Lövés
Lövés a. m. emberek harcképtelenné tevésére, állatok elejtésére vagy tárgyak szétrombolására alkalmas tárgyaknak (lövedékeknek) valamely indító erő segítségével kisebb vagy nagyobb távolságra oly erővel hajtása, hogy a lövedék még rendeltetésének megfelelő sebességgel érje el a célba vett embert, állatot vagy tárgyat. Hosszabb időtartamon át folytatott L.-t tüzelésnek is nevezik. A lövedék útját, mely mindig parabolához hasonló görbe vonal, lövedékpályának nevezik és ha e pálya igen magasra emelkedő görbe vonal, akkor a L.-t vetésnek mondják. A lövedékpálya alakjára több tényező gyakorol befolyást, u. m. a lövőfegyvernek helyes irányítása (célzás), az indító erő nagysága, a lövedékre repülése közben ható légáramlatok stb. Ezenkivül még a lövedék súlya sem felel meg mindig teljesen a megállapított súlynak. Mind e tényezők hatása annál nagyobb, mennél nagyobb távolságra repül a lövedék s következőleg a találás valószinüsége annál csekélyebb, mennél távolabb levő céltárgyra lövünk vagy vetünk.
A XV. sz.-ig húrok, kötelek, rugók stb. ruganyosságát használták fel indító erőnek. Azóta mindinkább a lőpor s a legújabb időben más robbanószerek elégetésekor keletkező gázok feszítő erejével hajtják ki a lövő fegyverek (ágyuk, mozsarak, kézi lövőfegyverek, golyószórók stb.) csöveiből a lövedékeket, melyek eleinte a leggyorsabban - az indulás sebességével - repülnek; mozgásuk közben azonban a levegő ellenállása következtében e sebességük mindinkább kisebb lesz, miközben a föld vonzó ereje is a lövedéket a föld felé vonja, ugy hogy az végre a földre esik. Az az erő, amelylyel a lövedék a céltárgyat eltalálja: a percussio-erő. A hadseregünkben használt 1888-90. évi ismétlő-puska indulási sebessége 530 méter, a lehető legnagyobb lőtávolság 5000-5500 lépés. Ha 2500 lépésre lövünk, akkor a lövedékpálya 68,6 méterre emelkedik a vizszintes földfelület fölé.
A katonaságnál azt a tért, amely fölé a lövedék embermagasságnál magasabbra nem emelkedik, pásztázott térnek mondják. Hadseregünk puskáival ha 600 lépésnyi vagy ennél kisebb távolságra álló ellenséget célbavesznek, a lövész és a célbavett ellenség közötti tér egész hosszában pásztázva lesz. A legpontosabb célbavevés mellett is, a tölténynek használt lőpor s a lövedék minőségének és súlyának a szabványostól való - habár csekély - eltérései miatt, a lövedék néha a célpont mellett fog elhaladni; ezt szórásnak nevezik. A szórásnál fogva tehát a lövedék vagy a célpont fölött (magasság-szórás) v. mellett (szélesség-szórás) repül el. Az ugyanazon puskából a cső azonos fekvése (állványon) mellett kilőtt bizonyos számu lövedékek pályái kúpidomu térben fekszenek, melyet a puska szóráskúpjának, az ennek közepén képzelt pályát pedig középső lövedékpályának és azt a pontot, melyben ez utóbbi a céllapon áthalad, középső találó pontnak nevezik.
Ezer lépésnél nagyobb távolságokra a lövedékek szórása már oly tetemes, hogy csak egész osztagok L.-e által és ekkor is csak azon esetben várható jó eredmény, ha alkalmas - nevezetesen a lőirányban eléggé kiterjedt (mély) - célokra lőnek, s ha a távolság legalább megközelítőleg ismeretes. A katonaságnál megkülönböztetnek csatár-, össz- és gyors-tüzelést. Csatártüzelés közben a rajvonalban (l. o.) levő katona akkor lő, amikor valószinünek tartja, hogy a célbavett ellenséget el is találja. Össztüzelést a sor- és rendben levő csapatosztagok avagy rajok, parancsnokuk vezénylésére alkalmaznak; ennek az az előnye, hogy a tüzelés iránya és gyorsasága a parancsnok által szabályozható és a hatás jobban megfigyelhető, ezért kis (egész 500 lépésig) és középső (500-1000 lépésig) távolságokra, amikor csak lehetséges, nagy távolságokra pedig kizárólag össztüzelést alkalmaznak. A gyorstüzelést, melynél minden csatár lehetőleg sokszor lő (de mindig célozva!), csakis döntő pillanatokban rendelik el, mert a csatárok nagymérvü izgatottsága a célzást megnehezíti s ezenkivül a csatárok rövid idő alatt igen kimerülnek.
