Fül

Teljes szövegű keresés

Fül (auris), a hallószervnek rendszerint a fej oldalán kiemelkedő és látható külső része, de boncolástani értelemben a koponya alapján elrejtett belső része is (l. az 1-4. ábrát).
Anatomiája.

1. ábra.
A hallószerv szerkezete félig vázlatosan (Czermák után). I. F a fülkagyló: kh Külsö hangjárat; dh dobhártya; D dobüreg; ka kalapács; ü üllő; k kengyel; o tojásdad lik; r kerek lik; E Eustach-féle kürt (vagy orrtrombita); fc félkörös hártyás csatorna; sr kerek hólyagocska; se elliptikus hólyag; am a félkörös csatorna tágulata; C csiga; SV a csiga csarnokjárata; ST annak dobüregi járata; pl pörgelemez; a a hallóideg; ci csgaideg. II. A dobgyürüre kifeszítet dobhártya (dh) a kalapácscsal és az üllövel. x-x a kalapács és üllö forgástengelyének iránya.}

2. ábra.
A hallószerv szövettani szerkezete félig vázlatosan. SV csarnokjárat; ST dobüri járat; Rh Reissner-féle hártya; dc csigajárat; Csp pörgetaraj: fa fogai annak; Dh Cori-hártya; Ds-Ds' Corti-sejtek; rl reczés hártya; Ht támasztó nyujtványok; Co Corti-oszlopok; ah alapi hártya; zp fogazott szél; vs vivőér-átmetszet; i idegrostok; aa alsó alakja a pörgelemeznek; f a csigajárat felháma; cpl csont pörgelemez; hpj hártyás pörgelemez; sh sejthalmaz; ssi belső pörgebarázda; JS pörgeszalag. Megjegyzendő hogy a Corti-hártyának; (Dh) tovább kellene futni s a három egymásután következő Corti-sejtet (Ds) befedni. (L. 4. ábra.).
A) Külső fül. Ennek a fejtől kiemelkedő része teszi a fülkagylót, tőle befelé van a külső hangvezeték, mely a dobhártyánál záródik. Feladata bevezetni a hanghullámkat a dobhártyáig, mely utóbbi a hallócsontocskák láncolatát rezgésbe hozza, ezek pedig azt átviszik a belső fület megtöltő folyadékon. 1. A fülkagyló a kifejlődött embernél átlag 5-7 cm. hosszu, 3,3 cm. széles testrész; felső csúcsa többnyire a szemöldökkel, cimpája a külső orr alsó részével áll egy szinvonalon. Idoma a vázát tevő porctól függ, lenn azonban a bőr tulmegy a porcon s a zsirszövettartalmu fülcimpává lesz. A fülkagyló körzeti szegélye ivalakban visszahajlik, mely szegélyt lécnek (helix) nevezik; ennek a legmagasabb domborulata alatt gyakran kis dudor van, amit Darwin-féle csúcsnak neveznek. A fülléctől befelé van az ellenléc, a külső hangvezeték előtt pedig a cáp emelkedik ki, vele szemben hátul van az ellencáp. A léc és ellenléc közötti nagy barázdát lécároknak, a külső hangvezeték bemeneténél fekvő mély árkot kagylóároknak nevezik. A fülkagyló hátulsó felszinén van a sajkakiemelkedés, az ellenléc barázdája és a kagylóduzzanat. A fülkagyló porcán halvány vörös szinü kicsiny fülizmok vannak, egy a külső felszinen, kettő a felső felszinen. Emlős állatoknál jobban kiterjednek a fülkagylóra és működésképesek, de az embernél e képesség megszünt. 