Kinin
Kinin (chinin), C20H24N2O2. Alkaloida, melyet a kinafa kérgéből Pelletier és Caventon állítottak elő 1820. Kémiai összetételét Liebig, illetőleg Pegnault állapították meg. Az alkaloidának előállítása manapság rendesen annak szulfátjából történik, melynek meleg vizes oldatából ammoniával választják ki. A kiváló amorf csapadék egyidei állás után kristályossá válik és
C20H24N2O2.2H2O-vá
alakul. Vizzel való kimosás után alacsony hőmérséken megszárítják.
Az igy előállított kristályviztartalmu K. fehér, laza por. Kémhatása lúgos és az alkaloidák többi általános kémhatását is mutatja. Ize nagyon keserü. Hevítéskor 57°-on megolvad, azután kristályvizét elveszítve megszilárdul, végül 172°-on újból megolvad; e hőmérséken tul hevítve megszenesedve elbomlik. Vizben alig oldódik, 1 sr.-ének feloldására közel 2000 sr. hideg és 1000 sr. forró viz szükséges. Borszesz, éter és kloroform könnyen oldják. Ugy a K., mint sói oldatai a poláros fény síkját balra fordítják. A K. vizes oldatát kénsavval megsavanyítva szépen fluoreszkál. Tömény kénsavban szintelenül oldódik. A K. vagy sóinak vizes oldatához klórvizet, azután ammoniát elegyítve a folyadék szép smaragzöld szinüvé válik (Thalleiochin-reakció). Jellemző a K.-re nézve, hogy kinaalkaloidák között ugy ammoniában, mint éterben a legkönnyebben oldható, ugy hogy ez alapon azoktól megkülönböztethető, illetőleg tisztaságára megvizsgálható. A K. sói közül megemlítjük a következőket:
Szabályos kénsavas K. (chininum sulfuricum), (C20H24N2O2)2H2SO4.8H2O. E só a K. sói közül a legfontosabb; gyárakban rendesen e sót készítik kinakérgekből és ebből a tiszta K.-t, illetőleg a K. más sóit. Gyógyszerül is leggyakrabban e K.-sót használják. Előállításának lényegéről már a cinkonin gyártásának leirásakor megemlékeztünk (l. Cinkonin). Tisztán előállítva laza, tűalaku kristálykákból álló tömeg. A levegőn igen könnyen elmállik, miért is az árubeli készítmény rendesen csak 7 molekula kristályvizet tartalmaz. 100°-on kristályvizét teljesen elveszti. Vizben kevéssé oldódik, 1 sr. hideg vizből 800 sr. kell fololdására, forróban könnyebben, 25 sr.-ben. Vizes oldata kéken fluoreszkál, íze nagyon keserü. A vizben való oldhatósága nagyon fokozódik, ha vizhez kevés higított kénsavat is elegyítünk, mert ilyenkor a vizben igen könnyen oldható savanyu kénsavas K. keletkezik. A magyar gyógyszerkönyvben hivatalos. Fontos, hogy az olcsóbb társ-alkaloidák szulfátjaival (kinidin, cinkonin, cinkonidin) ne legyen szennyezve, illetőleg hamisítva. Ugyszinte vizzel megnedvesített készítménynyel is gyakran találkozunk. A készítmény jóságának és tisztaságának megvizsgálását illetőleg a m. gyógyszerkönyvre utalunk.
Savanyu kénsavas K. (chininum bisulfuricum), C20H24N2O2.H2SO47H2O. E só előállítása a szabályos sóból egyszerüen ugy történik, hogy arra forró vizet öntenek és azután annyi kénsavat cseppentenek a folyadékba, amig a kininszulfát éppen feloldódott. A kihülés után a savanyu kénsavas K. kikristályosodik. Szintelen, fénylő rombos prizmákból áll. Vizben könnyen oldódik; oldata savanyu kémhatásu és méregkeserü ízü. A magyar gyógyszerkönyvben szintén hivatalos.
Sósavas K. (chininum hydrochloricum), C20H24N2O2.HCl.2H2O. E készítmény előállítása kétféleképen történhetik. Vagy ugy, hogy tiszta K.-nel sósavat telítenek és az oldatból a képződött sót kikristályosítják, avagy kénsavas K. oldatához egyértékü báriumklorid-oldatot elegyítenek s a leváló báriumszulfátról leszűrt oldatból a sósavas K.-t kikristályosítják. Szintelen, tűalaku kristálykákból áll. Vizben, borszeszben és kloroformban könnyen oldható. Vizes oldata nem fluoreszkál. A magyar gyógyszerkönyvben hivatalos.
