Kőtörőke,
Kőtörőke, kőrontófű (növ., kőtör Diószegiéknél, kőtörike, néhol vajfű, kőrontó-gyökerü fű, Saxifraga L.), a róla nevezett család füve, 130 faja az É-i földgömb mérsékelt, sarki és alpesi vidékein, meg az Andesen (hazánkban 31) sziklás helyen terem. Többnyire többnyári, különböző termetü füvek, gyakran a tövükön levélrózsa keletkezik, mint a kövi rózsának, ekkor a szár kevésbbé leveles. A levél szélén mirigyök is lehet, melynek váladéka szénsavas mész (l. Kiválasztás és Bekérgezés). Virágja magános vagy gyakrabban ágas-bogas virágzattá egyesül, fehér v. sárga, ötszirmu, tizhimes. A termő külső, kétrekeszü, kétbibeszálas; de sokmagu tok lesz belőle s a bibeszál között likacscsal reped. Gyökerük a sziklahasadékba mélyen és erősen befurakodik, a repedést lassanként nagyobbítja, tehát a sziklák szétrepedezését és széthullását elősegíti. Több faja igen csinos, kertbe illő; szirtcsoportozatra ültetni célszerü. A kertiek közül nevezetes a S. umbrosa L., Jehova-virág v. porcellán-virág Spanyol- és Angolországból. Levele fordított tojásdad, porcogós-élü, virága fehér, de sárgával és pirossal pettyegetett. Szegélyzőnek ültetik. Mások Jehova-virágnak (l. o.) a S. punctatát nevezik. A S. sarmentosa L. (zsidószakáll) levele pirosszőrü, fehéren erezett, a visszája is piros, szára kissé ragadós, egész 45 cm. magas. Virága fehér v. halaványpiros. Számos indát bocsát. Khinából és Japánból származik, a virágveder, üvegház vagy szalon dísze. A S. crassifolia L. tő-levele tojásdad, bőrnemü sima, szára meztelen, virága piros, összeszorult ágbog. Szibériából hozták, gyakran a kertbe ültetik. V. ö. Engler, Monographie der Gattung Saxifraga (Boroszló 1872); De Candolle, Prodr. IV.; Sternberg K., Revisio Saxifragarum iconibus illustrata (Regensburg 1870). L. Kövér növények.