2. A külső hangvezeték külső részét a porc, a belsőt csont teszi. A porcos hangvezetéket rostos kötőszövet rögzíti a csontos hangvezeték nyilásához, benne két kis hasadék van, megtöltve rugalmas rostos szövettel. A csontos külső hangvezeték rézsut vezet befelé, elülső falát egy saját csontlemez teszi, mögötte van a halántékcsont csecsnyujtványa, befelé egy köridomu barázda választja el a dobüregtől, mely barázdában a dobhártya van kifeszítve. A külső hangvezeték hosszusága átlag 24 mm., amiből a porcos részre 8, a csontosra 16 mm. jut. Minthogy a dobhártya rézsut áll, ennélfogva a külső hangvezeték fenn és hátul kurtább, mint lenn és elül; a hátulsó fal átlag 22, az elülső 27 mm. hosszu. A harántmetszetének idoma a bemenetnél elliptikus (9,08: 6,54 mm. Bezold). Legtágabb helye a csontos résznek a porcossal való egyesülési helyén van; belső végénél a dobhártya rézsutos állása miatt lenn ékidomu zug van. A külső hangvezeték majdnem vizszintesen és harántul fekszik, S idomu görbületet irva le; ennek az a haszna van, hogy a levegő benne pang, ami a dobhártyát a gyors hőelvonás ellen megvédi. A görbületek miatt nem látjuk a dobhártyát, csak ha a fülkagylót emeljük és a fülcsápot előrehuzzuk, látjuk a dobhártya egy részét, kivéve az alsó körzetét, éppen azt ne, a hová bevezetett apró idegen testek beékelődhetnek és gyuladást okozhatnak. A külső hangvezetéket takaró bőr erősen összefügg a porc és csonthártyával, befelé sima, finom; a bemenetnél szőrök vannak (hirci, bakszőr); a porcos hangvezetékben és a csontosnak tetején a bőralatti kötőszövetben találni a fülzsirmirigyeket, vörös vagy sárgaszinü nagy gomolymirigyeket, testük 0,2-1 mm., kivezető csövük 0,5 mm. hosszu; számuk 1000-2000. 3. A dobhártya (membrana tympani) finom kerek lemez, a külső hangvezeték vége és a dobüreg oldalsó fala között, körzetén odarögzítve a dobhártyai barázdához, a közepe befelé huzatik a kalapács nyele által (umbo, köldök); az utóbbi a dobhártya felső sarkától le egész a központján tul beléje van mélyesztve s emiatt már kivülről látszik mint átlátszatlan csik. Fent a dobhártyán egy duzzanat van a kalapács kurta nyujtványától. A pörölyduzzanat felett a dobhártya vékonyabb, kissé besüppedt s fenn éles határ nélkül átmegy a külső hangvezeték bőrébe, ezt petyhüdt résznek (Shrapnell-féle hártya) nevezik; rajta Rivinius egy finom likat irt le, azonban jelenléte nem mondható rendes állapotnak. A dobhártya magassága 10-11 mm., szélessége 9 mm., amiből a köldöke elé 3,5, mögéje 5,5 mm. jut. Állása rézsutos mind a vizszintes, mind a nyilirányu sikra; körzete lenn körülbelől 7 mm.-rel van beljebb, mint a legfelső pontja, ennélfogva a vizsintes sikkal lenn kifelé hegyes, fenn vele tompa szöget fog közre, amaz 45-45°, emez 125-135°; hires zenészeknél állítólag merőlegesebben áll, siketnémáknál közelebb a vizszinthez. A dobhártya elüls sarka beljebb van, mint a hátulsó, a külső hangvezeték elülső falával 50°, a hátulsóval tompa szöget fog közre. Szövete feszes és merev, mert nincsenek benne rugalmas rostok, vékony (0,1 mm.), mindamellett igen ellenállásképes. A hangvezeték mélységébe nézve a hártya legnagyobb része sötét, mert rézsutos állása miatt a fénysugarak nem verődnek vissza a szemlélő szemébe, csak az elülső alsó negyedén van egy háromoldalu fénylő hely (Wilde-féle fénykép), többnyire 2,5 mm. hosszu, alapjánál 1,5-2 mm. széles. Saját szövete finom és merev kötőszöveti kötegekből áll, sugaras irányuakból s köridomuakból; kivül finom köztakaró fedi, belül a dobüreg nyálkahártyája.

3. ábra. A halláscsontok egybefüggésben: k kalapács; u üllö; l lencsecsont; f kengyel fejecse.
