Költségvetés,
Költségvetés, valamely gazdálkodó alanynak egy bizonyos gazdasági egységet alkotó időre vonatkozólag olyan előirányzata, amelyben a várható bevételek és a szükségeseknek látszó kiadások ugy állíttatnak össze, hogy abból egyszerre kitünjék az illető gazdasági időszak szükségletei és ezek fedezeti eszközei között fennálló összefüggés. Az összeállítás rendesen ugy történik, hogy külön-külön egybefoglalják a bevételeket és a kiadásokat, mindkét csoportban megkülönböztetvén és elválasztván egymástól a rendes és a rendkivüli tételeket. Ha a kiadások előirányzata éppen egyenlő a bevételek előirányzatával, akkor az illető gazdasági rendszer háztartásáról azt mondják, hogy az egyensúlyban van. Ha ellenben a kiadások előirányzata felülmulja a bevételek előirányzatát, akkor a K.-t passzivnak, a mutatkozó kiadási többletet pedig deficitnek mondják. És végre, ha a bevételek előirányzata mulja felül a kiadások előirányzatát, akkor a K.-t aktivnak, a mutatkozó bevételi többletet pedig fölöslegnek mondják. Abból, hogy valamely gazdálkodó alanynak K.-e aktiv-e avagy passziv, az illetőnek gazdasági haladására vagy hanyatlására csak akkor vonhatunk következtetést, ha megvizsgáljuk, hogy a K.-nek rendes vagy rendkivüli részében mutatkozik-e a kérdéses különbözet. Ha ugyanis a rendes rovatok tüntetik fel a deficitet, akkor ez tényleg gazdasági hanyatlást jelent és bajt okoz, amelynek elhárítása céljából vagy a bevételek megfelelő fokozásáról, vagy a kiadások megszorításáról kell gondoskodni. Ha ellenben a rendes rovatok fölösleggel záródnak, akkor ez gazdasági haladást jelent. A rendkivüli rovatokban mutatkozó fölösleg, illetőleg deficit magában véve sem a gazdagodást, sem a szegényedést nem jelentheti, mert ugy az egyik, mint a másik egyképen lehet haladásnak is, meg hanyatlásnak is tanusága, amennyiben a fölösleg előállhat meglevő aktiv vagyonalkatrészek elidegenítéséből s megfordítva a deficit keletkezhetik produktiv befektetések költségeiből: azaz a fölösleg jelenthet szegényedést, s viszont a deficit együtt járhat a gazdagodással. A rendkivüli tételek tehát egyenkint itélendők meg, mig a rendes rovatok egész összeállítása szerint mérlegelendők. A K. készítésmódját tekintve, lehet: 1. brutto K., amelyben minden kiadási és bevételi tétel a maga csonkítatlan egészében ugy van feltüntetve, amint az a pénztári forgalomban tényleg szerepel; 2. netto K., amelyben a bevételi tételeknél a behajtás és beszedés költségei, a kiadási tételeknél pedig a belőlük eredő bevételek összegei előbb levonatnak az illető címekből s a K.-be csak az igy megmaradó netto összegek állítatnak be. Közköltségvetéseknél, ahol az ellenőrzés fontossága s az egész számvetés áttekinthetősége elsőrendü fontosságu, ugy a tudomány, mint a gyakorlat elsőbbséget ad a brutto K.-nek; magántermészetü előirányzásoknál ellenben sokszor célszerü lehet a netto K. alkalmazása. A K. készítésének célja az, hogy az illető gazdasági rendszer keretében a K. lehetőleg pontosan megtartassék; hogy ez mily mértékben történt, ezt a kérdéses gazdasági időszak végén készített zárszámadásoknak (l. o.) a K.-sel való összehasonlítása útján lehet kideríteni. L. még Államköltségvetés, Építési költségvetés, Hadügyi költségvetés és Község.
