Diospyros
Diospyros L. (növ., istenbuza, ébenfa, datolyaszilva), már a régi görögök előtt ismeretes növénynem az ébenfafélék családjából. Fák v. cserjék váltakozó, kétsoros, hosszukás, épszélü, bőrnemü levelekkel s a levelek hónaljában csoportosuló kétlaki, ritkán poligám harangalaku virágokkal, gömbölyü v. tojásalaku bogyóval. 160 faja mind a két földrész melegebb vidékein terem. Legismeretesebb fajai: a D. Lotus L. (Faba Groeca Plin., olasz datolyaszilva, lótuszbogyó, vad franciafa) 9 m. magas, néha bokoralaku, Észak-Afrikában s a Keleten. Kaukázus déli részén az örmény-kisázsiai felföldig vadon tenyésző, itt-ott Dél-Európában is ültetett, szürkészöld szinü fa, hosszas, tojásdad, szőrös levelekkel, barnás virágokkal és kékesfekete, végre sárgabarna, jóizü, apró cseresznye nagyságu, gömbölyó bogyóval, (fekete datolya, karachurma), mely hosszabb idei fekvés, vagy fagy után még jobb izü lesz. Piacon árulják, részint nyersen eszik, részint bort és szirupot készítenek belőle. Szürkészöld, kemény fáját (lótuszfa v. zöld ébenfa) feldolgozzák. Plinius szerint, terebélyes koronája miatt gyakran házak köré ültették. Olaszországban egész Veronáig, Piemontban, Svájc Tessin kantonjában ma is vadon nő, de valószinüleg ültetés folytán szaporodott el, mint nálunk a koronafa. Gyakran kertben is diszlik. Nagyobb és édesebb a D. Kaki L. fil. (khinai birs, kakifüge) középszerü fa v. bokor gyümölcse. A D. Virginiana L. alacsony fa, széles, hoszszas, hegyes, csak a visszáján szőrős levelekkel, fehér virágokkal, sárgás-piros naszpolya nagyságu gyümölcscsel (persimóna). Ennek ize nagyon összehuzó, de megfagyva nagyon kellemes; nyersen többféleképen elkészítve fogyasztják, sőt szeszitalt is főznek belőle. Az Egyesült-Államok fája, az európai keményebb telet kiállja. Éretlen bogyóját féreg ellen használják, fehér és kemény fáját feldolgozzák. A D. hirsuta L. fil. Ceilon szigetén honos, ennek a fáját kalamanderfa v. koromandelfa néven az esztergályos dolgozza fel. A D. ebenum stb. fajokat, l. Ébenfa.
