Iszapsás
Iszapsás (növ., palka, páka, Cyperus Tourn.), a sásfélék génusza, a papiruskákát is ide számítva, 480-780 fajjal (hazánkban 9) az egész föld kerekségén, főleg a meleg tartományokban. Egy- v. többnyári csátéfű, gyékényszára ritkán levéltelen, levele szálas, virágfüzérje gömb-, csembők- vagy ernyőforma virágzattá csoportosodik, különben sokvirágu, lapított; gyümölcse háromélü. A C. esculentus L. (földi mandola, kávégyökér) többnyári fű Európa D-i, Afrika É-i és D-i részén s Keleten, de termesztik is, mert a tarackján lisztes, dióízü gumók képződnek, s nyersen, főtten vagy sülten eszik, sőt aranyszinü, igen jóízü és kellemes szagu olajat is sajtolnak belőle; pörkölve kávépótlék. A C. longus L. (vad galganta, olasz káka), Közép- és D.-Európában, hazánkban és Angolországban is nő, többnyári, jóillatu füszeres, keserü, kissé összehuzó ízü tőkéje officinális. A C. officinalis Nees D.-európai, É.-afrikai, arábiai, a C. rotundus L. D.-ázsiai és uj-hollandi; tőkéje a kerek vagy keleti ciprusgyökér. Ez hosszas, gömbölyded, szilvanagyságu, gyürüzött, sötétbarna, belül pirosas fehér, szétzuzva fűszeres illatu, kesernyés gyömbérízü. Fűszernek használatos, a C. rotundust (sziriai káka) már Dioskorides Kypeiros néven izgató és izzasztó szernek használta gyomor- és vizeletbaj ellen.