A hadseregünkben használt ismétlő puskából kilőtt lövedék 600 lépésre száraz fenyőfába 64 cm.-re, száraz tölgyfába 43, laza száraz kertiföldbe 51, döngölt száraz kertiföldbe 40, laza száraz agyagba 49, döngölt száraz agyagba 45, finom mederfövénybe 46, homok-agyagkeverékbe 40, trágyarakásba 100, döngölt hóba 200 cm.-re hatolnak be. Egy tégla vastagságu téglafalak ellen kisérletképen folytatott tüzelésnél meggyőződtek, hogy a 200 lépésnyi lőtávolságra kilőtt lövedékek azokon át nem haladtak, 40 puskával végrehajtott öt össztözelés azonban a téglafalat annyira megrongálja, hogy azt a lövészek könnyen ledönthetik. Terméskövekből épített falakba lövedékeink a hézagokba 15, magába a kőbe pedig csak 3-4 cm.-re hatolnak be. Ha bárminő talajra, hó- vagy vizfelületre lecsapó lövedéknek lövedékpályája s a felület közötti szög nem igen nagy, akkor a lövedékek nem akadnak meg, hanem a lecsapódás után tovább repülnek, ezt gurulásnak nevezik. Lövedékek, melyek függőlegesen felállított vastag vaslemezre találnak, teljesen szétzúzódnak s a lövedékrészecskék sugáralakuan mintegy 10-15 lépésnyi távolságra szétfröcscsennek. Hadseregünk gyalogosai, egy perc alatt gyorstüzelés alkalmával 9-10-szer, össztüzeléssel pedig 4-7-szer lőnek (célozva).
A csapatokkal a harctérre vonuló tüzérség ágyuiból (9, 8 és 7 cm. ürméretüek) erős lőportöltéssel lőnek ürlövedékeket szilárd tárgyak szétrombolására és 1000 lépésnél közelebb levő ellenséges csapatokra és végre gyujtó lövedékeket épületek, kazalok stb. meggyujtására. A tüzérség lövedékei 6000 lépésnyi távolságra hajthatók, de csak kiterjedt célok ellen lőnek 3000 lépésnél nagyobb távolságra. A tüzérség megkülönböztet: kis távolságot 1000 lépésig, közép távolságot 1000-2000 lépésig, nagy távolságot 2000 lépésen felül.
Lövedékek vetése 500-3500 lépésre alkalmazható. Födözékek mögött levő ellenségre rendszerint vetnek shrapneleket v. ürlövedékeket; 1500 lépésnél nagyobb távolságokra azonban sokszor lőhetnek is, mert ekkor a lövedékpálya leszálló ága igen meredek. Gyujtó lövedékeket 500-2500 lépésig vetnek; nagyobbtávolságokra és ellentálló céltárgyakra pedig lőnek. A kartácsok hatása sík és kemény talajon 600-700 lépésig terjed. A gyujtólövedék csak akkor gyujt meg gyulékony tárgyakat, ha azokban megakad, vagy legalább egy ideig azokban benmarad. 1000 lépésre az ürlövedékek 91 cm. vastag téglafalon áthaladnak s e közben szétrobbannak; a vékonyabb téglafalat átlyukasztják s azután robbannak szét. Döngölt földből készített védőgátakba az 1000 lépésről lőtt ürlövedékek 1,4- méterre hatolnak be. A levegőben szétrobbant shrapnel részei 900-1000 lépés hosszu és 190-280 lépés széles területre csapódnak le. Aszerint, amint az ágyunak a lövés utáni hátrálását megakadályozzák, vagy nem, mely utóbbi esetben az ágyut minden lövés után ismét előbbeni helyére vissza kell tolni, az ágyuval egy perc alatt 4-szer, illetőleg 3-szor lőhetnek. Mozsarakból csakis vetnek. (L. Mozsár.) A rakétákkal való lövést l. Rakéta.
L., a vadászatban a talált testrész után van lapocka-L., fej-L., nyak-L. stb. homor-L., mely a vad nemesebb részeit nem éri. Kegyelem-L., mikor a sebzett vadat kínlódásától L.-sel mentjük meg. Kapásra L., mikor a vadász célzás nélkül a vállhoz kapott fegyvert azonnal elsüti. - Keszeg-L., mikor a vadat elülről v. hátulról találva hosszában lövik át.
