Idegenek.
Idegenek. Ellentétben a régi felfogással, mely az állam szuverenitásából kiindulva, az államhatalmat feljogosítottnak tekintette arra, hogy területéről az I.-et feltétlenül távoltarthassa, s azáltal az államterületet a világforgalom elől elzárhassa, a modern nemzetközi jog, mely az államokat az emberiség tagjainak tekinti, s a szuverenitásban nem abszolut, hanem a nemzetközi jog által korlátolt jogot lát, az államhatalomnak ily messzemenő jogát el nem ismeri. A tétel, hogy az állam elvileg az I.-et területéről ki nem zárhatja, a civilizált államoknak kivétel nélkül tételes jogát képezi, habár a nemzetközi forgalmi és utazási szabadság nem egyenlő mértékben talál mindenütt elismerést. Az utlevélkényszer, mely a nemzetközi forgalomban ott is fennállt, ahol a belföldi forgalomban eltörölték, mint rendőri s közbiztonsági tekintetek által igazolható intézkedés, a forgalmi szabadság elvének megsértését nem képezi. Jogi s politikai indokokból az állam mindenesetre jogosítva van egyes I.-nek a területére való lépést megtiltani, ha ezt az államrend s az állami és közbiztonság érdekei követelik, aminek megitélése természetesen az államot illeti meg, amely területén kizárólag gyakorolja az államfenség jogait. Épp ugy jogosítva van az állam a fennemlített indokokból a területén tartózkodó külföldieket kiutasítani (droit du renvoi). A magyar büntető törvénykönyv 64. §-a szerint külföldiek büntett miatt, a törvény különös részében meghatározott büntetésen felül, az országból való kiutasításra is itélhetők, s a visszatéréstől is örökre v. határozott időre eltilthatók. A fölött, vajjon az I. egyáltalán vagy mily feltételek alatt fekvő birtokot szerezhetnek, ipart s kereskedelmet önállóan üzhetnek-e, nem a nemzetközi jog, hanem az illető államjog határoz; a kérdés nemzetközi szerződéseknek is képezheti tárgyát. Napjainkban mindkét irányban az idegenek a honosokkal egyenlő tekintet alá esnek, de az egyenjogusítás csak ennek a századnak képezi vivmányát. Magyarországban a tilalmat, amelynél fogva I. fekvő birtokot nem birhattak, s örökösödés v. más jogcimen kezökbe került birtokot minden honfi illő becslés mellett visszaválthatta (1715. XXIII. t.-c.), csak az 1852. évi ősiségi nyilt parancs 14. §-a szüntette meg, amely szerint «fekvő javak szerzésében a honosulás v. belföldiség hiánya miatt jövőben senki sem gátoltathatik». Az iparüzésből a fennállott céhrendszer zárta ki az I.-et, kik a kereskedés terén is többféle megszorításoknak voltak alávetve. Csak a vásároknak árukkal látogatása állott régi idők óta az I.-nek is szabadságában. Mostani iparjogunk az egyenjoguság alapján áll.
Az I. személyi, családi s vagyoni jogaikban törvényes oltalmat igényelhetnek. A jognak követelménye itt a teljes paritás, melyet a tételes jogok rendszerint a viszonyosság feltételéhez kötnek. Igy csődtörvényünk 71. §-a szerint a külföldi hitelezők követeléseire nézve nemzetközi szerződés hiányában a külföldieket a belföldiekkel egyenlő jogok illetik, amennyiben a külföldi állam a belföldieket hason kedvezményben részesíti. A törvénynek az a rendelkezése, mely szerint ez a szabály azokra a követelésekre is alkalmazandó, melyeket a külföldi hitelező a csődnyitás után ruházott át belföldire, a törvény kijátszásának megakadályozását célozza. Azon felfogás alapján, hogy az adókötelezettség az adókötelesek honpolgárságát v. az adóköteles javaknak területiségét tételezi fel (fekvő javak, vállalatok), az államban csak ideiglenesen tartózkodó I. adómentesek. Az adómentesség természetesen nemterjed ki a fogyasztási adókra, valamint az esetleg igénybe vett közszolgáltatásokra megállapított illetékekre. A teljes joggal megadóztatás alá vehető vállalatoknak pedig nem kell szükségszerüen bizonyos állandóság jellegével birniok. A külföldi művész, aki a belföldön hangversenyt ad, nem panaszkodhatik jogtalanságról, ha bevételei után megadóztatják. Az országban letelepedett I. az adókötelezettség szempontjából a belföldiekkel egy tekintet alá esnek. Védkötelezettség mint politikai kötelesség az I.-et nem terhelheti, amint viszont politikai jogokra az I.-nek igényök nem lehet. Az I.-nek a középkorban nem mindig elismert szabad távozhatási joga a forgalom szabadságának követelmnye, s kiterjed nemcsak az I. személyére, hanem vagyonára, s jelesül az országban elhalt I. hagyatékára. Az u. n. albanagium (l. o.) - jus albinagii, vagy levonási jog (jus. detractus) - számos államban szerződésileg eltöröltetett, mai nap gyakorlása államszerződés hiányában is, általánosan elismert nemzetközi jognak megsértését képezné. Hazánkban a 10 évnél tovább itt tartózkodott I.-nek hagyatékára nézve a királyi kincstár a levonás jogát az ujabb időkig gyakorolta; a levonás az örökös tartományokba kivitt vagyon után 5%; külföldre mező vagyon után 10% volt. Ha örökös nem jelentkezett, a hagyaték mint kaducitás a kincstárra szállott. privilegium alapján a levonási jogot egyes városok is birták, p. Pest, Temesvár, Nagyszombat. Oly privilegiumokat vagy rendi előjogokat, melyek saját hazájuk törvényei szerint megilletik, az I. belföldön igénybe nem vehetnek. Külföldi nemességök elismerésére, a nemesség közjogi jellegénél fogva, igényt nem tarthatnak. Annál inkább áll ez oly privilegiumokról és előjogokról, melyek a belföld alkotmányával s alaptörvényeivel ellentétben állanak. Az I. viszont az államnak, melynek vendégszeretetét igénybe veszik, alkotmányát, jogrendét s törvényeit tiszteletben tartani kötelesek, s a területiség elvénél fogva a belföldi államhatalomnak alávetvék, éppen ugy mint a belföldiek. A büntetőtörvénykönyv 5. §-a szerint, a törvény érvényességi területén akár magyar honosok, akár külföldiek által elkövetett büncselekmények a büntetőtörvénykönyvnek határozatai szerint büntetendők. A büntetőtörvénykönyv 81. §-a pedig, mely szerint a büntető törvény nem tudása a beszámítást ki nem zárja, magyar honosokra s külföldiekre egyaránt szól. Nem lehet azonban tagadni, hogy ez egyes csekélyebb súlyu kihágásoknál, amelyek nem mindig viselik önmagukon az erkölcs vagy jogellenesség bélyegét, tulságos szigorra vezethet. A modern jogfejlődésnek kettős vezérelve akként állapítható meg, hogy egyrészt az I. mindazoknak a jogoknak élvezetében vannak, amelyek kifejezetten vagy a dolog természeténél fogva állampolgári minősítéshez nem kötvék; s hogy másrészt az I. megszorításai kizárólag közjogi természetüek. Igy jelesül nálunk az I. nem birnak aktiv és passziv országgyülési választói joggal; nem lehetnek állami s törvényhatósági tisztviselők, ügyvédek, közjegyzők.
