Istálló,
Istálló, a házi állatokat magába fogadó fedett helyiség, épület avagy egész épületcsoport, mely az állatokat az idő viszontagságai ellen megvédi, nekik pihenő és nyugvó helyet ad és célirányos beosztásával azoknak etetését, ápolását és felügyeletét biztosítja. Az I.-k elrendezése és beosztása első sorban a bennük elhelyezendő állatok minemüségétől függ, másodsorban pedig attól, hogy azok mely célra: tenyésztésre, termékek előállításra, munkára stb. használtatnak-e. Minden esetben főfeladatunk az, hogy egészséges, száraz, hideg és szél ellen teljesen óvott I.-kat építsünk. Különösen ló-, marha- (tehén-, ökör-) és birka-I.-t (ez utóbbit akolnak is hivják) különböztetünk meg. A baromfinak és sertésnek elhelyezési helyét ólnak (l. o.) vagy ez utóbbiét szállásnak is mondják.
I. Lóistálló. A lóistálló nyáron lehetőleg hüs, télen meleg legyen; temperaturája +15° R.-től +20° R.-ig változik. Ha az épület szabadon áll, ugy bejárója lehetőleg a keleti oldalon legyen. Belső beosztását a lovak értéke avagy használati módja állapítja meg. Nagyobb I.-kban a lovak állásait az I. hosszában osztják be egy sorban, egy oldaljáróval, v. két sorban egy középjáróval; kisebb I.-kban e beosztás a hosszfalakra keresztben álló oldalfalak mentén is történhetik. A lóállásoknak mérete a lovak neme szerint változik: igás lovak állása 1,35 m. széles és 2,50-2,80 m. hosszu; luxus lovaké, paripáké 1,60 m. széles és 3,50 m. hosszu; méneké 2,50 m. széles, anyakancáké 3,80-5,00 m. széles (ha ez utóbbiak csikaikkal együtt vannak). Az oldaljáró 1,60-2,20 m. széles, a középjáró 2,50-3,50 m. Az I. magassága kevés számu lónál körülbelül 3,00 m., 15-30 lónál 3,50-4,00 m., nagy urasági I.-kban 5-6 m. Vérbeli lovak számára előkelőbb I.-kban ugynevezett box-okat (l. o.) ketreceket készítenek. A paddock-ok, kifutók, oly rekeszek, melyeknek ajtaja közvetlenül egy kisebb körülterített udvarra nyilik; a kis udvar viszont egy nagyobb, szintén bekerített térséggel van kapcsolatban, melyben a lovak szabadon mozoghatnak.
A lóistállók ablakai oly magasságban helyezendők el, hogy a belső világosság a lovak szemeit ne bántsa; az ablaknyilás alsó párkánya tehát mintegy 2,40-2,80 m.-nyire legyen az I. talajtól. Az ajtók 1,25-2,00 m. szélesek és 2,40-3,20 m. magasak. Legcélszerübb, ha a lóistálló boltozva van, mely esetben a boltozatot vas- v. kőpillérek tartják. Igen jó a vastartók közé iktatott téglaboltozat is, mert az egyes állások vasoszlopait a vastartók gyámolítására fel lehet használni. Fafödémek az istállókban fejlődő párák miatt hamar elpusztulnak. Kiváló gond fordítandó a talaj elkészítésére, ennek száraznak, tömöttnek, könnyen tisztán tarthatónak, de mindamellett nem keménynek és elég melegnek kell lennie. Fontos az I.-talaj tömöttsége, hogy a vizelet magába bele nem vehetvén, az I. levegőjét ne ronthassa. Az I. talaj elkészítésére különféle anyagot használunk: a lóállásokban termés vagy kockakövet (durva, hideg és nehezen tartható tisztán), klinker-téglát (elég jó), fakockákat (rossz) v. padlóhidlást; gazdagabb I.-kban keramitot, mettlachi lemezeket, aszfaltot (csuszós), vulkanizált kaucsukot, guttaperkát stb., a járók burkolására élére állított téglát, aszfaltot stb. Nagy figyelemmel kell lenni a vizelet elvezetésére, mely laposabb v. öblösebb, nyitott avagy födött csatornákban történik. Legcélszerübbek a lapos, nyitott, meglehetősen erős esésü vizeletlevezető csatornák, melyeket ez esetben cementbe rakott klinker-téglákból raknak ki, avagy márványból v. öntött vasból készülnek. Csak a luxusistállókban alkalmaznak födött vizeletvezető csatornákat öntött vasból, megfelelő mennyiségü bűzelzáróval kapcsolatos nyilással. Célszerü e csatornákat erős vizsugárral naponta kitisztítani. Az egyes lóállások fölszerelése a teljes egyszerüség és a legraffináltabb fényüzés között mozog. A fölszerelés áll a lovakat egymástól elválasztó rudból, választófa, vagy deszkafalból, a jászolból és a szénatartóból. Igás lovak számára elégséges a közönséges, fából készült és végein megvasalt választófa, mely egyik végén a jászolhoz, a másikon a menyezethez, v. egy álló oszlophoz van lazán erősítve, hogy ide-oda himbálózhassék és könnyen kiakasztható legyen. Drágább minőségü lovakat valóságos választófalak különítik el egymástól; ezek alul 1,50-1,60 m. magasságig tömötten deszkából készülnek, melyre fölül egy öntött vagy kovácsolt vasból készült rács jön (l. 1. ábra).
