Bántalom
Bántalom (magánjogi, delictum privatum) alatt a régibb magyar magánjogban azokat a jogellenes cselekményeket értették, melyek sem bűnvád, sem rendőri fenyítés tárgyát nem képezték, hanem amelyek miatt a sértett fél magánkeresettel (actio privata) élhetett. A magánjogi B.-ak közé tartoznak: a) a nagyobb és a kisebb hatalmaskodás (l. Hatalmaskodás), b) a nyelvváltság esetei (l. o.), c) a vértagadás (l. o.), d) az álarcosság (l. Álarc), e) idegen okiratok és levelek letartóztatása (l.. Levelek körüli vétségek) és f) a patvarkodás (l. o.); a sértett fél teljes elégtételt követelhetett s ez vagy az ugynevezett emberdijból homagium (l. o.) v. birságból (l. o.) állott. A dij nagysága a sértett személye rendi állásához képest különbözően volt megállapítva. A magánj. B.-ak intézménye a hazai jogrendszer átalakulása, nevezetesen a törvénykönyvek (1878. V. t.-c. és 1879. XL. t.-c.) életbeléptetése folytán elvesztette gyakorlati jelentőségét.
