Ragasz
Ragasz vagy kitt, az a kötőszer, mely folyékony vagy tésztanemü halmazállapotában a szilárd testekre tapad és megszilárdulása után azokkal összeforr. A R.-ok kötő ereje az alkotó részek kémiai átalakulásától függ s ez különbözteti meg őket a közönséges ragasztószerektől, melyek csak azzal kötnek, hogy folyékony részük (p. a viz) elpárolog s a visszamaradó szilárd anyag a tárgy felszinén marad. A közönséges életben R. alatt az utóbbiakat is értik s az alábbiakban felsoroltak nemcsak a R.-ok, hanem a ragasztószerek közé is tartoznak.
1. Olaj- v. firnász-tartalmu R.-okat iszapolt kréta, ólomgelét, ólomfehér, cinkfehér, barnakő, mennig, grafit s más efféle anyagok és gyorsan száradó olaj, illetőleg firnász elegyéből készítik. Ezek kötő erejét az teszi ki, hogy a kiszáradó olaj, illetőleg firnász a R. fémoxidjaival szilárd testet alkot. Néhány hétig tartó száradás után ezek a R.-ok igen megkeményednek és vizállók lesznek. Ebbe a csoportba tartozik az ablak-R., melyek őrült, iszapolt kréta és nyers vagy főzött lenolaj vagy leolajfirnász keverékéből készítenek. A lenolaj-firnász gyorsan száradóvá teszi a R.-t, ami kevés ólomgelét, ólomfehér, cinkfehér és mennig hozzáadásával is előmozdítanak. Ezt üvegtáblák beragasztására használják. Rokon ehhez a masztix-cement, melyet mészkőpor, homok, ólomgelét és lenolaj keverékéből készítenek, s különösen kőrések kitapasztására használnak. Igen jó keverék 100 súlyrész szilárd anyag és 7 súlyrész lenolaj vagy lenolaj-firnász. Minél több a keverékben a mészkő, annál puhább és tömöttebb a R., s minél több a homok, annál keményebb és lyukacsosabb. Mintegy 48 óra alatt kezd kötni, s egy-két hét alatt oly szilárd lesz, mint a homokkő. A Paget-féle masztix is kő-R., melyet 63 rész őrlött homokkőből, 21 rész iszapolt krétából, 5 rész ólomfehérből és 2 rész ólomgelétből készítenek olyformán, hogy az elegyhez annyi ólomcukor-oldatot tesznek, amennyi elégséges annak tésztanemü anyaggá való összegyúrására; azután adunk csak 6 rész lenolajat hozzá. A gőzcsövek réseit a Stephenson-féle R.-szal kenik be, melyet 2 rész ólomgelét, 1 rész szétmállott mész és 1 rész finom porrá őrlött homokkő és forró lenolajfirnász keverékéből készítenek. A gyémánt fém-R.-t 10 rész iszapolt kréta, 15 rész ólomgelét, 50 rész grafit, 5 rész szétmállott maró mész elegyének finoman összeőrlött porából és 20 rész lenolaj-firnászból gyártják. Jó fém-R. a Serbat-féle is, melyet 75 rész finom porrá tört kénsavas ólomoxidból, 24 rész őrlött barnakőből és 13 rész lenolajból készítenek, ezt a keveréket néhány hétig állni hagyják, aztán 15 rész barnakőlisztet adnak hozzá s jól átgyúrják. Ezt a műveletet néhány hét múlva még egyszer, esetleg kétszer ismétlik. A R.-t jól záró edényben hideg helyen kell tartani, mert a levegőn és a melegben gyorsan köt. Ólomhijas R. készíthető 8 rész súlypátból, 6 rész grafitból, 3 rész levegőn szétmállott mészből és 3 rész főzött lenolajból. A lenolaj, illetőleg lenolaj-firnász helyett használnak kopálfirnászt is; a R. ezzel a kötőszerrel finomabb, de drágább is lesz.
