Bélgyuladás
Bélgyuladás (enteritis), a bél egyes v. összes hártyáira kiterjedő gyuladásos folyamat. Az olyan gyuladást, amely a bél savós hártyájára szoritkozik, hashártya-gyuladásnak (peritonitis) nevezik. A bél izomhártyájának izolált gyuladása igen ritka és igy a bélgyuladás fogalma nagyjában a bél nyákhártyájának gyuladását jelenti. Ide tartozik a bélkatarrus is, mely ha két hétnél nem tart tovább, akut, ha tovább tart, kronikus. A kettő közt sokszor átmeneti alakok fordulnak elő. A gyuladást különböző lokalizációja szerint különböző névvel jelölik. Jól kifejezett megjelenésmódjuk folytán külön helyen tárgyalandók a vakbélgyuladás (typhlitis) és a végbélgyuladás (proctitis). Az előbbit többnyire a vakbélbe jutott idegen testek, p. gyümölcsmagvak v. székrekedés következtében nagy fokban beszáradt bélsárrögök okozzák és a lob a környező szövetekre is átterjed (peri- és paratyphlitis). Jelei lehetnek: a vakbél táj fájdalmassága, ugyanitt tapintható duzzanat, makacs székrekedés, néha láz. Következményei bélelzáródás, bélsárhányás, a bél áttörése, halálos hashártyagyuladás stb. Kezelésénél a bél átjárhatóságának fentartása mellett lobellenes eljárás jön tekintetbe. Az akut B. okai lehetnek: túlságos mennyiségü vagy abnormis összetételü béltartalom; pangó bélsár székrekedésnél, bélférgek, infuzóriumok, meghülés, mérgezések, abnormis összetételü emésztőnedvek által végzett rendellenes emésztés, vérkeringési zavarok, a szomszéd szervek gyuladásai, fertőző, lázas, kachexiához vezető betegségek, a bélfal megbetegedései (p. fekélyek stb.). A kronikus bélkatarrus az akutból fejlődik. Az akut bélkatarrus tünetei: hasmenés, azaz a béltartalomnak a fokozott peristaltica által való gyorsabb továbbvittele és a viznek részint ezen okból, részint a felszivódást gátló más körülményekből következő kisebbfoku fölvétele (a hasmenés leginkább a vastagbél katarrusánál fordul elő, mig magasan fekvő, vagy végbélkatarrusnál hiányozhatik); a gyakran kólikáig fokozódó fájdalom; folytonos székelési inger (tenesmus); korgás, a belek felpuffadása. A duodenum katarrusánál: hányás, sárgaság, étvágytalanság, gyöngeség; fokozott szomj. Akut bélkatarrus esetében a beteget ágyba kell fektetni; a fájó hasra meleg borogatást kell tenni, az étkezést lehetőleg teljesen megszorítani. Abnormis béltartalomnál a bél kiürítésére előbb hashajtók rendelendők. A hasmenés elleni gyógyszerek közül legfontosabbak az opium és készítményei, az után összehuzó szerek: plumbum aceticum, tannin, alunem stb., melyek kellő étrend mellett kronikus bélkatarrusnál is alkalmaztatnak. A difteritikus lob - anatomiai értelemben - mint primaer vastag- és végbélmegbetegedés, a vérhas (dysenteria) alapját képezi. Másodlagos difteritikus lob előjön a legkülönfélébb fertőző betegségek következtében, néha Bright-kórnál, tuberkulózisnál, karcinózisnál. Mint ilyen néha tünetek nélkül, máskor a vérhas tünetei közt folyik le. Az enteritis phlegmonosa genyedéshez vezető lob, mely különösen a duodenumnak nyákhártya alatti kötőszövetében jön elő. Jellemző tünetei nincsenek.
