Karolinák,
Karolinák, a spanyolok birtokában levő nagy szigetcsoport a Nagy-oceánban az É. sz. 5 és 10° a párisi K. h. 135° és 161° közt. A 2870 km.-nyi hosszuságban elnyuló szigetcsoport csupa kis szigetekből áll; a legnagyobb, a köralaku Ponapi átmérője 20 km. Ponapit, Ualant és Hogolut (l. o.) kivéve valamennyi (mintegy 500) alacsony korallsziget. 3 csoportba szokták beosztani: Ny-i, Közép- és K-i csoportba. Az elsőnek tagjai Matelotas (a legnyugatibb), Eap v. Yap (a legnépesebb), Tromelin, Mackenzie; a középső: Uliea (Thirteen Islands), Wilson, Gardner, Namurek (Swede), Tuker, Hall, Ruk (Truk v. Hogolu, Hashmy, Monteverde; a K.-ié: Jane, Meaburn, Pagenema, Aschension, Duperrey vagy Wellington, Mulgrave vagy Mac-Askill és Strong. Összes területük a Palau-szigetek (l. o.) is beleszámítva, 560 angol mf2, lakóinak száma: 36,000. Az éghajlat igen enyhe és kellemes, amennyiben a tropikus hőséget a tenger felőli szelek enyhítik; csakis a nyári hónapokban teszi kellemetlenné az időjárást a tulságosan gyakori esőzés. A magasabb szigeteket buja növényzet takarja; ilyenek a különböző pálmák, pandanuszok, Barringtonia, Sonneratia, Terminalia, Calophyllum stb. A lakosok főtáplálékát a kenyérfa és a jamgyökér nyujtja. A benszülöttek (egy benszülött nő szines képét l. az Ausztráliai népfajok mellékletében) szelid és békés természetüek; csónakjaikkal sokszor nagy távolságokat tesznek meg a tengeren; számos törzsfő alatt élnek és a spanyolok uralma inkább csak névleges; a tabut, miként a többi polinéziaiak, ők is ismerik. A legnagyobb törzsfejedelemségök a Namurek szigetén fekvő. Első ismereteink a K.-ról a XVII. sz. végéről valók; 1686. ugyanis don Francesco Lazeano spanyol admirális fölfedezte a középső csoportban fekvő Garndnert, amelyet II. Károly tiszteletére Carolina-nak nevezett el s amelyet a benszülöttek Farroilep néven ismertek. 1696. namureki hajótörést szenvedők jelentek meg a Filippi-szigeteken és adtak hirt a K.-ról. A manillai jezsuiták 1710. kisérletet tettek a K. lakóinak megtérítésére, de sikertelenül. Azóta a K.-ra vonatkozó ismereteink meglehetősen ugyanazok maradtak 1817-ig, midőn Kotzebue orosz hajókapitány látogatta meg őket és megkezdte részletesebb ismertetésüket. 1819. Freycinet francia, 1824. Duperrey francia és Lütke orosz kapitány, 1828. Dumont d'Urville látogatta meg őket. Legrészletesebb ismertetésöket Gulick amerikai hittérítőnek köszönhetjük, aki nyolc évet töltött rajtuk. V. ö. a fentnevezett utazók művein kivül: Cheynet, Description of islands in the Western Pacific Ocean (London 1852).