2. Gyantás R.-ok azok, melyeket vagy gyantából és a gyantát oldó s könnyen illó folyadékból, vagy csakis gyantanemü anyagból készítenek. E célra használják a fenyőgyantát, a kolofoniumot, a fekete szurkot, sellakot, masztixet, szandrákot, elemit, borostyánkövet, aszfaltot, dammárt, kopőált és kanadalbalzsamot, melyekhez igen gyakran viaszt, kaucsukot, guttaperkát és ként kevernek. Ebbe a csoportba tartozó R.-ok mind nagyon viz- és savállók; ezért viz- és savtartó üveg-, porcellán- és agyagedények összeragasztására használják. E csoportban legfontosabbak: a pecsétviaszok, a sellak-, masztix-, aszfalt-, kaucsuk- és guttaperka-R.-ok. A sellak-R.-t 2 rész sellak és 1 rész petroleum vagy 2 rész sellak, 1 rész póris (borax) és 14 rész viz keverékéből készítik. Melegen használják 3 rész sellak, 1 rész terpentin és 1 rész viasz összeolvasztott elegyét. A műtő eszközök, villák, evő kések nyelének furatát 2 rész sellak és 1 rész kréta pornemü keverékével töltik ki s a penge szárának a fúratba való beillesztése után a nyelet megmelegítik. A R. megolvad s kihűlés után köt. A masztix-R.-t 30 rész sellakból, 10 rész masztixból, 2 rész velencei terpentinből és 120 rész finoman rektifikált borszeszből készítik; a felsorolt anyagokat melegen keverik össze és szörpsürüségű halmazállapotban használják. A sellak, masztix és terpentin vagy kanadalbalzsam keveréke is jó. Az elsőt borostyánkő és teknősbéka, az utóbbit üveg és ékkövek ragasztására használják. A szurok-R.-okat 8 rész kolofonium, 1 rész viasz és 1 rész terpentin, vagy 6 rész kolofonium, 1 rész viasz és 1/2 rész gipszliszt, vagy 8 rész szurok, 1 rész paraffin és 1/4-1/2 rész gipsz, vagy 2 rész kolofonium, 4 rész hajószurok, 1 rész téglapor. 1 rész cinkfehér és 1 rész mennig, vagy 1 rész fenyőfagyanta, 1 rész viasz és 2-4 rész kőpor keverékéből készítik s leginkább kövek ragasztására használják. Ide tartoznak a 8 rész nyers fenyőfagyantából, 1 rész viaszból, 5 rész kénből, vagy 2 rész fehér szurokból, 1/2 rész sellakból, 1 rész masztixból, 1 rész elemiből, 3 rész kénből, 3 rész téglaporból, vagy 2 rész fenyőfa-gyantából, 1 rész kénből és 4-6 rész kőporból, vagy 35 rész fenyőfa-gyantából, 35 rész viaszból, 8 rész kénvirágból, 4 rész pörölyrevéből és 4 rész finom homokból gyártott kéntartalmu masztix-R.-ok is, melyek körül az utóbbi különösen szobrok, ornamentek, vázák s más effélék ragasztására való. Az aszfalt-R.-t kátrányaszfalt, fenyőfa-gyanta vagy terpentin elegyéből gyártják, melyekhez néha homokot, gipszet, kőport, krétát, ólomgelétet, ként, zsiradékot stb. kevernek. Ezeket is kövek megragasztására használják. A pecsétviaszok (l. o.) jobbára melegen használható R.-ok. A szines pecsétviaszok közül csak a barnát festik umbrával, vasmenniggel v. cinóber és korom keverékével, a sárgát kromsavas cinkkel, világos okerrel vagy kénarzénnel, a kéket kobaltultramarinnal és magnéziával, a zöldet krómzölddel, a fehéret cink- vagy bizmutfehérrel és a feketét fenyő- v. csontfeketével. Ha a keverékhez arany- v. ezüstfüstöt keverünk, a pecsétviasz fémes pikkelyeket láttat. A megolvasztott tiszta kaucsuk szintén igen jó R. Használják 15 rész kaucsuk és 1 rész faggyu vagy viasz keverékét is, melyhez megömlesztett állapotában oltott meszet és 3 rész menniget adnak. Igen jó üveg-R. 1 rész kaucsuknak 64 rész kloroformban való oldata, melyhez 16 rész masztixet adnak. Kaucsuk és bőr ragasztására alkalmas 25-30 súlyrész szénakéneg, melyhez 1 rész kaucsuknak és 1/2 rész kolofoniumnak összeömlesztett és kihűlt állapotban 4 rész terpentinolajjal összekevert elegyét adják. Az u. n. tengerészenyvet, mely fára, üvegre és fémre egyaránt jól ragad, 1 rész kaucsuk és 12 rész terpentinolaj oldatából készítik, melyhez 2 rész sellakot vagy aszfaltot adnak és megmelegítik 140 °C.-ig; ha a sellakot, illetőleg aszfaltot elhagyjuk, a folyékony tengerészenyvet kapjuk.