1. ábra. Lóálláscválasztófalakkal.
Hasonlóképen vannak a ketrecek is építve. A jászol állhat fából, kőből, fayenceból, cementöntvényből és öntött vasból, végig futhat az összes állásokon, vagy kaphat minden ló egyet külön (célszerübb). Ha fából van, akkor éleit vaslemezekkel kell borítani, mert a fát a lovak megrágni szeretik; jászolok emaillozott öntött vasból ujabb időben igen divatosak. Szénatartóul néha a lovak feje fölött keresztbe fektetett létre is szolgál, majd öntött vagy kovácsolt vasrudakból készült kosár. Gazdagabban fölszerelt I.-kban mnapság a szénatartót nem a lovak feje fölé, hanem közvetlen a jászol mellé vagy a jászolra helyezik, hogy a lovak szemeibe por vagy piszok ne hulljon és nyakuk természetellenes mozgást ne végezzen. Lóistálló épületekben az I.-val kapcsolatosan helyezik el a szerszám kamrát és kocsiszint, nemkülönben gyakran egy üveggel fedett helyiséget is, mely alatt a kocsit, lovakat mossák. Egy ilyen elrendezést - a Neuflize-kastély istálló-éületét - a 2. ábrában mutatunk be alaprajzban.
2. ábra. Istálló-épület a neuflize-i kastélyban.
Fejedelmi I.-kban (Marstallok) a belső fölszerelés pompájához (l. 3. ábrát) még egész sor mellékhelyiség: külön szerszám-, nyereg- és zablya-kamrák, helyiségek beteg lovak számára, zabos kamrák, iroda, fedett lovagló hely stb. járul. Tenyészló I.-k nagyban és egészben a cikkünk elején említett elrendezést követik azzal a különbséggel, hogy ezekben az anyakanca és csikaja számára a lehető legtágabbra készült állások majdnem mindig az I. hosszirányában vannak beosztva. Az u. n. kifutókat költséges elrendezéssel inkább csak telivér lovak számára készítik.
3. ábra. Fejedelmi istálló belseje.