B) Dobüreg megnyult, hosszukás szabálytalan négyoldalu, rézsutos állásu üreg, ugy hogy oldalsó fala egyszersmind előfelé, a belső hátrafelé is irányul, amazt nagyobbára a dobhártya, emezt a sziklacsont oldalsó felszine teszi; 45-50°-ban halik a középsikhoz, és mintegy 30°-ban a vizszintes siklaphoz. Elül átlag 3,3, a közepén 10-11, hátul 15 mm. széles; hossza kb. 15 mm. Hátulsó részén egy üregfüggelék van, amelyet dobfeletti öbölnek neveznek, ennek utána következik a bemenet a csecsüregbe. 1. A dobüreg tetejét a sziklacsontnak egy vékony csontlemeze: az u. n. dobfedél teszi; a csontlemez oldalsó része egy finom csonthasadéknál reáborul a halántékpikkelynek oldalsó szélére; a hasadékban finom vérerek mennek a kemény agyburoktól a döbüreg nyálkahártyájához s megfejtik a gyuladás átterjedését a dobüregből az agyvelőre. 2. A dobüreg oldalai falán a dobhártya van, azonkivül a dobcsontnak egy része. 3. A dobüreg fenekének legmélyebb helye a torkolati árok felett van s ettől csak vékony csontlemez által választatik el; ezen zug 2-4,5 mm.-el lejebb áll, mint a dobhártya legalsó körzete, éppen szemben a külső hangvezeték alsó zugával, azért a külső hangvezetékbe jutott apró idegen testek a dobhártya átfurása után ide rejtőzhetnek s heves gyuladásokra szolgálhatnak okul. 3. A dobüreg belsőfalát a sziklacsont oldalsó felszine teszi. Szemben a dobhártya elülső alsó negyedével van rajta a 8 mm.-re kiemelkedő előfok, e felett a kürtsövény halad vizszintesen hátrafelé s kis horoggal megszünik (kanálalaku nyujtvány) a peteidomu ablak felett, amely 3 mm. hosszu és 1,5 mm. magas. Lejebb van a kerek ablak, melyben a másodlagos dobhártya van kifeszítve. A dobüregben levegőn kivül a hallócsontocskák, ezeknek szalagjai és izmai vannak; falát nyálkahártya fedi. Az embernél és a legtöbb emlősnél 3 hallócsontocska van; ugymint a kalapács, üllő és a kengyel, amaz a dobhártyával, emez a tömkeleggel érintkezik; a madaraktól kezdve lefelé a csuszómászókig csak egy hallócsontocska van, egy pálcalaku képződmény, csúcsával a dobhártyához, kerek talpával a tömkeleg peteidomu ablakához rögzítve. 1. A kalapácsnak van nyele és megvastagodott feje; a kettő között van a nyaka, az utóbbi a dobhártya felső körzetén tul fekszik a dobfeletti öbölben; a nyele lenyul a dobüregbe s külső felszine oda van rögzítve a dobhártyához. A nyél felső végének külső felszinén egy kurta nyujtvány van, mely a dobhártya felső részét a Shrapnell-féle hártya alatt kidomborítja. A kalapácsnak elülső oldalán a finom hosszu nyujtvány beterjed a Glaser-féle hasadékba. A kalapács az embernél 8-9 mm. hosszu, 22-24 mgr. nehéz; a kurtanyujtvány 1,5-2 mm., a hosszabbik nyujtvány gyermekeknél 5-6 mm. hosszu, felnőtt egyénekben duzzadt s csak 1-1,5 mm. hosszu. 2. Az üllő kétgyökerü zápfoghoz hasonlít; teste laposdad négyoldalu, fenn izlap van rajta a kalapács fejével való izesülésre; az izlapon barázda van, melybe a kalapács fejének egy éle (zárófog) illeszkedik; ezen berendezésnek az a feladata, hogy a kalapács nyelének befelé mozgásakor a zárófoga belekapaszkodjék az üllőbe és ez kényszerüljön vele együtt befelé mozogni, mire a kengyel talpa kissé benyomatik a pete-idomu ablakba. Az üllő kurtább szára hátrafelé tart, 3-3,5 mm. hosszu, majdnem vizszintesen áll; az egész kurta nyujtvány, valamint az üllő teste és a dobhártya hátulsó-felső körzetén tul a dobfeletti öbölben feküsznek. Az üllő hosszabb szára derékszögben indul el a kurta nyujtványtól, ennél karcsubb, 4,5 mm. hosszu; függőlegesen és majdnem párirányosan áll a kalapács nyelével, de kissé hátrább és beljebb nyul le felülről a döbüregbe, szemben a dobhártya hátulsó-felső negyedével; a csúcsának belső oldalán laposdad gombocska van a kengyel fejével való izesülésre. 3. A kengyel talpi lemezből és két görbült ivszárból áll; 3,7 mm. hosszu, 2,3 mm. széles. Talpának körzete babidomu, beleilleszkedik a pete-idomu ablakba. Az elülső szár kurtább, a hátulsó hosszabb és gördültebb; mindkét szárnak belső felszinén barázda van, melyben hártya van kifeszítve. A két szár egyesülési helyén van a kis laposdad fejecske, melylyel a kalapács lencsecsontocskája izesül. A kalapácsnak és a kengyenek harántul csikolt rostu, saját izmaik vannak, u. m.: 1. A pörölyizom, körülbelül 2 cm. hosszu, orsó-idomu; más nyalábokkal ered az Eustach-féle kürt felső oldalán és az ikcsonton; a kürt felett a dobfeszítői félcsatornában hátraflé halad, vékony kerek ina a kanálalaku nyujtványt megkerülve befelé hajlik és a kalapács markolatának felső részéhez tapad. Miután az un iránya merőleges a dobhártyára, ennélfogva ha a pörlyizom összehuzódik, a kalapács markolatát befelé huzza és a dobhártyát megfeszíti. 2. A kengyelizmocska csak 7 mm. hosszu, kupidomu; a dobüreg hátulsó falán egy kis nyujtvány üregében ered, lefelé hajlik s finom ina a dobüreg hátulsó részében szabadon kifeszülve a kengyel fejéhez tapad. Az izom a kengyel fejét hátrafelé huzza, amidőn a kengyeltalp a peteidomu ablakból kissé kiemelkedik és akkor a nyomás a tömkelegben csökken. A dobüreg összes falát, vmint a benne fekvő képződményeket is finom nyálkahártya fedi s innen bevonul az Eustach-féle kürtbe meg a csecsüregekbe; a nyálkahártya bevonja a hallócsontocskákat és az izmok inát is, a csontos kiemelkedések között pedig helyenkint redőket vág; a redők és a dobüreg falai között némely helyen bemélyedések vannak, amelyeket dobüregi tasakoknak neveznek.
