Beporzás
Beporzás v. beporódás (növ., Blüthenbestäubung), az az időszak, midőn a virágban levő teljesen kifejlődött hímgömbök felrepedeznek s a hímpor v. virágpor a bibére szóródik, vagy más, külső hozzájárulás következtében a bibére jut. Ha a virág pároséltü, vagyis a himek meg a termő ugyanabban a virágban fejlődnek, akkor, még pedig ha a bibe lentebb van mint a hímgömbök, a hímpor könnyen a bibére juthat. Ha a bibe fentebb van, akkor a virág nem ritkán lekonyul, s ekkor a himpor szintén ráhullhat a bibére. A B.-nak azonban számos nehézsége van. Igy az egyivaru v. különéltü virágok (l. Egylaki és Kétlaki virágok) himje ée termője nem egy virágban fejlődik, sőt a himpor nem ritkán hosszu útról jut a bibére. De a pároséltü virágok himje és termője sem egyszer kész és fogékony a termékenyítésre, pedig enélkül termékenyülés lehetetlen, mert a himpor az oly bibén nem kezdheti meg a termékenyítés folyamatát, amelyen még a bibeszemölcsök s a ragadós anyag nincs készen, vagy amely bibe már hervadásnak indul. Az olyan pároséltü virágokat, amelyeknek a himje és termője ugyanabban a virágban a termékenyítésre nem egyszerre kész, dichogamoknak nevezik. De ha a him és a termő a beporzásra meg a termékenyülésre egy időben kész is, még sok más akadályozhatja vagy meghiusíthatja az önöntermékenyítést. Igy p. a termékenyítő részek gyakran oly helyzetben lehetnek, hogy a por nem hullhat a bibére. A virágban lehet továbbá olyan berendezés, mely ott, hol az önönporzás különben lehetséges, a virágnak egy más idegen virág himporával való termékenyítését nagy mértékben megkönnyíti v. bizonyosan létre is hozza. A tapasztalás azt is bizonyítja, hogy sok pároséltü növény egyes virágának önöntermékenyüléséből kevés vagy kevéssé életre való mag lesz, sőt a termékenyülése magtalan is maradhat. Nagyobb az eredmény, ha a virágok egymást kölcsönösen porozzák. A virágzó növények között aránylag ritka az az eset, amidőn egy virágnak önöntermékenyítése az egyedül lehetséges mód lenne. A többi esetben két virágnak kölcsönporzása, illetőleg termékenyítése, vagyis keresztezés szokott megesni. Erre a célra vagy egy ugyanazon növénypéldánynak két virága, vagy ugyanannak a fajnak két individuumán levő virágok alkalmatosak. Ez a B. mesterséges is lehet, ha p. szőrecsettel vagy más módon a himport a bibére viszik. A természetben azonban külömböző módon és segítséggel a virágokban v. a virágzatban levő berendezés révén szokott a B. megtörténni. A himpornak a bibére jutását három természetes körülmény segíti elő: a viz, a levegő meg az élő állatok. E szerint vizporozta (hidrophilae), szélporozta (anemonphilae) és állatporozta (zoidiophilae) virágokat különböztetnek meg.
