jan. 24-én nyerte maig megtartott szervezetét. E szerint négy és pedig fizíkai, matematikai, filozofiai és históriai szakosztályra oszlik. Ugy az első kettő, mint az utolsó kettő együtt egy-egy külön osztályt képez. Mindegyik osztálynak két élethossziglan választott titkára van, kik negyedévi tartammal felváltva elnökölnek az osztályok ülésein s 1200 márka fizetést húznak. A tagok részint rendes, részint külföldi, tiszteleti és levelező tagok. A rendes tagok (körülbelül 60, mindegyik 600 márka fizetéssel) minden csütörtökön összes ülést s minden hétfőn osztályonként felváltva osztályülést tartanak. Az Akadémia értekezéseinek színe-javát évről-évre kiadja és pedig régebben «Mémeires de l'Académie royale des sciences el belles-lettres á Berlin», ujabban pedig «Abhandlungen» cím alatt, mig a «Monatsberichte»-k az egyes ülésekről hoznak rövid jelentést. Az évi jutalomdíjak kiosztása Leibnitz az alapító születésnapján történik. Egy évben kétszer és pedig az uralkodó király születése napján és jan. 24-én, mint az A. alapításának évfordulóján nyilvános ülést tart az A.
A német A.-k közt a második hely az 1759-ben alapitott müncheni tud. A.-t illeti meg. Kezdetben főleg csak a német történelem művelésére szorítkozott ez időkből való az értékes «Monumenta Boica»; majd 1809-ben működését szélesebb, általánosabb tudományos alapokra fektette s 1829-ben három osztályra tagozódott: és pedig egy filozofiai-nyelvészeti, egy történelmi és egy matematikai-fizikai osztályra. Midőn II. Maximilián (1858-ban) egy az A.-val egybekapcsolt történelmi bizottságot létesített ismét a történelem müvelése lépett előtérbe. Értekezései «Abhand lungen der Bayrischen A.» cím alatt jelennek meg.
A göttingai «Königliche Societät» (később «tudós társaság») 1752-ben alapíttatott HallerAlbrecht ösztönzésére és 1770-ben nyert célszerü szervezetet. Egy matematikai, egy fizikai és egy történelmi osztályra tagozódik s havonkint egy ülést tart. Rendes, levelező és tiszteleti tagjai vannak s egy 50 aranyas évi pályadljjal rendelkezik. 1752 óta a «Commentarii Societatis»-t, 1772 óta a «Novi Comment. Soc.»-t adja ki, továbbá «Értekezések»-et. Az A. kiváló eredményeket tud felmutatni főleg a természet-tudományok terén. Egyik főérdeme ezenkivül Németország irodalmi-kritikai folyóiratai legrégiebbikének, a «Göttingische gelehrte Anzeigen»-nek alapítása és fentartása.
Németország többi A.-i a «közhasznu tudományok kír. akadémiája» Erfurtban (1758-ban alapítva), az «oberlausitzi tudós társaság» Görlitzben (1779 óta) és a «kir. szász tudós társaság» Lipcsében. Az utóbbi 1846 jul. 1-én nyilt meg s főleg nyelvészeti, történelmi, matematikai és filozofiai vizsgálatokkal foglalkozik. Egy nyelvészeti-történelmi és egy matematikai-fizikai osztályra oszlik tagjai részben rendes (legfölebb 70), részben tiszteleti tagok. Évenkint két nyilvános ülést tart és pályadíjakat tűz ki. Értekezéseit kinyomatja és pedig 1849 óta a két osztályéit elkülönítve.
Ausztria A.-i
közt legrégibb a «Cseh tudós társaság» Prágában, mely 1769-ben alakult mint magántársulat és 1785-ben lőn állami testületnek elismerve: Ezután a bécsi «Császári tud. Akadémia», mely egy 1847 máj. 30-án kelt potens-sel alapíttatott. Két esztályra oszlik és pedig egy filozofiai-nyelvészeti és történelmi és egy matematikai-természettudómányira. 60 rendes, 24 tiszteleti és 120 levelező tagja van Kiadásai fedezésére évi 40,000 frt segélyt kap. Élén egy elnök három évenkint ujra választva -, egy alelnök és két titkár áll. 1850 óta emlékiratokat és üléseiről jelentéseket hoz nyilvánosságra; becses tudományos munkákat ad ki s főleg az osztrák történelem terén fejt ki nagyobb munkásságot. Említendő még a krakkói tud. A.