C) A dobüreg mögött fekvő csecsnyujtványban vannak a csecs-sejtek; a dobüreggel való összefüggést egy nagyobb efféle sejt, az u. n. csecsbarlang közvetíti. A csecs-sejtek tekintetében sok az egyéni változat; néha az egész csecsnyujtvány inkább üreges, máskor majdnem egészen szivacsos csontanyag van benne. Az üregeket finom nyálkahártya fedi. A csecsüregeknek nincs lényeges befolyásuk a hallásra; inkább azért vannak jelen, hogy a koponyacsontokat könnyítsék.
D) Az Eustach-féle kürt laposdad hosszukás cső a koponya alapján; hátulsó szükebb nyilása a dobüregben, elülső tágabb nyilása a garatban van, l. Eustach-féle kürt.
E) A hallótömkeleg (v. belső fül), kemény csontos tokból és ebben fekvő hártyás képződményekből áll; az utóbbin végződnek bizonyos helyeken a halló-ideg szálai. A csontos tömkeleg a sziklacsontban fekszik és ennek állományával összeforradt, de ébrényeknél és ujszülötteknél késsel a kevésbé kemény sziklacsontból kifejthető, tehát bizonyos önállósága van. Áll: a tornácból, 3 ivjáratból, a fülcsigából és a zsilipekből. Összes hossza a felnőtt emberben körülbelül 20 mm., falának vastagsága 2-3 mm. 1. A tornác, sima falaktól körülvett kicsiny, laposdad üreg a csiga és az ivjáratok között, 5,5-6 mm. hosszu, 5,5-6 mm. magas, 3,5 mm. széles, elől a csiga, hátul az ivjáratok nyilnak bele. Oldalsó falán van a pete-idomu ablak; belső falán taréj vonul le s felosztja e falat két bemélyedésre: elől a kerek, hátul az elliptikus árokra. A tornáctaréj felső végén és a két árkocskában finom likacskák vannak (szitalikak) a tornácideg szálainak bebocsátására. 2. A három csontos ivjárat közül kettő függőlegesen áll a sziklacsont tengelyére, egy vizszintesen, a függőlegesek közül egyik harántul, a másik nyilirányban. Mindegyik ivjáratnak egyik végén hosszukás duzzanat van, mit korsócskának neveznek. A nyilirányu ivjárat felső szára a haránttal együtt egy 4 mm. hosszu közös csatornává egyesül, azért a 3 ivjáratnak csak 5 nyilása van a tornác hátulsó falán. Az ivjáratok haránt átmetszete kissé laposdad (1,5-0,8 mm.), hosszuk átlag 15 mm. 3. A fülcsiga a tengelye körül pörge-alakban felcsavart kerekded csőből áll, mely előhaladása közben fokozatosan szükül; a kanyarulatok száma az embernél 21/2-23/4, némely emlősnél kevesebb, p. a ceteknél csak 11/2-2, csőrös emlősöknél alig 1; más emlősöknél több, p. sok rágcsálónál 5. A csigacső kezdete egy 5 mm. hosszu darabon még egyenes, azután jön a pörge rész, mely a tengelye körül csavarodva emelkedik; az utolsó fordulatot lapos csontlemezke: a kupola takarja. Az egész csigacső 33-34 mm. hosszu, a középső kanyarulat 1,5 mm. átmérőjü. A tengely harántul áll a sziklacsont tengelyére, alapja befelé, csúcsa oldalfelé fekszik. A csigajáratokat egymástól elválasztó csontos válaszfal végdarabja tölcséralaku kis üreget zár körül a kupola alatt. A csigatengely alapján sok finom nyilás van s vezet be, onnan pedig a finom csatornácskák s a bennük fekvő csiga-ideg szálai áthajolnak a tengelyre derékszögben illesztett pörge csontlemezbe; ez a csigacső szélességének mintegy a közepéig ér és pörgelemez szabad szélét a csigacső oldalsó falával a hártyás pörgelemez köti össze és a csigacsövet felső és alsó járatra v. lépcsőre osztja, melyek közül a felső a tornácba nyilik (tornáclépcső), az alsó a kerek likhoz megy és itt a másodlagos dobhártya által elválasztatik a dobüregtől (dobüregi lépcső). A harmadik feljáratban a csontos pörgelemez sarló-alaku csúcscsal szünik meg, homoru széle a tengelylemez felé néz és azzal kis likat zár körül (pörge csigalik); ezen likon át a tornáclépcső a csigalépcsővel nyiltan közlekedik. 