II. Marhaistálló. Az ökrök és tehenek számára készült I.-t hivjuk különösen e néven. Ugy az ökör-, mint a tehén-I. körülbelül egyforma elrendezést kap azzal a különbséggel, hogy az ököristállókban az ökröknek nagy szarvai miatt az állásokat szélesebbre tervezzük és a jászolt nem közvetlenül a fal mellé helyezzük, hanem valamivel eléje, a fal pedig deszkával burkoltatik. A marhaistállóknak bejárata lehetőleg északnak feküdjék. A marhák a falak hosszában v. fejjel a fal felé állanak, v. pedig fejjel egy középfolyosó felé, mely utóbbi elrendezés az etetést lényegesen megkönnyíti. Egy-egy tehénállásra jászol nélkül 1,90-2,50 m. hosszaságot és 1,00-1,20 m. szélességet, az ökörére pedig 1,90-2,30 m. hosszaságot és 1,30-1,40 m. szélességet számítanak. A közép etető folyosó a jászollal együtt 1,90-2,50 m. széles, a szélső - trágyahordásra használt - járó vagy járók 1,00-1,90 m. szélesek. A kétsoros marhaistállók tehát mintegy 8-12 m. mélyek, magasságuk az elhelyezendő marha száma szerint 2,80-3,80 m. A takarmány tartás vagy annak elkészítése miatt a marhaistállókkal takarmánykamrák vannak kapcsolatban; minden állatra ebben mintegy 0,40-0,50 négyzetméter számítandó. Az ajtók legkevesebb 1,40 m. szélesek és 2,10 m. magasak, az ablakok a padozattól 1,75 m. magasságban helyezendők el. Legjobb, ha az I. boltozva van, költségkimélés szempontjából azonban az olcsóbb fagerendás födémszerkezetek is használhatók. Az I.-talaj termés- vagy kockakövekkel, v. pedig élére állított téglákkal legyen kirakva, széles, nyitott és sekély csatornákkal. A jászolok ugy készüljenek, hogy azokban a marháknak ugy száraz, mint hig eledel is adható legyen. A padlókból készült fajászolok csak a száraz takarmányhoz használhatók előnynyel; legjobb, ha azok falazott alapra vagy cementöntvényből készülnek. Szélességük 0,40-0,50 m., mélységük 0,25-0,30 m. és felső peremük a padló fölött mintegy 0,70 m. magasságban fekszik. Borjuk számára legcélszerübb, ha külön ketrecek vannak, melyekben azok hármasával, négyesével helyeztetnek el; minden darabra 1,40-1,60 négyzetméter tér számítandó.
III. Birkaistálló v. akol. Lehetőleg szabad és száraz helyen építendő, délnek vagy délkeletnek fekvő homlokzattal. Választófalak belül nem szükségesek, hanem minél nagyobb szabad tér, melyben az állatok szabadon mozoghatnak. Ha a birka-I. ugy van elrendezve, hogy a birkák takarmányát a földre hintik, akkor egy birkára elégséges 0,64-0,70 négyzetméter tér, ha azonban vacokból etettetnek, akkor egy anyabirkára a báránynyal együtt körülbelül 1,00-1,10 négyzetméter, egy ürüre mintegy 0,80 négyzetméter tér szükséges. Az I. legkisebb szélessége mintegy 9,5 m., magassága 3,10-4,00 m. A födémhez deszkákkal borított fagerendás szerkezetet használnak fölül agyagtapaszszal; ha a födém faoszlopokkal alá van támasztva, akkor ezek az oszlopok gömbölyüek v. legalább sokszögüek legyenek, hogy a birkák az éles sarkokon gyapjukat meg ne tépjék. Az I. talaja minegy 15-20 cm.-rel fekszik magasabban az I.
4. ábra. Birkaistálló alaprajza.
környékénél és rendszerint csak föld feltöltésből áll. Az ajtók legalább is 1,25 m. szélesek és kifelé nyilók. Nagyon hosszu birkaistálló épületkenek déli oldalán minden 16 m.-re kell egy 3,00 m. széles és legkevesebb 2,80 m. magas kapu a trágya kihordása miatt. Célszerü minél több, de inkább kisebb ablakokkal az I.-t megvilágítani; ezeknek alsó széle az I. talajától legalább is 2,20 m. magasságban legyen. Jó, ha a birkaistálló épületnek a közepén egy elkülönített tér van a takarmány elkőkészítésére. Ennek a térnek betonozott v. téglákkal kirakott talaja az I. talajánál mintegy 60 cm.-rel magasabb és az egész tér az I.-tól léc- vagy deszkakerítéssel van elválasztva. Innen megy fel a lépcső a szénapadlásra, mely minden egyes birkának téli eleségül 1,25 köbméter szénát legyen képes befogadni. Egy igen célszerü, mintegy 600-700 birkának befogadására tervezett I.-t mutat a 4. ábra alaprajzban. Az I. északi oldalán egy nagyobb helyiség van a birkanyirás számára. A b-vel jelölt elkülönített ketrecekben a kosok vannak, a c és d helyiségek a pásztorok szobái; a h fülkében a kutyaólok találtak elhelyezést.