Olaszországban
mely állam az ujabb A.-k hazájának nevezhető a már említetteken kivül számos A. keletkezett. Többnyire valamely buzdító, lelkesítő jelzőt vettek fel cimükbe, minők: Accesi, Silenti, Ardenti, Inflammati stb., de leginkább csak az anyanyelv művelésével és költészettel foglalkoztak s így a különös A.-k nevezete alá sorolhatók. Általánosabb iránya van a még most is tekintélyes firenzei A: nak, melyben több A. (az Accademia del Cimento, A. di Botanica és mások) olvadt össze 1783-ban. A milanói A. 1820-ban Bolognából ahol 1731 óta a «Commentarii»-t adta ki helyeztetett át ide, most kir. intézet (Instituto Lombardo di scienze) s a «Memorie»-t adja ki. A genusi «Accademia deile scienze» is «Memorie»-t ad ki. A turini tud. A. 1757-ben alakult mint magánegyesület; 1783-ban lett királyi A.-vá. A mult században nagy tevékenységet fejtett ki, főleg a. matematikai és a fizikai tudományok terén. Említésre méltó olasz A.-k még a római tud. A.; a «kir. tud. A.» Nápolyban (1780-ban alapítva) a «kir. tud. A.» Lucca-ban (1585 óta) és Palermóban (1750 óta); a kir. «Instituto Veneto di scienze» Velencében (1806 óta); a. cataniai, messinai, rovigói, pistojai, sienai stb. A.-k, többnyire mind a régészet, a filozofia és a természet-tudományok terén működve.
Spanyolországban
a madridi «Real Academia espanola» melyet V. Fülöp alapított 1713-ban és Portugáliában az «Academia Real das Sciencias» (1779-ben alapítva) érdemelnek említést. Németalföld A.-i: a haarlemi «Hollandsch Maatschappy van wetenschappen» (1752 óta), a leideni kir. tud. A.-k és az amsterdami A. Ide sorolhatók még az akadémiai berendezésü, a müvészetek és tudományok terén működő társaságok Maastricht-ben, Utrecht-ben és Vlissingenben. Belgium A.-ja a brüsszeli «Académie royale des sciences» három osztálylyal (tudomány, irodalom és művészet) 1773-ban alapíttatott. L. bővebben Mailly, Histoire de l'Académie des sciences etc. de Bruxelles.
Oroszországban
a pétervári «császári tudományos akad.» foglalja el az első helyet. Már Nagy Péter foglalkozott ez A. eszméjével, de csak I. Katalin valósította meg 1728-ban. Az intézet fentartására 30,000 rubelt engedélyezett; ezenkivül évi fizetést adott valódi tagjainak (számra 15), akik közt Nicolle, Bernoulli, Wolf stb. a nevesebbek. Az A. sok hányattatás után Erzsébet alatt emelkedett a virágzás magas fokára. Ő ugyanis az A. javadalmazását 60,000 rubelre emelte szervezetét részben módosította, a szépművészetek művelésére új osztályt fűzött hozzá, mely osztály azonban már 1764-ben ismét különvált az A: tól. Az A. főérdeme az ázsiai nyelvek kipuhatolása és a Kelet alapos megismerése. Gazdag kézirat-gyüjteménye, hatalmas könyvtára, érem- és egyéb gyüjteményei híresek. Értekezései 1726-tól 1716-ig «Commentarii academiae scientiarum imperialis Petropolitanae», majd (1747-1775) «Novi commentarii» (1777-1782) «Acta», (1783-1802) «Nova Acta» cím alatt jelentek meg. 1803 óta megjelennek a «Mémoires», 1836-42-ig a «Bulletin scientifique». Az 1783-ban alapított orosz nyelvművelő A. 1841-ben egybeolvadt a csász. tud. A.-val. Említést érdemelnek még a varsói tudós társaság, (1824-ben alapítva), .továbbá a finn helsingforsi «Societas scientiarum Fennicab, melynek a nyelvtudomány terén vannak kiváló érdemei; «Acta»-i 1842 óta jelennek meg. Svédország akadémiái: a stockholmi kir. tud. A. (Svenska Akademien); eleinte hat tudósból (köztük Linné) álló magánegyesület, mely 1741-ben nyert királyi megerősítést. Értekezései évenkint megjelennek. 