4. A tornáczsilip a tornác belső falán kezdődik szük nyilással, befelé tartva átjárja a sziklacsontot s hosszukás résben végződik a sziklacsont hátulsó felszinén, összes hossza 5-7 mm.; benne van a hártyás tornáczsilip és egy finom vivőér. A csigazsilip a csiga dobüregi lépcsőjének elején kezdődik s a sziklacsontban lefelé haladva háromoldalu nyilással a sziklacsont hátulsó szögletén végződik, körülbelül 10 mm. hosszu; kötőszövet, nyirokerek és kis vivőér van benne. A hártyás tömkeleg. A csontos tömkeleg falát finom csonthártya takarja, üregében pedig folyadékba beágyazva van a hártyás tömkeleg, egészben véve a csontos tömkeleg formája szerint mintázva, de némi eltérésekkel. 1. A tornácban két hártyás tömlő van, amelyek csak egy keskeny cső utján közlekednek egymással; a nagyobbik tömlő (5,5-6 mm. hosszu) az elliptikus árkocskában fekszik; a kisebbik (2-3 mm.) tömlő előbbre van elhelyezve a kerek árkocskában. Az utriculus felső külső oldalán nyilnak az ivjáratok korsócskái; a sacculus alsó részétől egy kurta és szük cső megy a csigacső kezdetéhez. 2. A hártyás ivjáratok a csont vastagságának mintegy csak a negyedrészét töltik meg, de a korsócskájuk elég tág; haránt átmetszetük petéded. 3. A csiga hártyás része a hártyás pörge lemezen van elhelyezve, s ugy mint ez, pörge-alakban felcsavarodott szük csőből áll (csigajárat), fenn a harmadik féljárat tölcsérkéjében vakon végződik. A hártyás tömkeleg belsejét viztiszta folyadék tölti meg s igy az összes hártyás tömkeleg folyadékban uszik, amelynek rezgései közvetetlenül behatnak a hártyás tömkeleg idegvég készülékére. Az idegvégződési helyek a hártyás tömkeleg falán sárgafehér szinükön ismerhetők meg. Az utriculusban és a sacculusban az idegfolt a belső falon van, 2-4-3 mm. átmérőjü. A hártyás korsócskákban az idegfolt taréjalakban mintegy 0,15 mm.-re nyulik be a korsócskába (hallótaréj). Mindemez idegvégződési helyeken górcsövi kicsinységü szénsavas mészjegecekből álló por, u. n. fülhomok van.

4. ábra. A csiga radiális metszete. i hallóideg; m csiga-orsó csontállománya; cf a csiga csontos tokja, Gs a pörgelemez idegducai; ST a csiga dobüregei; SV annak elöcsarnoki tornáca v. menete v. járata; a a két skála között lévö alapi hártya; Rh Reissner-féle hártya; C Corti-féle fedöhártya; Ci Corti-féle ivek; dc csigajárat; lso csontos pörgelemez; lsm hártyás pörgelemez.
A Corti gróf nevéről elnevezett s általa felfedezett szerv a hallószerv u. n. labirintjában (tömkeleg) van; nevezetesen annak a csigájában (C), amelyben a tiszta hangok felfogására való idegvégkészülék, az éppen említett Corti-féle szerv van elrejtve. A csiga szerkezete a következő: A csiga maga 21/2-szer van megcsavarodva és egy csontos és ezzel egybefüggő hártyás pörgelemezzel egy felső, u. n. csarnokjáratra (scala vestibuli, l. 4. ábra SV) és egy alsóra,az u. n. dobüregi járatra (ST) van osztva. A felső említett csarnoki járatot ismét az u. n. Reissner-féle hártya (Rh) választja kétfelé: nevezetesen az u. n. csigajárattá és egy e fölötti másik ürré. A csigajárat rejti magában a hangfelfogó idegvégkészüléket, amelyet Corti nevéről neveztek el. Maga a Cortiszerv Corti oszlopokból (CO) áll, a melyek iveket alkotnak, mint a házfedél egymásba fogózkodó szarufái, továbbá az elülső és hátulsó Corti oszlopok előtt és mögött levő Corti-féle, vagy u. n. szőrsejtekből (DS) és másnemü sejtekből, végül idegrostokból (i) áll. Az idegek (i) a Cortisejtekkel függnek össze s a csigában levő folyadéknak a hanghullámokra, a dobhártyamozgásokra beálló locscsanásaira ezek a szőrsejtek s az azokkal összefüggő Klug-féle hurozat (fogazott szél, zona pectinata, zp) is a hanghullámok rezgésszámának megfelelő rezgésbe jő s a sejtekkel egybefüggő hallóidegszálakban (i) oly molekuláris változás áll be, amely öntudatunk szerveiig eljutva, bennük a hallóérzést kelti fel.
