Mannazuzmó
Mannazuzmó (növ., Sphaerothallia N. ab. E.), a lecanoraceák zuzmója. Telepje gumóforma, földön él, nem nő le. Vékony bőrén belül fehér, légtartalmu, kristályos sóskasavas mészszel töltött bele, köztük a gonidium-réteg van. A Sph. esculenta N. a. E. (Lichen esculentus L., Lecanora esculenta Eversm.) kerek gumóforma, átmérője egész 2 1/2 cm., felszine ráncos és csaknem hálózatosan repedezett, s a repedés irányában szét is hasad, zöldes szürke, szürke v. fehéres, nedvesen inkább zöld. Krimtől kezdve a kirgizek pusztájáig, Kis-Ázsiában, Persiában és Afrika É-i részén töméntelen nő. A hegyen megszáradt s a szél tova sodorta M. ezen az úton v. az esővel a völgyekbe, sőt a szomszéd vidékre is eljut, ahol különben természetesen nőni nem szokott. Igy támad a gondolat, hogy a manna az égből hull (manna eső); ehető. A tatár földi kenyérnek mondja, s kenyér sütőnek gyüjtik is. Szárazon kemény, nedvesen puha, és csaknem izetlen péppé lehet rágni. Tartalomrész 23% nyálka, 65,91% sóskasavas mész, 2,5% inulin, ezeken kivül még nitrogénes alkotó részek. A kirgizek pusztáin 1769. Pallas természetvizsgáló födözte fel, itt néha 15 cm. vastagon borítja a földet.
