Keramiai festékek.
Keramiai festékek. Az agyagáruk díszítésére csak oly fémoxidok, ásványi anyagok v. nemes fémek alkalmazhatók, melyek magasabb hőfoknál szinöket megtartják és el nem illanak. A legfontosabb festőanyagok előállítására valók a krómoxid, a rézoxid (zöld), antimonoxid, antimonsavas kálium, nápolyi sárga, krómsavas ólom, titánoxid (sárga), kobaltoxid (kék), vasoxid, arany bibor, rézoxidul, Pink-couleur (vörös), barnakő, vasoxid, nikoloxid, umbra, okra (barna), iridiumsesquioxid, platina, továbbá kobaltoxid, vasoxid, krómoxid (fekete). Ónoxid átlátszatlanná teszi a festékeket, cinkoxid, aluminiumoxid pedig világossá. Fémfestékeknek az aranyat, ritkábban az ezüstöt és platinát alkalmazzák. A felsorolt festőanyagok különbözőképen viselkednek magasabb hőfoknál és eszerint megkülönböztetnek: puha (Muffel) festékeket, melyek csak gyönge izzást birnak ki és kemény v. tűzálló festétkeket, melyeket ugyanazon hőfoknál égethetjük, melynél a máz megolvad. Némely festék már magában is szines és ezeket csak annyi olvadó anyaggal (mázzal, üveggel) keverik össze, hogy ez a festéknek mintegy ragadó anyagául szolgál, mások pedig csak akkor adják a kivánt szint, ha az olvadó üvegben feololdódnak, p. kobaltoxid, rézoxid stb.
A K.-et különbözőképen alkalmazhatják, még pedig: 1. Az agyagtömeg festésére. Az agyagkeverékhez a tűzálló fémoxidokat, leginkább kobaltoxid, krómoxid, nokoloxid, rutil stb., hozzá őrölik. Ezt az eljárást leginkább csak oly anyagáruk festésére alkalmazzák, melyeket kezdő olvadásig égetnek, p. a porcellán, Wedgewood és a kőanyagáruk (mettlachi lemezek) szinezésére. 2. Máz alatt. A mázalatti festékek földes anyagok vagy fémoxidok, melyekkel a mázatlan tárgyakat díszítik és azután mázzal vonják be, mi által a festett tárgy csak fényes lesz. Ide tartoznak az u. n. engebeok, azaz szines agyagkeverékek, melyekkel a nyers fazekasárut díszítik (l. Engolbeok és Fazekasáruk), továbbá a finomabb máz alatt festékek, fémoxidok vagy többnek keveréke, melyeket leginkább a finom faience (kőedény) festésére alkalmaznak (l. Faience). 3. A mázban. A festő fémoxidokat a mázzal v. csak összeőrölik, v. előzetesen összeolvasztják. A szines mázpéppel a tárgyat bemázolhatják vagy ecsettel is rakhatják rá a festéket. Azáltal, hogy több szines mázat raknak a tárgyra, melyek égetéskor egymásba folynak, márványos és pettyes edényeket nyerhetnek. Ha a szines mázt ecsettel rakják fel, akkor a rajz körvonalakat keményebb festékkel rajzolják meg és a rekeszeket ezután töltik ki a szines mázzal. a mázárnyékolás (Glasurschattirung) abban áll, hogy a finom domborműves edényeket szines mázzal vonják be, megy a kidomboró részeken vékony rétegben világosnak, a mélyített helyeken pedig vastag rétegben sötétszinünek látszik. A szines mázakat gyakran alapfestéknek alkalmazzák. Ha az ilyen edényt festéssel még díszíteni akarják, a befestendő részeket rezerválni kell. E célra a rezerválandó helyeket zsiradékkal festik be, és ezután mázolják a tárgyat, mely csakis a nem zsiros helyeken veszi fel a mázt. Égetés után a rezervált helyeket ecsettel befesthetik (l. Fazekasáru és Faience). 4. Máz felett. A máz feletti festékek fémoxidokkal szinezett, a máznál könnyebben olvadó üvegek, melyeket v. mézgás vizzel, de rendszerint terpentinolajjal keverve a mázolt tárgyra festenek és ezután oly alacsony hőmérséknél égetnek, melynél az alapmáz meg nem olvad. A fémfestékek közül leginkább csak az aranyat alkalmazzák, ritkábban az ezüstöt és a platinát. Az aranyat oldatából vasvitriollal vagy salétromsavas kénesőoxiddal választják ki, az ezüstöt pedig cinkkel. Platinát mint platinataplót alkalmazzák. A finom poralakban nyert fémet 1/10-1/15 sr. bázikus salétromsavas bizmuttal keveik össze és terpentinnel festik a tárgyra. Égetés után ezek a fémek fénytelenek és azért achátkővel kicsiszolják. A fényesítés rajz szerint is történhetik, és igy fénytelen alapon fényes damasztszerü díszítményeket nyerhetnek. A domboru aranyozást ugy készítik, hogy többször egymásra festik az aranyat és közben-közben a tárgyat kiégetik. Ez az eljárás (ó-bécsi) igen költséges; olcsóbb a francia eljárás, melynél sárga, kemény zománccal festik a dombor díszítményeket és csak egyszer aranyozzák. Jelenleg rendszerint csak az olcsóbb fényaranyat, esetleg fényezüstöt vagy fényplatinát alkalmazzák. Ez balzsamos aranyoldat (ezüst- vagy platina-oldat), melylyel a tárgyat befestik és oly alacson hőfoknál égetik, hogy a szerves anyag elégjen. Ekkor az arany mindjárt fényesen marad a tárgyon, de az ilyképen nyert aranyozás nem tartós. A mázfeletti festékekhez sorozhatjuk végre a lüszter-festékeket is. Ezek illó olajban és gyántákban oldott fémoxidok, melyek a szerves anyag elégetésekor mint finom, gyakran fémfényü réteg a tárgy felszinéhez tapadnak, és a legkülönbözőbb szinekben állíthatók elő. A lüszter-festékeket akképen nyerik, hogy a fémsókat kolofoniummal olvasztják össze és az ömlesztéket lavendula-olajban feloldják. Nedves úton is nyerhetik akképen, hogy a fémoldatból gyántaszappannal kicsapják a fémszappant, és ezt oldják lavendula-olajban. A lüszter-festékek nem tartósak és könnyen lekopnak a tárgyról.