Ápolása.
 
Abban áll, hogy a fület káros behatások ellen megvédjük, betegség esetén gyógyíttatjuk, és a mi fő, annak gyógyítására magunk ne vállalkozzunk. Rossz szokásokkal nem egyszer magunk vétkezünk halló szervünk ellen. Már a csecsemők fürösztésének az a módja, melynél a fejet a fülekkel viz alá merítjük, sőt igy viz alatt mossuk, nem egyszer gyuladást okozhat; mert a vakon végződő külső hangvezetőbe szorult szennyes viz izgat, gyuladást okozhat, amelynek vége genyedés. A gyermekek játékait megválogatva, ügyeljünk arra, hogy játékból vagy pajkosságból idegen dolgokat, mint kavics, gyümölcsmagvak, gyöngyök és hasonló dolgokat fülükbe ne dugjanak, ha mégis ilyen idgen test a fülbe került volna, ahhoz avatatlan kézzel ne nyuljunk, mert az ilyen ügyetlen kivevési kisérletekkel a beszorult tárgyakat csak beljebb, esetleg a dobüregbe taszítjuk. Gyermekkorban gyakoriak az orr- és garatüreg bajai, amelyek majdnem kivétel nélkül káros hatással vannak a hallószervre is. Ha a gyermek hortyog, nyitott szájjal lélegzik, dünnyögő hangon beszél, akkor orvosilag meg kell vizsgáltatni, mert az elhanyagolt bajon a későbbi korban gyógyíthatatlan fülbajoknak lehetnek okozói. A gyermekek u. n. figyelmetlensége nem más, mint hallásbeli fogyatkozás, amelylyel párhuzamosan gyengeelméjüség, szellemi hátramaradottság jár. Nagyobb rázkódtatások, amelyek a fület érik, p. lövés, ütés, esés a fejre, pofonütés, igen károsan hatnak hallószervünkre; a hosszu ideig tartó erősebb hangok és zörgések kifárasztják, beteggé teszik hallószervünket, sőt azzá magunkat; egyes foglalkozások (mint vonatgépészek, kazánkovácsok, nagy zajjal dolgozó gyárak munkásainál), nem egyszer a hallás elvesztését, a megsüketülést okozzák. Célszerü ily esetekben a hallószerv pihentetése mellett a füleket tiszta vattával jól bedugni. Fülfájás esetén, amig orvoshoz fordulhatunk, érjük be egy vizes fülborogatással; a fülbe fájdalom csillapítása céljából olajat önteni, kámfort, foghagymát és hasonló házi gyógyszereket dugni, vagy a fület gőzölögtetni nem tanácsos; az ily jóakaratu beavatkozásokat még az egészséges fül sem birja ki mindenkor. Igen rossz szokás a fülnek a kaparása (körömmel, fogpiszkálóval, hajtűvel); ugyancsak ilyen a fülzsirnak ugy nevezett fülkanállal való tisztítása. Mindezen dolgok csak bajt okozhatnak.
Betegségei.
