Fokföld
Fokföld (Cape Colony), brit gyarmat Afrika D-i végében 571690 km2 területtel, (1891) 1526456 lak. (1 km2-re 2,6). Ny-on, D-en és részben K-en az Atlanti- és Indiai-oceán határolják. É-on természetes határai az Oranje, amelynek azonban a középső részében az É-i partjára is messze benyulik a Kalahari sivatagban, és a kis Umtata-folyó, azonkivül az Oranje-köztársaság és Natal. Tágabb értelemben hozzászámítják még a becsuánák, a zuluk, a baszutok földjét, Kafrariát és Natalt is. Leirásunkban csak a tulajdonképpeni F.-re szorítkozunk; a többiekről saját nevök alatt irunk.
Partjai
a Ny-i részen meglehetősen egyhanguak, DNy-on és Ny-on a kiálló hegyfokok és kisebb öblök száma jelentékeny; itt vannak a St. Helena-, a Table-, a False és az Algoa-bay, a Paternoster-, a Jó-Reménység-, az Agulhas-fok, Afrika legdélibb pontja és a Recife-fok.
A felület
mindenütt lépcsőzetes; a tenger mellett a föld alacsony, de beljebb lépcsőkben emelkedik. Legjobban látszik e lépcsőzetes emelkedés D-felől. A tengerhez legközelebb (20-80 km.-nyire) emelkedik a legalacsonyabb, amely a vizektől kisebb részekre osztva, K-ről Ny-felé a következő neveket viseli: Karadouw, Lange Kloof, Uteniqua, Lange Berge, Svellendam és Zonderend Berge. Ezen szurdokok által egymástól elválasztott hegyek 30-50 km. széles, száraz fensikra vezetnek föl, amely É-on egy másik hasonló Zwarte- és Witte Berge neveket viselő hegységben ér véget. Ezentul, az előbbinél kétszer v. háromszor nagyobb és 800-900 m. magas fensik, a Nagy-Karro terjed el. A Nagy-Karrot határoló hegylánc Stormberge, Zuurberg, Sneeuwberg, Nieuweveld, Roggeveld nevek alatt huzódik K-ről Ny-nak és a Compass-hegyben (2738 m.) éri el a legnagyobb magasságát. Az Indiai-oceán felé hármas fokozatban a Drakenberge vagyis Kathlamba nevü hegyek, az Atlanti-oceánhoz pedig a Drakensteenberg, Cardon-, Olifant-, Cedar-berg vezetnek le; ez utóbbiakban, amelyek ÉD-i irányt követnek, a Winterhoek (2222 m.) a legmagasabb csúcs. Mindezen hegyek magva gránit.
A vizek, éghajlat, termékek.
A Sneeuwberg kulmináló csúcsától uralt hegylánc szolgál vizválasztóul a Ny-nak és D-nek tartó folyók közt. Az Oranje utján az Atlanti-oceán felé tartanak a Tees, a Krai, A Stormbergkei, Zuurbergkei, a Malapo, Zeekoe, Brak és Hartebeest. Az Indiai-oceánba torkoló vizek közt a jelentékenyebbek: A Kei, a Keiskamma, a Great Fish River, a Bushmans River, a Zondag, az Olifant és Grooteból keletkező Gauritz és a Breede. Az Oranjeon kivül a Ny-i Olifant az egyedüli folyó, amely az Atlanti-oceánba torkolik. Az éghajlat mérsékelt; az évszakok megfelelnek a középeurópaiaknak, de megfordított rendben. Simons townban a d. sz. 34° 12' alatt az évi középhőmérsék: 17° 9, a legnagyobb meleg 33° 8, a legnagyobb hideg: 6° 6; a Fokvárosban (d. sz. 33° 56') a középhőmérsék: 16° 8, a szélsőségek: 32,9° és 4,3°; Port-Elizabethben a középhőmérsék: 17,6°, a szélsőségek: 35,1° és 5,9°.Az esőzés, néhány kiváltságolt helyet kivéve, nagyon csekély; még a fensikokon is a mi nyári hónapjainkban esik a legtöbb eső. Az évi esőmennyiség: Simons townban és a Fokvárosban 680 mm., Port-Elizabethben 600, Graaf. Reinetzben azonban csak 360 mm. A növényzet életére nagyon káros az, hogy az esők nagyon aránytalanul vannak megoszolva. Az európai emberekre nézve is az éghajlat egészséges. Bár a szárazság a növények kifejlődését hátráltatja, a F. flórája mégis gazdag és ott, hol az esőzés bővebb, különösen Fokváros körül, buja is; legalább 400 faj van, amelyek a F. specialitásai. Kivéve a tengerpart közelében levő hegyek lejtőit, sürübb erdők sehol sincsenek. Az erdők fái azonban értékesek; széopségével kitünik az ezüstfa (Leucadendron argenteum); a folyók partjain gyakori az Acorus palmita. A lombhullatók ágai nem a téli hónapokban maradnak kopárak, hanem a szárazabb évszakban márciustól májusig; májusi első esők hivják életre a F. tarka és szép szinü virágait is. A karrokon a tájkép különbözik a tenger mellékétől; ott az Acacia horrida és az Acacia detinens adják meg a táj jellemző vonását. A kulturnövények közül a buza, kukorica, a rozs, a burgonya és a rizs nyujtják a fő táplálékot. Az európai gyümölcsök és a szőllő a tenger mellékein igen jól megterem; a legjobb borokat Constantia szolgáltatja Fokváros közelében, az összes szőllőterület mintegy 10000 ha. Dohányt az Olifant-folyó völgyében termelnek mintegy 1 1/2 millió kgm.-ot. A termelt gabona a szükséglet fedezésére nem elégséges. A F.-nek sajátlagos házi állatai nincsenek; kövérfarku juhokon kivül az Európából importált háziállatoknak van a lakosokra nézve rendkivüli fontosságuk és ezeknek körülbelül 1/3-a foglalkozik állattenyésztéssel. Legnagyobb fontossága van a juhtenyésztésnek; a finomabb gyapjas juhokat csak 1790. hozták be először Európából, 1830. alig exportáltak még 15 t. gyapjut, mig most a gyapju-export fölülmulja a 40 millió frank értéket. A kövérfarku juhok száma 1, az európai eredetüeké 9 millió. A lovak erősek és kitartók; számuk: 400000. A szarvasmarhák nagyobbára a hollandi fajból valók; leginkább teherszállításra használják, számuk mintegy 1 1/2 millió. 1864 óta a structenyésztés is meghonosult. 1882. érte el virágzása legmagasabb fokát, amikor is a strucok száma 150000 volt, az exportált tollak értéke pedig 27350000 frankot tett ki. Azóta az állattenyésztés ezen ága ugyan hanyatlott, de még most is uralja a világpiacot. A bányászat, Griqualand-West kivételével, nem jelentékeny; a namaquák földjén rézércet, a Strombergenben pedig szenet bányásznak. Griqualand-Westben, amelyet véglegesen csak 1880. csatoltak a Fokföldhöz, hires és gazdag gyémánt-, sőt aranybányák is vannak. A legjelentékenyebb gyémántbányák: Kimberley, De Beer, Bultfontein és Du Toit's Pan; ezekből 1870-1890-ig több mint 100 millió frank értékü gyémántot exportáltak.
A lakosok
közt még maig is tulnyomó számmal vannak a szines bőrüek. A fehérek száma 376812; ezek közt ismét a hollandi bevándorlottak utódai, a nagyobbára földműveléssel foglalkozó és állattenyésztő boerok a legszámosabbak. Az angolok leginkább városokban laknak. A benszülöttek (850 ezer) hottentottok, busmannok, zuluk és becsuánák. A hottentottok és busmannok mint szolgák és különösen mint pásztorok élnek a fehérek között; a zuluk a K-i részeken, a becsuánák pedig É-on vannak tömegesebben. A szines bőrüek, akik részben bevándorlottak (mintegy 300000), nagyobbára v. pogányok v. mohammedánusok. A hittérítők (London Missionary Society, Soc. f. the Propagation of the Gospel, Wesleyan, Presbyterian stb.) azonban már sokat térítettek a keresztény vallásra. Az ipar, bár meglehetős fejlődésnek indult, még mindig csekély; vannak azonban a F.-nek szeszfinomítói, sörgyárai, gőzmalmai, bőr-, szappan- és konzervgyárai; készítenek butorokat, szekereket és kocsikat meg gépeket; sőt ujabban már posztót is. A kereskedelem, bár a Szuezi-csatorna megnyitása következtében hirtelen megapadt, ismét évről-évre emelkedik: 1888. volt a bevitel értéke font sterlingekben 5458774, a kivitel 8732601; 1890. pedig a bevitelé: 8239597, a kivitelé: 10722716. A kivitel fő cikkei: a gyapju, gyémánt, angora-szőr, nyers arany (860495 f. st.), structoll, bor, aloe, besózott halak, konzervek stb. A bevitelé: gabona, liszt és iparcikkek. A kikötőkbe beevezett (1890) 2272 hajó közel 4 millió t. tartalommal. A vasutak mindig nagyobb szerepet kezdenek játszani a F. forgalmában (1890. a vasuti vonalak hossza: 2938 km.). Bár a 18-20 pár ökörtől vontatott szekerek még mindig láthatók, de a forgalmat már csak a félreeső helyekkel közvetítik és mindinkább gyérebbekké lesznek. A külkereskedelem leginkább Angolországra és a britt gyarmatokra szorítkozik.
Kormány és szellemi műveltség.
A XIX. sz. első éveiben a kormányzó az angol uralkodó nevében gyakorolta a törvényhozói és a végrehajtó hatalmat; későbben kinevezett tagokból álló tanács adatott melléje. 1853 óta azonban parlamentje van. A kormányzó, a főbiztos kinevezésének joga (5 évre kapják mandátumukat), valamint a vetojog azonban az angol királynőt illeti meg. A F. alkotmánya értelmében a törvényhozó testület két házból áll; ezek a 76 tagot számláló alsóház (House of Assembly) és a 21 tagból álló felsőház. Az alsóház tagjait 5, a felsőház tagjait a gazdagokból, akiknek 50000 frank ingatlan v. 100000 frank ingó vagyonuk van, 7 évre választják. A politikai jogokat fehér és szines bőrüek egyaránt gyakorolhatják, ha 1250 frank évi jövedelmet ki tudnak mutatni. A végrehajtó hatalmat gyakorló és felelős (pénzügyi, gyarmatügyi, igazságügyi attorney general, közmunkaügyi és a benszülöttek ügyét intéző) minisztereket a kormányzó nevezi ki a parlamenti többségből. Az igazságügy szintén az angol kormánytól függ, mert ez nevezi ki a békebirákat, a field-corneteket és a magasabb biróságok tagjait is. A közigazgatás céljából a F. a következő tartományokra van osztva: a nyugati (Western) 6 járással, az északnyugati (North-Western) 9 járással, a délnyugati (South-Western) 11 járással, a középső (Midland) 13 járással, délkeleti (Sout-Eastern) 9 járással, északkeleti (North-Eastern) 10 járással, keleti (Eastern) 11 járással és Griqualand-West 4 járással. 1875 óta az egyház az államtól el van választva; mindegyik felekezet egyháza ügyeiről maga tartozik gondoskodni. Mig tehát az állam egyházi kiadásai évről-évre csökkennek, az oktatásügyi kiadások évről-évre növekszenek, mert bár az iskolába járás még nem kötelező és az iskolák fölállítása a községeket terheli: az állam tartozik gondoskodni a tanítók fizetéséről és e célra jelenleg már több mint 3 millió frankot ad ki. Az iskolák száma: 1 egyetem Fokvárosban, 4 középiskola és közel ezer népiskola. A fehérbőrüek gyermekei közül 28000, a szinesekéi közül mintegy 50000 látogatta az iskolákat. A véderő egy ezred lovasból és mintegy 5000 önkéntes gyalogosból áll. Háboru vagy forradalom esetén minden 18-60 éves fegyverfogható ember köteles katonáskodni; az e nembeli tartalék tehát mintegy 130000 ember. 1890-91. az állam jövedelmei 4147736 font sterlingre rugtak; az államadósság ezen összegnek körülbelül hatszorosa.
Történelem.
A K.-Indiába vezető tengeri ut keresése közben a portugálok Diaz Bertalan vezérlete alatt 1486. az Oranje-folyó torkolatát és a Jó Reménység-fokát fedezték föl. Vasco de Gama ez utóbbit 1497. hajózta körül, de partra ott nem szállott. Akik utjában követték, hosszabb időn át szintén elkerülték azon hegyfok környékét, amelyet fölfedezője Viharos-foknak keresztelt. 1651. a hollandi kelet-indiai társaság Riebeck János Antalt 3 hajóval kiküldötte, hogy a Table-bay környékét vegye birtokba. Riebeck megbizatásának megfelelt 1652. a Table-bay partján kiszállott és a mai Fokváros disztere helyén erődöt épített és reá csakhamar Rondebushban egy kis földművelő telepet alapított. 1672. már a Saldanba-öbölig terjedő területet a hottentottoktól megvásárolta. Mivel azonban a hollandok és az 1688. és 1689. megtelepedett francia és piemonti hugenották termékeiket csak a holland kelet-indiai társaságnak adhatták el és szükségleteiket is csak attól vehették, korán keletkeztek surlódások a gyarmatosok és a hollandi társaságok között. A gyarmatosok közül sokan É-felé kivándoroltak. Ez azután a kormányt arra birta, hogy 1745. és 1786. a gyarmat határait kiszélesbítse egészen a Great-Fish-folyóig. Ezen intézkedés a bajokat csak szaporította; a telepesek a benszülöttek ellen valóságos irtó-háborut viseltek; a K-i határon pedig a harcias kafferek uj ellenségekként tüntek föl. Ez utóbbiak, az amatembu törzs ellen Jaarveld vezérlete alatt a gyarmatosok ugyan diadalmasan küzdöttek, 1780. Anglia támadását a franciák segítségével ugyan visszaverték, de a surlódások a kormány és a gyarmatosok közt tovább folytak. Ennek véget vetendő, a németalföldiek kormánya biztosokat küldött ki a F.-re, akik a kelet-indiai társaság önkényeskedéseinek véget vetettek; a teljes nyugalmat azonban helyreállítani nem tudták. Ekkor a hazájából elüzött orániai herceg ösztönzésére Anglia 1795. Clarde és Craig generálisok vezetése alatt csapatokat küldött ki a F. elfoglalására, amit meg is tettek. 1803. a F. ugyan visszakerült Hollandiához és a kelet-indiai társaság uralmának teljesen vége szakadt, azonban az angolok 1806. a hollandok heves ellenállása dacára azt ismét elfoglalták és azóta birtokban tartják. Anglia a gyarmatokon igyekezett nagyobb rendet teremteni és különösen a keleti határokat a kafferek ellen biztosítani. Sir John Cradock (1811-1814) kormányzósága alatt a kóborló kaffereket ki is üzték a gyarmatból. Ekkor azonban kezdetöket vették az angolok és hollandok (boerok) közt a surlódások, amelyeknek főoka azon védelem volt, amelyben az angol kormány a benszülötteket részesítette. Lord Somersett a keleti határ védelmére erődöt épített és oda angol emigransokat telepített le. 1834. az összes rabszolgákat fölszabadították. A boerok ekkor még inkább meggyülölték az angol kormányt és 1835-37. Retief, Maritz, Pretorius és mások vezérlete alatt tömegesen kivándoroltak és az Oranje-köztársaságot és egyéb független államokat alapították. A kafferek elleni háboruskodások Sir-Durban kormányzót arra birták, hogy F. határát a Kei-folyóig terjeszsze. Ezen intézkedését az angol kormány nem hagyta jóvá és azért a kormányzónak az ujonnan elfoglalt országrészt vissza kellett adnia. Ezt a benszülöttek uj támadásra használták föl és 1816. uj háborut kezdtek. A háborunak Sir Harry Smith vetett véget, aki a határt É-ra az Oranje-folyóig, K-en pedig a Kei-folyóig terjesztette ki. 1850. a kafferek uj háborut kezdettek, ami az angol kormány takarékossága miatt sokáig elhuzódott, de végre a gyarmatosok győzelmével végződött. 1854 jul. 1. Darling nyitotta meg az első F.-i országgyülést, ami a gyarmatosok közti elégületlenségnek hosszabb időre véget vetett. 1871. a barutok földjét Sir Wodehouse Fülöp angol felsőbbség alá hajtotta. 1877. a K-i határon Tembuföld, Bomvana-föld és Galeka-föld csatoltatott F.-höz, aminek következtében K-i határul az Umtata-folyó szolgál. A Szuezi-csatorna megnyitásával a kereskedelem egy része a F.-től elterelődött; kárpótlást nyujtott ezért a Kimberley környéki gyémántmezők fölfedezése. E gyémántmezők birtokára vágyódván az angol kormány, Griqualand-Westet a boerok heves tiltakozásai ellenére 1877. ideiglenesen, 1880. pedig véglegesen a F.-höz csatolta. A F. kormányzójának rendelte alája továbbá a becsuánák földjét, a Walfish-bay mellékét, sőt ujabban kiterjesztette protektoratusát a Közép-Zámbézi vidékeire is. L. Délafrikai angol társulat.