3. Az enyv-, kazein- és fehérje-R.-ok. A) Az enyv-R.-t jobbára enyv, oltott mész v. enyv, kréta vagy enyv és gipsz keverékéből gyártják. Enyv helyett vehetünk halhólyagot v. arábiai gummit is. Fa-, kő- és fémrészek ragasztására használják az olvadt asztalosenyv és fahamu elegyét is. Az enyv-R. szívósságát növelik terpentin- v. lenolajfirnász hozzátételével. B) A kazein- és fehérje-R.-okat épp ugy készítik, mint az előbbieket, csak enyv helyett vesznek kazeint vagy fehérjét. A kazeinmész-R.-t maró mész porának és frissen készített kazeinnek keveréke alkotja. Tej, tojásfehérje és friss vér ennek a ragasznak nagyobb szilárdságot kölcsönöz. Ezek a ragaszok nem vizállók, idővel elvesztik szilárdságukat is (a fehérje és a kazein szétbomlása miatt), és készítésük után rögtön használandók, mert hamar keményednek.
4. Agyagtartalmu R.-t használnak olyan tárgyakra, melyek nagy hőmérsékletnek lesznek kitéve. Ilyen a kályha-R., melyet képlékeny agyag és közönséges vagy sós viz keverékéből készítenek és kályharészek eltapasztására használnak. Ha az agyaghoz bázikus sók keletkezését elősegítő anyagokat keverünk, a R. nagyobb szilárdságot kap. Ilyen 1 rész agyag, 1 rész homok, 1/3 rész pörölyreve, kevés tehénszőr vagy kóc és ecet keveréke; v. azonos rész fahamuhoz, agyaghoz és vasreszelékhez adunk 1/2 rész konyhasót és ecetet. Az enyv, fehérje és vér emeli ugyan ennek a R.-nak kötő erejét, csakhogy ezek nem tűzállók. Tűzálló R.-t 5 rész üvegpor, 5 rész cementliszt, 1 rész póris, vagy 8 rész agyag, 4 rész homok, 1 rész oltott ész, 1/2 rész póris és kevés viz keverékéből készíthetünk. A tűz érte vascsöveket 10 rész agyag, 15 rész téglaliszt, 4 rész pörölyreve, 1 rész konyhasó, 1/4 rész borjúszőr és viz keverékéből álló R.-szal ragasztják össze.
5. Az ásványi R.-ok közül különösen a vizüveget emeljük ki, mely más anyagokkal keverve üveg és porcellán ragasztásra igen ajánlható. A 33 Be sűrüségü nátronvizüveg és kréta keveréke fehér, a kénantimoné fekete, a vasporé szürkés-fekete, a cinkporé szürke, a szénsavas vasoxidulé világoszöld, a krómoxidé sötétzöld, a kobaltkéké kék, a mennigé narancsvörös, a cinóberé élénk vörös, a karminé violás-vörös R.-t ad. Igen jónak bizonyultak a klorid-R.-ok is. Ilyen a cinkoxid és klórcink 56-60° Be sűrüségü oldata, mely gyorsan köt és igen kemény. A magnéziacement égetett és őrlött magnezitnak klórmagnéziumban való oldatából készül; gyorsan köt s különösen szilárd, ha amorf kovasavval elegyítjük. Ezt a surlópor (Naxosz-smirgli) összeragasztására is használják. A vas-R.-t 100 rész vasreszelék, 1 rész szalmiák és viz vagy ecet keverékéből készítik. Ide tartoznak a kéneső-R.-ok is, melyekről Foncsor címszó alatt a szükségeseket már elmondottuk. V. ö. Karmarsch, Technisches Wörterbuch (1880, 4. köt.); Lechner S., Die Kitte und Klebemittel (1892).