 
A fülbetegség vagy önállóan keletkezhetik v. az egész szervezet megbetegedésével együtt fejlődhetik ki. Fülbajok léphetnek fel igen gyakran a felső lélegző utak hurutjával, a legtöbb kiütéses bajnál, mint vörhenynél, kanyarónál, hasi hagymáznál; továbbá roncsoló toroklobnál, bujakórnál, tüdővésznél, idült vesegyuladásnál, fehérvérüségnél stb. A fülbetegségek a fül egyes részei szerint vannak osztályozva a hangvezető-, a hangfelfogó-részek és a hallóideg betegségeire. Amennyiben továbbá a fül szorosan véve nem egyedül a hangok felfogására, hanem egyszersmind testünk helyzetéről való tájékoztatására szolgáló szerv, azért fülbetegségeknél nemcsak hallási zavarok, hanem testünk egyensulyozási zavarai is előfordulhatnak. A hangvezető készülékek betegségei közül a fülkagylón előfordulhatnak mindazon bőrbajok, amelyek másutt is előfordulnak a bőrön; egyik sajátságos betegsége a kagylónak a kagyló vérömlése, amely megváltozott fülkagyló-porcnál is, de többnyire külerőszaki behatások után fejlődik és a kagyló idomtalan összezsugorodásához vezet (ilyen fülük volt nagyrészt a római gladiatoroknak). A külső hangvezető leggyakoribb betegsége a külső fül keléses gyuladása, mely igen nagy fájással és többnyire lázzal jár; továbbá a hangvezető szétterjedt gyuladása és a külső hangvezető penésze által okozott gyuladása. A külső hangvezetőben lehetnek csontos kinövések, amelyek azt szükíthetik, esetleg végleg elzárhatják. A külső hangvezető megbetegedhet beléje kerülő idegen testek miatt, továbbá rendellenes állapotához tartozik az, ha a fülzsirdugó teljesen kitölti és elzárja. A dobhártya gyuladása többnyire a dobüreg v. külső hangvezető gyuladása kapcsán fejlődik ki és többféle alakban folyhat le. A dobüreg betegségei közül leggyakoriabbak annak gyuladásai, amelyek legtöbbnyire az orr- és garatüreg felől a fülkürtőkön át tovaterjedésképen fejlődnek és többféle alakban lépnek fel. Legegyszerübb, de leggyakoribb a dobüreg heveny hurutja; eldugulási érzéssel, kevés fájással és rossz hallással jár. A heveny izzadásos dobüreg hurutnál már erősebb alanyi tünetekkel és kisfoku hőemelekedéssel, e mellet a dobüregben fejlődő savós izzadmányképződéssel jár, amely ha kellő időben el nem távolíttatik a dobüregből, akkor a hallást nagy mértékben rontó összenövésekre adhat alkalmat. Ha ezen itt említett hurutos betegségek hosszabb idő alatt sem mulnak el, akkor idült betegséggé lesznek, amelyek gyógyításánál már kevesebb eredményt érhetünk el. Hasonló, de hallás tekintetében igen rosszul végződő fülbetegség az u. n. száraz, sorvadásos hurutja a dobüregnek, melynek lényege abban áll, hogy az egész dobüregi, továbbá a fülkürti és az orr nyálkahártyája eddig még nem ismert okoknál fogva lassan elsorvad és helyébe heges, merev hártya képződik, amely a halláscsontocskákat rögzíti. E fülbaj, amely minden fájdalom nélkül, de nagy fülzugás kiséretében egész alattomban fejlődik, gyógyíthatatlan, a betegség azonban idején elővett gyógyítással nagy mérvben késleltethető, sőt javítható. A dobüreg heveny genyedéses gyuladása kivétel nélkül lázzal és nagy fájással jár; a dobüregben geny fejlődik, amely, amig át nem törte a dobhártyát kifelé, a tünetek sulyosbodását okozza. Azért ily alkalommal legcélszerübb orvosi beavatkozás a dobhártyának idején való átmetszése, hogy igy a gennyes váladék kifolyását elősegítsük és biztosítsuk. Ha a geny a dobüregből el nem távolodhatik, akkor a geny áttörhet más szervekbe is; igy a koponyaüregbe vagy nagyobb vérerekbe. Különben egyes rosszabb indulatu heveny fülgyuladásoknál, még ha a genynek szabad elfolyása van is, nem ritkán fejlődik a dobüregnek szomszédságában levő más üreges csontok (igy p. a csecsnyujtványba) gyuladása és elhalása. A vörhenynél, kanyarónál és roncsoló toroklobnál fellépő genyes dobüreg gyuladásnál a dobhártya sokszor már néhány óra alatt egész terjedelmében tönkre mehet, sőt a hallócsontocskák közül is egyik-másik kiesik; ha ilyen eres váladéknak ideje van a labirintbe is áttörni, akkor, ha az illető beteg ezt keresztüléli, az ily fülre teljesen és örökre megsiketült. Körülirt kisebb csonthártyagyuladások és csontüszkösödések sokszor kimutatható ok nélkül, leggyakrabban azonban mégis vérszegény és görvélyes hajlamu egyéneknél, máskor elhanyagolt fülgyuladások után fejlődnek; ezek kapcsán legtöbbször sarjképződés, u. n. polipusok (népiesen vadhus) nőhetnek, amelyek maguk is esztendőkre szóló fülgenyedésnek lehetnek az okai, sőt ha e mellett gyors növekvésük által a genynek kifelé való folyását megakadályozzák, végzetes kimenetelü genyáttörésekhez vezethetnek. A kevés fájdalommal, de a hallásra annál rosszabb következményekkel járnak a garathurutokkal kifejlődött fülkürthurutok. A fülkürt vékony nyilásu csöve közönséges kis hurutnál is, amint megduzzad, elzárhatja a nyilást, ami kellemetlen eldugulási érzéssel és rossz hallással jár. A régi hurutoknál a nyálkahártya megvastagodása állandóvá válván, ennek megfelelőleg a fülkürt elzáródása is tartós lesz, sőt ha - amint az nyálkahártya hurutoknál gyakoribb dolog - fekélyek is képződtek, akkor összenövésekkel a fülkürt nyilása nagy mértékben vagy teljesen össze is nőhet. A fülkürt lévén azon szellentyü, amely a dobüreg levegőnyomását és igy a dobhártya megszokott egyenletes állását szabályozza, érthető, hogy a fülkürt fentebb említett eldugulásai, a hallás nagymérvü csökkenését fogják előidézni. Gyermekeknél a garatüreg felső részében az u. n. garat, vagy harmadik mandula annyira megnövekedhetik, hogy nemcsak az orrnyilásokat dugaszolja el hátulról, hanem nyomásával a fülkürtök működését is akadályozza; az ily gyermekek rosszul hallanak, ennek megfelelőleg rosszul is tanulnak, bizonyos fokig bambák lesznek.