1799 óta hét osztályra tagozódik és 18 tagból áll. Ugyanott van a «Witterhets historie och antiquitets Akademien» (1753-ban alapítva), továbbá az upsalai «Kongliga wetenskaps Societaten» (1740 óta) és egy «Kongliga wetenskaps och witterhets Samhallet» Gotenburgban (1773 óta). Norvégia akadémiái: a «Videnskabs-Selskabet Kristiániában (1859-ben alakult) és a «Kongelige Norske Videnskabers Selskab» Drontheimban (Gunnerus püspök alapította 1760-ban). Dánia akadémiája a kopenhágai tud.A. (Kongalige Danske Videnskabernes Selskab), mely kezdetben ugyancsak magánegyesület volt, mignem VI. Keresztély 1743-ban kir. intézetté tette: Főleg a matematika, fizika és természetrajz terén fejt ki munkásságot.
Nagy-Britanniában és Irlandban
nem igen találunk akadémiai szervezettel felruházott tudós társaságokat melyek a tudományt általánosan művelnék hanem oly társaságokat (societies), melyek a tudomány egyes, különös ágait művelik. Három nagy és híres intézete is csaknem kizárólag a matematikai és a természettudományokat müveli. Ezek névszerint: a londoni Royal Society (1663-ban alapítva), mely évenkint egy kötet «Philosophical Transactions»-t ad ki (l. még alább), továbbá az edinburghi RoyaL Society (1783 óta) és az 1782-ben alapitott dublini Royal Academy of science, melynek kiadványai «Transactions» és «Proceedings» címmel jelennek meg.
Északamerikai Egyesült Államok
Kiválóan, gazdagok A.-ákban és hasonló intézetekben az Északamerikai Egyesült Államok, ahol évről-évre keletkeznek gazdagon javadalmazott A: k. A legrégibbek: a bostoni «American Academy of arts and sciences» (1780-ban alapítva), mely a tudomány és művészet összes ágainak művelését tűzi ki feladatául; továbbá a philadelphiai «American philosophical Society», melyet Franklin B. alapított s 1780-ban nyert megerősítést. Említésre méltók ezeken kivül: az «Albany Institnte» (1787) és a «Literary and philosophical Society» (1791 óta) New-Yorkban, mely két évenkint ad ki egy kötet «Transactions»-t és havonkint tart üléseket; a newhaveni «Connecticut Academy of arts and sciences» (1799 óta); a washingtoni «Columbian Institute» (1821 óta), melynek ülésein az Egyesült Államok elnöke elnököl; a «Smithsonian Institution» (1848 óta) és a «National Academy of sciences» mely mint nemzeti intézet alapíttatott 1863-ban mindkettő Washingtonban; a «Chicago Acacdemy of sciences» (1856) és mások. Jelenleg az Egyesült Államok csaknem minden nagyobb városának megvan a maga A.-ja v. tudós társasága. Amerika más részeiből kiemelendő a császári tudományos akadémia Rio de Janeiróban.
Szorosabb értelemben vett A.-k a Keleten
a császári «Endsümeni danis» Konstantinápolyban (1851 óta) és az «Institut Égyptien» Alexandriában (1859 óta). De Ázsiában is vannak akadémiai szervezettel biró tudós társaságok, így: a kalkuttai Asiatic Society (1784), mely a fontos «Asiatic Researches»-t adja ki; a batáviai tudós társaság (1778); a szmirnai (1826) és a bombay-i tudós társaság stb.
Ausztráliában
kitünnek munkásságuk által: a Royal Societies Sydneyben, Melbourneban, Hobartban; a «New Zealand Institute» Wellingtonban és a «South Australian Institute» Adelaideban.
