Szülés,
Szülés, általánosságban a. m. a termékenyített s fejlődésnek indult petének kiürítése az anyagméhből, tehát a terhességnek a befejezése bármely időpontban. Különösen azonban csak a kiviselt, érett magzatnak, burkaival s a lepénynyel együtt való kitolása a méhből, miglen a terhesség időelőtti végződése vetélésnek vagy korai Sz.-nek (l. Abortusz) neveztetik. Az időpont szerint tehát idétlen, korai, érett és túlviselt magzat születhetik, a Sz. maga pedig rendesen vagy hibásan folyhat le, s természetesen vagy mesterségesen érhet véget. Mindez attól függ, hogy a szülőerők és az útjokban álló akadályok közt meg van-e a helyes arány. A szülőerők (vajudás) kétféle erőből vannak összetéve: a méh összehúzódásaiból, amelyek fájások alakjában nyilvánulnak és a hasprésből, amelyet a vajudó bizonyos fokig tetszése szerint hozhat működésbe s nem más, mint az erőlködés a lélekzet fisszafojtása mellett. Az akadályok, amelyek a vajudás útjába esnek, először a lágy szülőutakban: a méhben, a hüvelyben, a gátban, majd a csontos medence szükületében, azután a magzat nagyságában, fekvésében, tartásában, végül a méhlepénynek a méhfallal való túlerős összenövésében (gyuladás) lelhetők fel. Növekedhetnek az akadályok, illetve aránytalanná lehet a viszony köztük és a szülőerők között még ikreknél és torzoknál, nemkülönben a fájások túlságos gyengeségénél vagy a vajudónak kimerülésénél más betegségek következtében.
A rendes Sz. három szakaszban történik. Az elsőben megnyilnak az utak: ez a tágulási időszak; a másodikban letolul és megszületik a magzat: ez a kitolási időszak; és a harmadikban leválik a méh faláról a lepény s magával húzva a burkokat, kinyomul az anya testéből: ez a lepényi időszak. A tágulati időszakban a vajudás kisebb-nagyobb időközökben fellépő fájásokból áll. Ezek a méh izomrostjainak összehúzódásai olyformán, hogy az izomszálak az összehúzódás folytán megrövidülnek s rövidebbek is maradnak (retrahálódnak). Ennek az a következménye, hogy a méh feneke mindinkább vastagabbá lesz, miglen a méh alsó polusa, a méhnyak csatornája és a méhszáj izomgyűrüi vékonyodni és megnyilni kénytelenek, reáhúzatván az elül fekvő magzatrészre, a fejre vagy a farra, amely azonban még a burokban vizzel van körülvéve. Ez a vizzel telt burok rendes körülmények között nagyon megkönnyíti a méhszáj tágulását, mert az maga is igen alkalmas és enyhe tágító. Ha a fájások oly erősek és oly sűrün jönnek, hogy a magzatvizzel telt burok alsó csücskét benyomják a méh szájába s a hólyag képződik, - amint a terminus mondja - akkor csakhamar puhulni s 3-4 ujjnyira tágulni kezd a méhszáj, amig tünőfélben nincs és a burok - ellentállást nem találva - meg nem reped, amire a magzatviz egy része is elfolyik. L. Magzatburok és Magzatviz.
A méhszáj eltünésével kezdődik a kitolási időszak. Az erősebb tolófájdalmak most már a magzat fejét a kis medencébe szorítják s bizonyos forgással keresik benne a legmegfelelőbb helyet, alkalmazkodva annak szerkezetéhez, ha ugyan valamely irányu szűkülés folytán nem túlságos az akadály, amely ellen a szülőerők - most már a hasprés is -küzdenek. Ha a fej szerencsésen lekerül a medence kimenetéig s domborítani kezdi a gátat, akkor közel van a Sz. befejezése. Csakhamar megnyitja a kinyomuló fej a szeméremrést és mutatkozni kezd, de a szünetben ismét eltünik. Hevesebb és hevesebb fájások a vajudót mind nagyobb izgalomba hozzák, megrázkódtatják, szinte magánkivüli állapotba hozzák néha, mignem teljesen kigördül a fej, amikor a gát könnyen beszakad, ha nem volt jól védhető és támasztható a vezető kezével. A fej megszületése után rövidke szünet következik; újabb fájás - vagy ennek késése vagy elégtelensége esetén az orvos vagy bába segítsége - megszületteti a vállakat, amire kicsúszik az egész gyerek s utána ömlik nagy sugárban a hátralevő magzatviz, keverve vérrel. Ha most néhány perc mulva két helyen elkötjük a köldökzsinórt s az elkötések között ollóval ketté vágjuk, akkor véget ért a Sz. második időszaka.
A lepényi időszak még ˝-1 órát tart. Ezalatt újabb fájások megszakasztják azokat az összenövéseket, amelyek a lepény és a méhfal egy része között fennállottak - a vérkeringés és vérfelfrissítés kapcsolata az anya és magzatja között - és elzárván egyúttal a véredények tátongó szájadékait is, kinyomják a lepényt a hüvelybe s onnan súlyánál fogva szinte magától kiesik, magával hozva a burkokat is, amelyeknek lehámozását elősegíti az a vérömleny, amely a placenta mögött annak leválása közben felhalmozódik. Az ilyképen véget ért Sz. a legtöbb esetben koponyafekvésü Sz., mert a magzat feje, ileltve annak koponyarészlete az előre haladó pont. L. Magzatfekvések. A Sz. tartama igen különböző s nehezen határozható meg előre. Először szülő átlagosan 12-18 óra hosszat vajudik; másodszor vagy többször szülő alig 4-6 óráig. Mindez csak a rendes Sz.-re vonatkozik. A rendellenes Sz. oly sokféleképen módosulhat, hogy tárgyalása csak szakmunkába való.