A hangfelfogó részek vagy az ugynevezett labirint-betegségek nehéz vizsgálatuk miatt korántsem annyira ismertek, mint a hangvezető részek betegsége, amelyeket szemmel lehet látni. A labirint vagy tömkeleg az a kis műhely, amelyben a külvilágban levő hanghullámok a megfelelő idegkészülék utján agyunkban mint hangok jönnek az öntudatba. Ily finom készülék egyensulyának legkisebb zavara is a hallásban megfelelő zavarokat idéz elő.
Vannak olyféle fülbetegségek, amelyeknél p. a hangskála egyes hangjai v. hangcsoportjai nem jutnak az öntudatba, a fül bizonyos hangok iránt süket (u. n. hallási vakfoltok), ugyanez áll az egyes szavak rossz hallására nézve is, amelyeknél t. i. az egyes mássalhangzó felhangjai ily hallási vakfoltba esnek. Ily betegség körébe tartozik az is, amidőn különben zeneileg kiképzett egyének magasabbnak vagy mélyebbnek találnak valamely rendes magasságu hangot, igy az illetők v. le- v. fölhangolva hallják a zenét v. annak egyes hangjait. A labirintnek egyik sajátságos megbetegedése az u. n. fül-guta, amely pillanat alatti megsüketüléshez vezet az egyik v. másik fülön, szédülés, hányás kiséretében. Ezen baj lényege abban áll, hogy a labirintben történő hirtelen kiizzadás v. vérzés széttépi az idegvégkészülék vékony hártyás részeit. A betegség többnyire bujakórosoknál lép fel. A hallóideg, annak az agyban szétsugárzó rostjai, valamint a hallásnak megfelelő agyi központok megbetegedései, ugymint a labirint-betegségek, hasonló hallási zavarokkal járnak. Amennyiben a hallóideg és annak egyikféle végkészüléke, az u. n. félkörös ivjáratok az ujabb kutatások szerint nem annyira a hallásra, mint inkább testünk egyensulyozására szolgálnak, azért ezen részek megbetegedése az esetleges hallási zavarok mellett, még a test egyensulyozásában is zavarok merülhetnek fel. Az ily betegségben szenvedők szédülnek, sokszor oly erősen, hogy hányás vesz rajtuk erőt; ugy érzik magukat, mintha ingó hajón volnának. Mások nem tudják menésük közben megtartani az egyenes irányt, vagy jobbra v. balra járnak körben, mintha huzná őket valami azon oldalra (kényszerjárás); azért az ilyen betegek az utcán vagy nagyobb térségen átmenni magukban nem mernek, érezvén ügyefogyottságukat (u. n. tériszony).
A fülbetegségek következményei közül csak azokat említjük fel, amelyek az életre nézve is veszélyesek; ezek első sorban a fülgenyedések. Az elhanyagolt fülgenyedés csontüszkösödéshez és csontelhaláshoz vezet és azon hely fontossága szerint, a hol ezen üszkösödés történik, a fülbetegség előbb vagy utóbb halálhoz vezető baj lehet. Igy p., ha az elhalt csont mögött nagyobb ütőér van (belső-fejütőér), annak a geny általi átmaratása néhány pillanat alatt halálhoz vezető vérzéssel végződhet; v. ha a genyedés áttör valamely nagyobb vivő-érbe, akkor genyvérüség, ha a szomszédos agyhártyák felé, akkor genyes agyhártyagyuladás fejlődik; mindezek majdnem kivétel nélkül halálhoz vezető dolgok. Régi genyedéseknél a dobüreg és melléküregeiben a gyorsan hámló hámréteg összecsapzódásából származik az u. n. gyöngydaganat, amelynek fejlődése semmi fájással nem jár ugyan, de nagyobbodva a csontot állandó nyomásával nagy mértékben elpusztítja és az agyba való áttöréssel halálhoz vezet; az agytályogoknak nem csekély részét az elhanyagolt fülgenyedések szolgáltatják.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages