Heidelbergi káté
Heidelbergi káté, keletkezése helyéről pfalzi vagy palatinátusi káténak is nevezik. Szerzői Ursinus Zakariás és Olevanus Gáspár, ref. hittudósok, kiket III. Frigyes pfalzi választó-fejedelem (l. Frigyes 38) azzal bizott meg, hogy a biblia alapján irjanak olyan vallástani népkönyvet, amelyből minden koru és állapotu református hivő tisztán és igazán megismerje a keresztény vallást és amely amás vallásuakkal szemben hitvallási irat gyanánt is szolgáljon. Az ily indokból készített nevezetes művet a fejedelem, zsinati jóváhagyás után, saját cimerével diszítve, előszóval közrebocsátotta 1563. Háromszázados fenmaradásának emlékére az amerikai ref. státusok nagy örömünnepet tartottak Filadelfiában 1863 jan. 17-23. Hazánkban is mindjárt keletkezése után ismeretessé lett. A szatmárnémeti nemzeti zsinat 1646. kánonilag kimondotta, hogy a H. vagyis palatinátusi káté mindenütt megtartassék és taníttassék. Magyar nyelven Pápán, Huszár Dávid nyomdájában jelet meg először 1577. s azontul temérdek kiadást ért. Nevezetes adat, hogy I. Rákóczi György a H.-t Gyulafehérvárott, az általa létesített könyvnyomdában, Fogarasi István lugosi oláh-magyar ref. lelkipásztor fordításában oláh nyelven kiadta 1648. V. ö. Szilágyi Ferenc, A H. (Pest 1869); Erdős József, A H. (Debrecen 1891); Protestáns Szemle (1891, III. füz.); Dalton, Der H.-er Katechismus (1883); Gooszen, D. H.-K. (Leida 1892).