A tudomány valamely különös ágával foglalkozó A.-k
Vannak azonkivül A.-k, melyek a tudomány valamely különös ágával foglalkoznak. Nyelvbúvárlattal foglalkoznak a következők: A legrégibb ilynemü A.-t, mely a nyelvkritikának volt szentelve, Aldus Pius Manutius nyitotta meg 1495-ben Velencében. Ez az A. főleg a sajtó alá kerülő klaszszikusok szöveg javításán fáradozott. Hasonló célja volt az Accademia Veneta-nak (1593). A legfontosabb e nemü A. azonban a már emlitett firenzei Accademia delta Crusca v. Academia furfuratorum. Madridban is van egy ilyen A., melynek főműve, a nagy spanyol szótár, megérdemelt elismerésnek örvend. Ilyen nyelvbúvárló A.-k vannak Pétervártt és Stockholmban is. A régészettel , szintén több A. foglalkozik. Igy a cortonai (Olaszországban) Accademia etrusca az etruriai régiségek kikutatására (1727-ben) és az upsalai A. hasonló célra (Svédországban) 1710-ben alapítva. Mindkettő becses műveket hozott létre. Az összes ilynemü intézeteket felülmúlja azonban a már említett Académie des inscriptions Párisban. A régiségek terén gazdag anyag állt rendelkezésére az olasz tudós társaságoknak. Erre a körülményre való tekintettel, állította fel Tanacci miniszter Nápolyban (1755-ben) a herculánumi A.-t. Ez főleg a Herculanumban és Pompejiben talált régiségeket vizsgálja. Értekezései 1775 óta jelennek meg és «Antichitá di Ercolano» címet viselik. 1807-ben keletkezett Firenzében egy A. a toscanai régiségek feldolgozására, mig Párisban 1805-ben a kelta A., mely utóbbi 1814-ben a «Société des Antignaires de France» nevet vette fel. Manapság Anglia és Franciaórszág csaknem minden nagyobb-városában vannak ilynemü, régészettel foglalkozó társaságok, melyek már több nagybecsü emlékiratot bocsátottak közre. Számos A. működik sikerrel kizárólag a természettudományok terén. Ilyen a londoni Royal Society, mely eleinte néhány természetbúvár magánegyesülete volt, mignem II. Károly 1663-ban «Királyi privilegizált társaság»-gá tette. Világhírre tett szert, midőn (1703ban) Newton lett az elnöke. A társaságnak melyben helyet foglalnak a brit birodalom összes kiváló tudósai-élén egy elnök áll a tagok közül kiszemelt 21 tanácsossal; ezenkivül két állandó titkára van. A felvételhez legalább három tag ajánlása szükséges, kik ajánlottuknak tudományos érdemeit nyílvánosan előterjeszteni kötelesek. Kétharmad szótöbbség dönt a felvétetnél. Rendes üléseit a téli félévben tartja, s pedig minden csütörtökön a Somerset-palotában Londonban. A társaság nagyhírü kiadványai a «Philosophical Transactions» nevet viselik. Ugyancsak főleg természettudományokkad foglalkoznak a Royal Societies Edinburgban és Dublinban. Ilyen matematikával és természet-tudománynyal foglalkozó A. szervezetü külföldi régibb társaságok: a genfi «Société de physique el d'histoire naturelle»; a páduai «Accademia delle scienze» (1520); a pétervári «Császári ásványtani társaság»: a római Accademia dei Lincei (1590), melynek a nagy Galilei is tagja volt; a bolognai «Institutum scientiarum el artium» (1737) stb. Az orvosi tudományok művelésére alapította J. L. Banschius (1652-ben) Bécsben a természetvízsgálók «Leopoldinische Akademie»-jét «Academia naturse curiosorum» névvel, mely később I. Lipót és VII. Károly császár tiszteletére az «A. Caesarea Leopoldino-Carolina Germanica naturae curiosorum» nevet vette fel s központja 1808 óta Bonnban, majd Jenában és Drezdában volt. Kiadványai különféle címmel jelentek meg. (Igy «Miscellanea curiosorum», «Ephemerides», «Acta», «Nova Acta» és «Leopotdina».) Orvosi akadémiák vannak még: Velencében 1701), Pétervártt (1799), Párisban (1820), Brüszzelben (1841) stb.