Csersavas K. (chininum tannicum). E vegyület sárgás-fehér csapadék alakjában leválik, ha a kininsó oldatához csersavsó-oldatot elegyítünk. A magyar gyógyszerkönyvben az íztelen csersavas K. (chininum tannicum visipidum Rozsnyay) a hivatalos, mely készítménynek előállítási módját Rozsnyay aradi gyógyszerész állapította meg. Ugyanis az árubeli már kinintannátok íze keserü, mig a Rozsnyay előirása szerint előállított készítmény íztelen, aminek az a nagy előnye, hogy gyermekek is szivesen beveszik, ha a cukorka- v. csokoládé-bonbonokba vagy belevegyítve (Rozsnyay-féle kinincukorkák és csokoládé). A magyar gyógyszerkönyv előirása a Rozsnyay megállapította eljárás.
K. orvosi tekintetben. A K. élettani hatása tekintetében az u. n. protoplaszma-mérgek közé tartozik; ezért is, különösen az édesvizi infuzoriumokra nézve, erőre a sztrichninnel vetekedő méreg (Binz 1867). Ebből magyarázható az alkoholos, tejsavas, vajsavas erjedést gátló hatása is, minthogy az ezen erjedéseket okozó apró gombákat elöli. A fehér vérsejtek amébaszerü mozgását megszünteti, azoknak kivándorlását a hajszáledények falazatán (gyulladásnál), valamint számukat csökkenti. A szervezetbe véve aránylag elég gyorsan kiürül, részben változatlanul, részben dihidroxilkinin alakjában. A kiválasztó utakat nagyobb dózisai olykor megtámadják és nehéz vizelést, hólyaghurutot okoznak; némely ember rendkivül érzékeny (idioszinkraziás) iránta, s ilyeneknél az idegrendszer erős megtámadás folytán az u. n. kininrészegség (cinchonismus) fejlődik ki; melynek szimptomái: nehéz hallás, fülzúgás, fejfájás, szédülés, hányás, hasmenés, bódulat; igen nagy dózisokra görcsök és halál is következhetik be, s még gyógyulás esetén is süketség, rossz látás vagy éppen vakság maradhat vissza. Kisebb dózisok a szivet izgatják és a vérnyomást emelik; nagyobbak ellenben a szivműködés gyérülését és a nyomás sülyedését okozzák. A lélegzések száma nagy dózisokra megritkul; a halál is lélegzési bénulás által következik be. A lázcsökkentő hatás minden valószinüség szerint az anyagforgalomra való gátló hatás következménye; e mellett bizonyít az is, hogy a láz csökkenése a bevétel után csak 8-12 óra mulva következik be, és hogy a hatás reggel - mikor a testhőmérsék spontán csökkenésével összeesik - erőteljesebb, mint este. Binz szerint az anyagforgalom csökkenése a szervezetben végbemenő oxidációk gátolásán alapszik, melyet Rossbach (1872 aképen magyaráz, hogy a K. szorosabban köti az oxigént a hemoglobinhoz, ugy hogy ez azt nem adhatja át oly könnyedén a test szöveteinek. Orvosi célból a K.-t mindazon esetekben adhatjuk, melyekben a keserü szerek javalvák (l. Amara); azonkivül fehérvérüségnél, különböző idegbetegségeknél (Vidtánc stb.), de legelső sorban váltóláznál, ahol eddig kimagyarázhatalna módon, de valószinüleg az e betegséget okozó mikroorganizmusok kifejlődésének és szaporodásának meggátlása által sajátlagos szer, specifikum gyanánt hat, és nemcsak a már megjelent betegséggel képes sikeresen megküzdeni, hanem az eleve el is hárítja, s ez által is megbecsülhetetlen szolgálatot tesz a K. a trópusokban utazó fölfedezőknek, hadat viselő katonaságnak. Más lázaknál (ízületi csúz, járványos agyhártyagyuladás stb.) szintén jó sikerrel jár az alkalmazása; de korántsem oly csalhatatlanul, mint a maláriánál.
